Jó, de hol jön ki a pohár?

A piacra menve
- volt hozzája kofám -
lőttem ezt az… izét,
ne fázzon a bokám.

Zokni-e vagy mamusz,
nehéz eldönteni.
A tanulság az, hogy
nem mind arany, ami.

Amikor marokszám tömöm a számba a haribós mályvacukor virágokat, nem tudok nem gondolni a Darvasira.

…és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű.

(Bohumil Hrabal)

A Zsigaportásnak a fején látszott, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz. A buta arcú férfi volt a Zsigaportás, mikor kérdezték a közterületesek, hogy hát aztán ki tette ki ide ezt a táblát.
Hogy ő nem tudja, felelte, és csinálta nagy komolyan a buta arcot nekik a hitelesség miatt.

- Papirjuk vót – mondta -, valami tiszta aszfalt vagy mi, ilyesminek hívták őket.
- Tiszta aszfalt, mi? Nahát, ez itten, kérem, nem szabályos. Nincsen a nyilvántartásba benne, aztán, hogy nincsen benne, utasításba jött, hogy el köll a táblát távolítani – ezt mondták a közterületesek. De meg hogy – ezt is mondták még – ide, ide minek is.
- Hát – a Zsigaportás vonogatta a vállát -, a fene tudja. Vonogatta a vállát még mindig a buta arccal, közben meg látszott a fején, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz.

A közterületesek meg, mint tót az anyjának, úgy éppen. A Magasságos Főnökségi tiltótáblának. Mert tudtuk persze, a Zsigaportás is tudta, hogy az a tiszta aszfalt vagy mi, aki a táblát odarakta, az a Lali úr maga. Kellett a hely a főnökségi szent Lexusoknak, aztán kiteknikázta a Lali úr, hogy a sok kis köcsög elkotródjon onnan a picsába. Na és hát ez volt a teknikája a Lali úrnak, ez a szabálytalan szabályozás, a hiba a mátrixban. Hogy nincs a tábla a rendszerben.

Nézte, nézte csak a Zsigaportás, ahogy kicsike sírhantot kupacoltak a közterületesek a tábla helyére.
- Megjelőjük azér’ – lapogatták a földet -, ha egyszer mégis utasításba jönne, hogy visszategyük. Megjelőjük. Hogy itt volt.
Nézte, nézte csak a Zsigaportás, a fején látszott, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz. De mondani nem mert.

Akkor jött meg a Lali úr. A buta arcú férfi volt a Lali úr, csinálta nagy komolyan a buta arcot, de nem a hitelesség, hanem az értetlenség miatt. Hogy mi a kurva anyám folyik itt, azt kérdezte a Lali úr halkan.
- Hát mi. Kiteknikázzák a fődbül a táblát, az – felelte a Zsigaportás, és látszott a Lali úr fején, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz.

/…/
9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orcádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, aki a liliomok közt legeltet.
17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

(Biblia, Salamon énekek éneke II. 9 – 17.)

Ahogy így köré gyűlnek a rigók meg a cinkék, tisztára egy Assisi Szent Ferenc.
Vizet prédikál nekik.
Száz csónak is egy a vége.

“Hová? Hová lett minden? Hol van? Ó istenem, istenem! Mindent elfelejtettem, mindent… minden összezavarodott a fejemben… Nem emlékszem már, hogy mondják olaszul ablak vagy a mennyezet… Mindent elfelejtek, napról napra felejtek, az élet meg elmegy és nem tér vissza soha, soha, soha nem megyünk mi Moszkvába… Látom én, soha nem megyünk el innen…”

/A. P. Csehov/

mindenki a maga szerencséjének a kovásza. Javíthatatlanul szentimentális és nosztalgikus bejegyzés.

Hozzávalók és kezelési útmutató (1 kuglófhoz)

30 dkg liszt

10 dkg vaj

3 dkg élesztő

10 dkg porcukor

van. cukor

reszelt citromhéj

5 tojássárgája

2 dl tej

csipet só

tortabevonó vagy magas kakaótartalmú étcsoki (én a Lindt-re esküszöm, de az pazarlóan drága; a Szerencsi pont megfelel)

1 ek olaj (attól lesz fényes a máz – legalábbis melegen).

mandula, vagy amit akartok.

A langyos tejbe belemorzsolod az élesztőt, aztán nagyvonalúan elkevered, majd kovászt csinálsz, azaz 10 dkg liszt – 1 cs só – 1 ek porcukor   tetejibe öntöd az élesztős tejet. Lazán összekutyulod, majd letakarod egy konyharuhával és félórát keleszted. Fölfut/megkel akkorára, mint egy fél disznó, úh arra figyelj, h nagy legyen a kelesztőedény.

Amíg ezek ott a takarásban összekovászolódnak, kikevered először a vajat, a maradék cukrot, van. cukrot, citromhéjat, aztán mehet hozzá az 5 tsárga, majd felváltva a megkelt kovász és a maradék liszt. Relatív lágy, fakanállal keverhető tésztát kapsz, ezt jó alaposan dolgozd össze, h szép sima legyen, majd kelesztőtál (most jutott eszembe, úh most mondom: ezt a kelesztőtál ügyletet nem kell túlexponálni, valami nagyobb műanyag vájdling, azt’ csókolom), szóval kelesztőtál, letakarod, és adsz neki egy óra laufot.

Kivajazod_lisztezed a formát, aztán a megkelt tésztát szép egyenletesen beleereszted, 180 fokos sütőben (gáznál ez a takarékláng és a max között van, talán kicsit közelebb a takarékhoz) kb 20-30 perc alatt kész. Hogy a teteje (ami amúgy az alja) ne égjen meg, én általában lefedem alufóliával, amit úgy 15 p után leveszek róla, akkor lehet az ilyen passzióknak hódolni, mint a tűpróba.

A mázat. azt nem magyaráznám, szerintem tudod.

Ja, ilyen mazsola, vagy aszalt bármi mehet ám bele, az összedolgozás és a kelesztés között lehet gazdagítani.
Ennyi. Na, hadd kel(l)esse magát az a kovász.

Egy sima, egy fordított. Kottára.