Blognavi

Hogy segítsek a tájékozódásban, próbálok kidolgozni valamiféle tematikát. Úgyhogy itt akkor adok neked ilyen kulcsokat, amik jól jöhetnek. Ezeket másképp úgy hívják, kategóriák, de az pont úgy hangzik, mintha előítéleteket gyártanék rakásra. Úgyhogy maradjunk inkább abban, hogy kulcsok. A nyit, ahogyan egyszer valaki nevezte. A dátum alatt találod őket, ha ráklikkelsz, minden posztot kidob, amit az adott kulcs nyit. Lehet leskelődni bátran.

A kulcsok.

A legrövidebb meséink – muszáj volt összedobnunk egy könyvet a Kismiszterrel, mert annyira tehetséges. Dínónak, mert annyira szeretjük:)
az inspirációt meg köszönjük Lackfi Jánosnak, Ijjas Tamásnak és Molnár Jaqueline-nak. puszik.

365 napos projekt – gondolom, ezt nem kell magyaráznom.

Agymétely –  fölöttesÉn, meg alantas. Bibliai is. Ilyen hypothalamusi nyaktekerő. Az elme baedekere. Ez is.

A mozigépészről – na, ezek ilyen istenes dolgok.

A művelt társalgó – borért lektorálok. (A facebookon is.)

A nárciszok lélektanából – szakmai vonatkozású bejegyzések, csepűrágógumik.

A szem a lélek trükkje – félreolvasó, avagy az elme baedekere.

Affektaképző – hölgyvilág, ezadivat, meg mindenféle szerelmi nyavalyák. Picsaságok is, na.

Állatok  azok.

Beszélgetések Ernővel – Budapest anno. Beszélgetéseim Ernővel, aki Szép volt.

Bök – bököm a rozsdást, avagy guny(s)orosaim. Kizárólag érzelmi ventillálásra.

Candymen – a cukros emberek, azok.

Cicanaci – ó, azok a férfiak…

Csücsök – mindenki úgy archíválja a gyerekkorát, ahogy tudja.

Dekoltázs – a belátás. Inkább csak sejttet, mint láttat.

Dizájnceter  kis formaművészeti észbontó.

Egypálcások – glitter-filter-glamour (tele-art)

Félség – nem egészség. Hiszti.

Filmszínházunk bemutatja – mozi. Minden, ami pereg.

Folytatásos – ugorgyunk.

Haiku – versláb-hajkurászásaim.

Hol az egy – zene.

Kanonizált történetek – a világ képes fele. A fotókat Canonnal készítem, általában hirtelen felindulásból.

Kékszakállú – a hetedik ajtó. Arról, hogy minden nő Judit.

Kívánságműsor – melyben kéretem magam. Legyen meg a te akaratod.

Kompak[k]t (útinapló) – hátizsákos-utazós szeretem pakkok, meg ÚrSus utazós vendégbejegyzései, képekben adaptálva.

Költőtoll – időm értékes. Verselés.

Litera-túra – tanösvények, az irodalom berkei, sűrű erdő. Blog is, más blogok.

a Lloaf történetek – vetítések, amolyan időzökkentő, atmoszféra, múlt-jelen montázstechnika, érted.

Lomantika – giccs. Azért szeretjük.

Magánszám – Nyilasmisi szubjektív, vagy amit akartok. Hang-játszótér. A podcastok szabadon letölthetők  az iTunes-ból.

Magyar Médiae – Közélet. Tévé. Rádió. Politika. Bocs.

Mesés férfiak kurblival – ó, azok a csodálatos férfiak..

Once upon a time – gengszterkedések, lövöldözéses-üldözős posztok, rosszfiúk, meg ilyesmi.

Poszt-traumatológia – szócikkek szabad asszociációim enciklopédiájából.

Szájbarágó – …és bocsásd meg a mi étkeinket…

Társalkodó – időstrukturálás – szerintem ezt nem kell magyaráznom.

Teleregény – szomszédok, tudod, Mágenheim doki, Lenke néni, Gyula, az ócskás, ilyenek.

Titokfiók – poros mesék a fiók mélyéről.

Totálkár – kütyük, kotsik, bicikli. Közlekedés, technika. Görkorcsolya. Is. Meg szerelés.

Útmente – amit menet közben magamra aggatok. Dugóban mozizós. Ami az ablakon befér.

Vendégjáték – Blogátjáró – egyfelvonásos. Az Író mv.

Vintagraphy – családba nem üt. Néha olyan kicsi is, meg savanyú is, de a miénk. Nekem édes.

Az ‘aluljáró’. A szövegdoboz alá költözött. Nevezhetném mondjuk blog-metrónak. A legfőbb közlekedési útvonalak. Kattintani kell. Alul, a négy kicsi négyzet valamelyikére. Mintha jegyet kezelnél. Átszállási lehetőség, meg ilyen okosságok.

A kulcslyuk, avagy ‘keresnék’. Az utolsó kicsi bordó négyzet. Trükkös, mert a keresődoboz rejtve van. De ha elég ügyesen csalogatod, kattintásra előjön. (Keresd a pistikét. Nem viccelek.) Írj bele valamit. Amire kíváncsi vagy. Aztán enter. Öntörvényű cucc, saját tolvajnyelvvel. Kipróbáltam, csak azért mondom.

A kamra (archívum). Havi bontás-polcok. Praktikumok. Kulcsok. Navigációs-polcok. Rend a lelke.

A lábjegyzetek. Ha lábjegyzetelenivalód van, a poszt címére  kattintva a lábjegyzet dobozába (doboz, érted, ez a neve neki, és akkor bolyongásaimról a HTML sűrűsötétjében ne is beszéljünk) jutsz, na ott aláírhatsz. A bejegyzés alá, úgy értem. Ami lábatlan, az alá nem fog menni – csak szólok.

A linkek. A linkek bordók. Klikkelj. Olyan, mint a kaparós. Simán lehet, hogy nyersz vele. Zene van mögötte. Vagy kép. Vagy olyasmi, ami adalék a bejegyzéshez, ami fontos nekem.

Alfrédról, és a Levendulás levekről. A terv, hogy a Levendulás leveleket megírjuk, nagyjából két tekercs között [szinkron, ebbe most nem mennék bele], egy cigaretta mellett körvonalazódott, merő szakmai ártalomból. Borcsa útjára indította, felvázolta a figurákat, írni kezdtünk – szerepjáték, karakterépítés, színészöröm, tudod.
Freud most mondaná: – Alfréd, hahá, kedvesem, titkos Anymusa önnek –, s nyilván igazsága lenne. Énnekem azonban Alfréd jáccópajtásombrainstormingom; ő tehát Alfréd, a snájdig, vaksi balfék.

Ide pedig írhatsz nekem (legyél találékony, bízom benned):
cippo pont nk kukac gmail pont com

Cippó