Az nooormális,

2017. június 17. 0:53 - cippo
dekoltázs napló

hogy már A walkürben is a biztonságos kötődés – elhagyatottság-instabilitás sémát fedezem fel, és emiatt egyfelől végigsírom a harmadik felvonást, másfelől egy szívlapáttal ütném Wotan fejét?



időmérték

2017. május 9. 12:23 - cippo
dekoltázs

papiron surran

a grafikon neszez a

grafitpuha éj



Csak mondom,

2017. március 27. 20:50 - cippo
a_nárciszok_lélektanából dekoltázs

csak mondom…



Ééés igen,

2016. szeptember 12. 6:45 - cippo
dekoltázs

reggel 1/2 7-re már le van kávézva a fehér pólóm.



A Hosszú hazaadta

2016. augusztus 14. 14:21 - cippo
dekoltázs napló

az első oktatói fizetését, amit mindjárt be is fektettünk egy fél dinnyébe. Pont kifutotta.



Nem az, hogy

2016. június 11. 19:45 - cippo
analóg dekoltázs totálkár

két végén égetjük a gyertyát, hanem hogy camera obscura-kísérleteink.

2016-06-09 22.08.31



1427. Óbudai anzikszok – a megnyitó

2015. május 3. 22:04 - cippo
analóg dekoltázs vendégjáték

Az Óbudai anzikszok elé – Szeifert Natália megnyitón elhangzott írása

A kiállítás ingyenesen megtekinthető június 10-ig az Óbudai Platán könyvtárban

hétfőn 12-18-ig,
kedden 10-19-ig,
(szerdán zárva)
csütörtökön 10-19-ig,
pénteken 12-18-ig,
minden páratlan hét szombatján 10-14-ig.

Cím: 1031 Budapest, Arató Emil tér 1.

(fotók: Tóth Éva, aki utólag belepiszkált: Németh Kriszta)

(fotó/videó: Szép Vivien)



1286. #Mivótmajógán. Ja nem.

2014. október 24. 22:39 - cippo
dekoltázs

Az interjúért köszönet Juhász Gábornak és a Magyarszinkron.hu-nak.



1283. Budapest noir, újravágva

2014. október 1. 17:04 - cippo
dekoltázs lomantika



1227. mi vót ma jógán

2014. február 8. 13:35 - cippo
dekoltázs

avagy itt jógázunk mi
(Úgy rémlik, még nem mondtam. Akkor most mondom. Katt a képre. Vagy a szövegre.)



1210. piXXL

2013. december 28. 22:46 - cippo
dekoltázs lomantika

Akkor tehát mostantól felejtsük is el a digitális zoomot.

piXXL



1207. coming out

2013. december 20. 19:19 - cippo
dekoltázs

a NeighbourART-on. Az én asztalom.



1205. napi cuki

2013. december 14. 21:51 - cippo
dekoltázs

Photo 2013.12.14. 19 10 56

 



1195. fejezet, melyben tisztára meg vagyok

2013. október 28. 16:39 - cippo
dekoltázs vendégjáték

ihletődve. Vagy izé. Illetődve. Kattints a képre, na.

a Kondor-poszt



1172. jógi esetek

2013. augusztus 2. 18:49 - cippo
dekoltázs

A móksa a képre kattintva (és sok-sok gyakorlás útján) érhető el.

jógázunk

(fotó: Vintage Point)



1120. hangjegyzet

2013. február 17. 15:15 - cippo
dekoltázs költőtoll 1 lábjegyzet

a Posztmodern Kreutzer-szonátához

 
[zene: Scott Joplin] 



1119. neved napjára

2013. február 14. 23:58 - cippo
dekoltázs költőtoll 3 hozzászólás

Mekszállth Kálmán
Posztmodern Kreutzer-szonáta

Bőven állit y
nye libát löv-
őbe nyált. Vil-
lán ivbe löty-
tyen válli bő
ölteny, bivál-
ytővel inbál.

– Önbály-vitel?! (!)
Öt lábnyi lev.
Lány öblitve –
nyelvi öt láb.

Tálib vő nyel
ilyen bőt. Vál-
lán bölyti(!) ve-
lő-enyv, lábit
ebnyál öli. (Tv-
ből nyivált e
lábnyi lövet.)* **

* Lábjegyzet

Ez ilyen izé. Köpdösődő.
Ráhajtottak a csajára, megdühül,
a csábítót leköpi,
villahegyre hányja,
bikacsökkel fenyegeti.

– Arcoskodsz? –
Megint leköpi. Bőnyállal.
A csajnak is jut belőle.
Kiakad. Már a csaj.

Ez csak amolyan szófordulat.
Hogy bőnyállal köp, mint egy tálib vő.
Pedig van baja amúgy. Vége a farsangi időszaknak,
és még nem is evett fánkot.
De legalább van kutyája.
Epilógus.
Ennek nem sok értelme van, de csak így jött ki az anagramma, érted.

** Hangjegyzet



1091. hobó blúz

2012. november 24. 21:36 - cippo
dekoltázs

Angyalné Bús Karola tartott a karmától. Tartott ugyanakkor a kevélységtől, a fösvénységtől, a bujaságtól, az irigységtől, a torkosságtól, a haragtól, a jóravaló restségtől, az isten haragjától és a szomszédok szájától is. Tépelődő és melankóliára hajlamos alkat volt, aki csak szeretetében lesz teljesen önmaga.

Mindenekfelett szem előtt tartotta a krisztusi második parancsolatot, miszerint szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ezt a szeretést mindig nagyvonalúan, önszántából, mégis mintegy kegyet gyakorolva – és egy cseppet tán tetszelegve is önnön nagyszerűségében – tette. Gyűlölte azonban, ha direkte kérték rá, netán erővel próbálták tőle kicsikarni. Ez felkavarta és sértette, mert ettől kényelmetlenül önzőnek és kicsinyesnek érezte magát.

Angyalné Bús Karola félévente egyszer sarkig tárta az ikeás Narvik szekrény ajtaját, és az aktuális évszakhoz igazította a családi ruhatárat. Ilyenkor szelektált is. A mosásban kifakult blúzokat, összement (kihízott) szoknyákat, nadrágokat, elnyúlt pulóvereket egy zacskóba hajtogatta, és először elvitte a mamához. A mama a lelkére kötötte ugyanis, hogy semmit ki ne dobjon úgy, hogy ő, a mama nem látta, mert – és ezt szerette hangjában egy csöpp szemrehányással gyakorta hangsúlyozni – soha nincs egy valamire való rongya. Az igazság azonban az, hogy a mamának valójában csak valamire való rongya volt, de ez már egy másik történet.

Ami aztán már a mamának se kellett, azt Karola jó keresztényhez illő módon a szomszédos Interspar előtt elhelyezett Magyar Vöröskereszt gyűjőkonténerébe ejtette. Ilyenkor úgy érezte, fölfénylik egy láthatatlan, kicsi glória a feje felett.

Angyalné Bús Karola is áldozatául esett a dohányzás megszorításáról szóló rendeletnek. Angyal ki nem álhatta, ha a lakásban füstöl, a folyosón dohányzást meg egyenesen tahóságnak tartotta, továbbá újabban törvényileg is szankcionálták. Így aztán napi tizenöt cigarettáját Karola egy köztéri kuka mellett állva szívta el, mosolyogva és szórakozottan köszöngetve közben a szomszédoknak. Sőt, néha idegeneknek is.

Aznap épp a nyolcadik cigarettája felénél tartott, amikor egy csavargókülsejű alak köszönt rá.

– Jónapokat! – dalolta oda Karolának – Oppardon, bocsánat. Belekukkanthatnék? – kérdezte, majd három kimért, céltudatos mozdulattal áttúrta a szemetest.

Karola nyájas elnézéssel rámosolygott, de mert tartott tőle, hogy esetleg megpróbálja lelejmolni egy cigarettára, tapintatosan odébb lépett, és elfordult kissé.

Dolgavégeztével a csavargókülsejű ismét megszólította.

– Elnézést, kérdezhetek?

– Kurva anyádat, tudtam – gondolta Karola még mindig joviális mosollyal a szájszegletében, majd tárgyilagos tömörséggel csak ennyit kérdezett:

– Igen?

– Nincs szüksége egy – és itt megnevezett valamit, amit Karola egyáltalán nem értett. A fickó tátongó foghíjai, mint fekete lyukak nyelték el a mondat végét.

– Hoogy? – kérdezett vissza Karola, szűk mosolyán nagy igyekezettel átpréselve ezt az egyetlen, rövid kis szócskát.

– Egy blúzra. Csak ezt kérdeztem, nincs-e szüksége egy blúzra? – Aztán derűs bocsánatkéréssel megrázta a fejét, és hátralépett. –  Á, nem. Magának nincs. Maga nem olyan. Pardon, elnézést.

Angyalné Bús Karola szeme előtt ekkor áttetsző szürke feliratsávban, akár egy szalagcím a tévéhíradóban, lebegett át a krisztusi második parancsolat, s egyszersmind váratlanul mintha valami pompás nagyvonalúság szele is megcsapta volna. Végtére is ez csak egy hajléktalan. Nem akar ez semmi rosszat. Mit rosszat – nem akar ez semmit. Mert még ha akart volna is, ha netán direkte kérte volna az ő, az Angyalné Bús Karola felebaráti szeretetét, negligálta azonnal, amint felmérte az erőviszonyokat. És ott, a pillanaton, hirtelen Karola is megpillantotta ezeket az erőviszonyokat, s a csavargó opálosan szürke tekintetében önnön tükröződő, élére vasalt nagyságától eltelve és kissé megtántorodva azt kérdezte:

– Mennyi? Na mutassa csak. – Már elhatározta magát.

– Ötszáz – felelte az, Karola pedig arra gondolt: – Ötszáz? Egynapi cigarettám többe kerül. – Aztán meg arra: – Ha másra nem, a mamának jó lesz.

És amikor a csavargókülsejű előhalászta a bolyhosra mosott, meggyszínű blúzt – amire még a mama is azt mondta tavasszal fitymálva, hogy: na ezt, fiam, ezt én már mosogatásra se használnám –, ő pedig megütközve ejtette a koszcsíkos tenyérbe a gyűrött ötszázast, Angyalné Bús Karola szeme előtt, aznap immár másodszor, áttetsző szürke feliratsávban, akár egy szalagcím a tévéhíradóban, lebegett át a gondolat: hamut a hamunak, port a pornak – vándor, vidd hírül a máltaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

(Ez az írás eredetileg a gittegylet.com-on jelent meg.)



1075. titko sírás

2012. október 24. 19:48 - cippo
dekoltázs 10 hozzászólás

Nem leszek híres író. Hirtelen.



1059. dekoltázs

2012. szeptember 23. 13:26 - cippo
dekoltázs lomantika



1047. a harmadik

2012. augusztus 26. 17:00 - cippo
dekoltázs haiku költőtoll

01100010 01101001 01101110 11100001 01110010 01101001 01110011 00100000 01101000 01100001 01101001 01101011 01110101 00001010 00101000 01100110 11101001 01110010 01101010 01100101 01101101 01101110 01100101 01101011 00101100 00100000 01101011 01101001 00100000 01101101 11100001 01110011 01101110 01100001 01101011 00101001 00001010 00001010 01100101 01100111 01111001 00100000 01101000 01100101 01100111 01111001 01100101 00100000 01101101 01100001 01110010 01101010 01110101 01101100 00101100 00001010 01100111 11110110 01101101 01100010 11110110 01101100 01111001 11111100 00100000 01101110 01110101 01101100 01101100 01100001 01101100 00100000 11110110 01101100 01100101 01101100 00001010 01101011 01100101 01111010 00101110 00100000 11101001 01101010 01101101 11101001 01101100 01111001 00100000 01100010 11100001 01101010 01110100 01101110 11100001 01110011 01111010 00101110 00001010 00001010 00101000 01110011 01111010 00101001 11101101 01110110 01100101 01101101 00100000 01100001 00100000 01110011 01111010 01100101 01100111 01101100 01100101 00001010 01110100 01100101 01101001 01100100 00100000 01110000 01110101 01101000 01100001 00100000 01100010 01110101 01100111 01111001 01110010 01100001 00101100 00100000 01100010 01101001 01110100 00001010 01100001 01101110 01100111 00100000 01100010 01101001 01110100 01100010 01101111 01100111 01100001 01110010 11100001 01110011 01111010 00101110

bináris haiku
(férjemnek, ki másnak)

egy hegye marjul,
gömbölyü nullal ölel
kez. éjmély bájtnász.

(sz)ívem a szegle
teid puha bugyra, bit
ang bitbogarász.



971. a csendrül

2012. január 3. 22:19 - cippo
dekoltázs litera-túra

Beszélni már tudsz,
Mostantól próbálkozhatsz
A hallgatással.

(Nagy Bandó András)



968. Kedves Mikulás…

2011. december 6. 0:33 - cippo
dekoltázs Magánszám totálkár 4 hozzászólás

Idén – túl azon, hogy igen szorgalmas, illedelmes, szófogadó gyerekek voltunk (például sose feküdtünk le fogmosás nélkül, a cica farkát se húzgáltuk, csak nagyritkán, és főleg a Hosszú, viszont gyakran helyesírás-ellenőriztünk a gugliban, meg ilyesmi) -, szóval idén egy igazán személyes ajándékkal készültünk, amiről azt kell tudni, hogy a Zeke Laci “mondta” tollba, a Kálloy Molnár Péter, a Kiss Eszter meg én mikrofonyba, a Hosszú meg összevissza szerelgette, végül pedig itt van, ni, a csomagban, úgyhogy tessél csak bátran rákattintani, megtekinteni, és a legszemélyesebb környezetedbe integrálni.

Ja, és még annyit, kedves Mikulás, hogy idén azt kérném, hogy legalább annyi letöltésünk legyen, hogy beruházhassunk az androidos fejlesztői környezetre, de az ellen se tiltakozom, ha ráadásnak esetleg még a kerítés is kolbászbul lesz. Köszönöm szépen.



948. házunk tája

2011. augusztus 30. 14:17 - cippo
dekoltázs filmszínházunk_bemutatja



944. a második

2011. augusztus 25. 17:00 - cippo
dekoltázs haiku költőtoll

[Bének, a királyság másik felének]

Te vagy a mondat.
Én hordom hozzá a szájt.
Vagyunk. Copyright ©

20110825-021247.jpg



910. sortalanság

2011. május 3. 22:09 - cippo
dekoltázs 4 hozzászólás

Tele van a fejem idegen emberek nevével, tudom az idegen emberek nevét, de az idegen embereket nem tudom. Csak, hogy sokan vannak, és van a temérdek zajuk – mindenféle elektronikus impulzus -, a zajukat is tudom jól. Meg hogy bele vannak szorulva ebbe a zajukba.
És ez  a zajuk, mint a por, rátelepszik lassan mind a képekre, amiket látok, a hangokra, amiket hallok, de leginkább ott bent, bennem vastagszik fojtón, ott aztán csinálja a némát, a csöndet, kapaszkodik, húsomba vág, mint a túl szoros bugyi, míg lassacskán süket zaj nem leszek egy idegen névvel.



855. igaz mese a mesemasinárul

2010. december 6. 3:01 - cippo
dekoltázs Magánszám totálkár 3 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de legalábbis Debrecenben, volt egyszer egy Zeke László nevű ember, akinek úgy tele volt a feje mindenféle mesei toposzokkal, hogy kénytelen volt azokat a toposzokat beleszuszakolni mindenféle könyvekbe meg internetes ablakokba.

Hát, ahogy ott préselődtek-tolongtak a toposzok a lapokon meg az ablakokban, hogy, hogy nem, rájuk bukkant egy hivatásos szájhős, meg annak a programozó férje.
Összenéztek arra, s azt mondta a szájhős az urának:
– Édesjó uram, számra venném én ezeket a toposzokat.
Mire az ura azt felelte, hogy ő meg számba, a bináris számrendszer informatikai ábrázolásmódja szerint.

No, akkor a programozó kapta magát, s egy távbeszélő kézikészülék által fölvette a nexust a Zeke László nevű emberrel. Az igen megörült. Szó szót követett, s a toposzok – már úgy grafikailag – egyszerre csak elérajzolódtak a Zeke László kezibül, a programozó meg fogta, azt’ csinálta velük a varázsolást, hogy tudniillik a toposzokat sprite-okká változtatta.
Mikor a varázsolás is megvolt rendre, és az összes sprite-ok már ide-oda mozgolódtak a világító ablakban, meg minden memória allokációba került, a szájhős rájukolvasta a varázsigéket, s avval lett a kész.

Az a kész, melynek neve első Apple alkalmazás, fölméne aztán a magasságos Steve Jobshoz, ki ítéle élőket és holtakat, hogy egyenesen annak, valamint a kegyes Apple júzereknek a mérhetetlen jóindulatjába ajánlja magát.
Itt nincs vége – hisz igazából még csak most kezdődik -, fuss el véle.

[katt a képre]



842. még mindig van képünk hozzá, avagy senki többet? – másodszor

2010. november 1. 17:47 - cippo
dekoltázs Magánszám 1 lábjegyzet

Itt látható, kérem szépen, a Macsakméznek az ő kellemes küllemű különkiadása, az alkalmi megjelenése az iszapárverésre Süveg Gábor és László Mariann jóvoltából.

(Namost itt most van egy olyan trükk, hogy a cédére kattintva bele tudsz hallgatni, hogy azért mégse legyen zsákbaMacskaméz – csak mondom.)

Ez pedig A modern méltóságos trafikrul című novella kézirata Süveg Gábor által illusztrálva, keretes szerkezetben; a képre kattintva olvasható formában.



Nahát. Ezt  jól megcsináltuk. Lehet licitálni.



838. van képünk hozzá, avagy senki többet?

2010. október 24. 20:25 - cippo
dekoltázs 1 lábjegyzet

A modern méltóságos trafikrul – a novella kézirata Süveg Gábor illusztrációjával az iszapárverésre. (Respekt, Gábor!)



818. a legelső

2010. augusztus 26. 17:00 - cippo
dekoltázs Magánszám nyilasmisi 2 hozzászólás

[Bének, a királyság másik felének]

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

Nádas Péter Temetés (részlet)

… Tisztán látlak. Ember olyan tisztán még nem látott embert, ahogyan te előttem állsz. S ha csak egy pillanatra megláthadnád e képet, akkor belehalnál a fájdalomba, amit a látás és az érzés gyönyöre okoz. És nincsen semmi másom.

a hang-játék:

 


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



812. arrul, hogy ez a kicsi mind megette(m)

2010. augusztus 13. 22:49 - cippo
dekoltázs

Hát, igazság szerint kellett volna még egy alibi poszt, csak hogy úgy matematikailag összeegyezzünk, de bánom is én.



788. az új játszótérrül

2010. július 16. 2:00 - cippo
dekoltázs folytatásos 11 hozzászólás

Jójó, nem kell ám megijedni; látod, itt is otthon vagy. Divide et impera.
Tudom, te még nem érzed, de ez most olyan nekem – hogy is mondjam -, olyan színes, szélesvásznú. Olyan nagyszínpad, érted. Ujjongok, ha nem bánod.
Szóval, a régi kis játszóterünkön most szépen leeresztjük a függönyt. Persze nem árt ám, ha néha eszünkbe jut, hol is kezdtük.
Különben itt ugyanúgy megtalálsz mindent. Magammal hoztam az összes imprintet. Mer’ tudniillik, nem árt ám, ha néha eszünkbe jut, hol is kezdtük.

Az első lépés a legfontosabb. A többi már abból következik, szinte gyerekjáték. Csak elkezdeni nehéz a rendcsinálást, folytatni mámor, ezt tapasztaltad már bizonyára. (…) Kezdeni, az szinte mindig annyit tesz, mint valamely téren rendet teremteni. (…) Folytatni úgy kell, hogy kitartunk. (…) Folytatni pontosan úgy kell, ahogyan kezdenni.

(Kornis Mihály)

Szóval, mostantól itt fogunk játszani. Nahát.



782. A szájhős, avagy Hogyan készül? – A hang-játék

2010. július 2. 16:58 - cippo
dekoltázs filmszínházunk_bemutatja Magánszám 5 hozzászólás



722. az havakrul

2010. március 21. 11:35 - cippo
dekoltázs

A havak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten:

a Fergeteg,
a Jégbontó,
a Kikelet,
a Szelek hava…

a Telek hava

Havas telek után a Telek hava, ki kelleti magát. Na.



654. a szerkesztő válaszol

2009. november 15. 13:12 - cippo
dekoltázs

Szívből remélem, hogy annak a kedves érdeklődőnek, aki a szúnyogháló felragasztása keresőszóval talált rám, sok hasznos és praktikus információval szolgáltam.

A tippek ha csúf a csempe jeligére üzenem, hogy nincs mese, szerintem le köll baszni tégláig.

Hol a picsába van hortobágy jeligére: javasolnám a Google Maps, és egy nyelvi leleményekben árnyaltabb, fordulatosabb verbális készlet használatát.

Kutya férget el kaphassa-e a gyermek jeligére: … ömm, esetleg forduljon a Bozsik gazdához.

Cserébe, a hogy kell kérdőjeles sapkát szerezni a pingvinbe jeligére kérdezném, hogy jó, de minek?
[Ááá, én nem röhögtem.]



650. a boszorkányszombatrul

2009. november 9. 11:01 - cippo
dekoltázs

meg még annyit, hogy rettenetesen izgultunk. A Tigris részint a szociofóbiára való gyönge hajlama, részint a sztárbloggerek miatt, én meg egyfelől a sztárbloggerek, másfelől a szociofóbiára való gyönge hajlamom miatt.
A Tigris azt mondta, hogy mindent összevetve végeredményben arra jutott, hogy legfeljebb majd elácsorog mellettem, és ez rém megnyugtató volt, mert nagyjából ezen a gondolatkörön verekedtem végig magam én is, úgyhogy ebben maradtunk.
Factum, hogy a dohányzás a szociális háló egyik sarokpontja, úgy hat a kommunikációra, mint Negro a torokra, úgyhogy – tartva magunkat a tervhez -, hol a Tigris ácsorgott énmellettem, hol meg én őmellette – aktuálisan mikor ki volt a szóvivőnk, ugye -, és ezzel a kis fókuszátadásos módszerünkkel egész ügyesen tömködtük be a társalgási képességeinken időről időre megmutatkozó folyamatossági hiányt.

Az eredményességi mutatóink szerint

Lady Gaga jóvoltából rájöttem, hogy az aktuális popkultúráról egyáltalán semmiféle fogalmam sincs;
– viszont megtudtam végre, miből készül a mochi;
– van egy meghívásunk a Tigrissel Japánba Sabolc jóvoltából;
– kiderült, hogy a Tigris tudja (milyenokos, milyenokos!), hogy lényegében mindegy, hogy a pillangók szárnyvége vertikálisan bekunkorodik-e, vagy sem, mert a repülés iránya úgyis horizontális, tehát a mozgásban egyáltalán nem zavarja őket;
– van egy további meghívásunk pajtáskodni a Mucival;
mr.a csinálja a legjobb kacsamellet a világon;
– a Tigris az este impressziói alapján végre hagyta magát meggyőzni arról, hogy a bloggerség nem egy krónikus, vagy heveny lefolyású akut betegség, hanem mélyen emberi dolog, úgyhogy akár szövődmények nélkül, nyugodtan folytathatná is a blogolást.

Másszóval jó volt, nna. Hogy minek izgultunk… ?



621. ébredések

2009. október 1. 11:13 - cippo
dekoltázs

Szeretem a reggeleket. Ébredés után mindig szükségem van valami kis magányra, időre, amíg megérkezem ide, amíg összerendezem kissé a kommunikációs csatornáimat.

Például nem látok. Nem fogom fel a dolgokat. Az információs inputom egyszerűen be van zsaluzva, vagy mi. Szükségem van kávéra, cigire, ilyen helyi sajátosságokra, érted, ahhoz, hogy aztán a zsalukat kitárjam. És akkor jó nekem.

Viszont ismerek valakit, aki, ha felébredt, az kérlek azonnal fel van ébredve. Telefonál. Tárgyal. Működik. Nem is értem, hogy csinálja.



612. arról, hogy haszontalan földbirtokos vagyok

2009. szeptember 10. 18:33 - cippo
dekoltázs

Arról van szó, hogy ilyen-olyan helyrajzi számon vannak földjeim. Ki vannak szépen parcellázva, darabra, egy a huszonnégyhez arányban vagyok földtulajdonos tehát, bérbe adott, soha nem látott szántóim nemtelen és haszontalan birtokosa. Tudniillik, a bérlet fejében a téesz terménnyel fizet, a terményt aztán megbízott helyi erők igen szerény haszon ellenében értékesítik – agrárválság, ugye -, szóval a valóságban tisztára fikció az egész, egy financiális állatorvosi ló, a tévedések vígjátéka, vagy amit akartok.

ÚrSus szerint ellenben abban volna némi könnyed elegancia, amint csöndes, óbudai polgári lakásunk ablaka elé leparkol egy Kamaz, és a sofőr bekiált, hogy kezi’csókolom, meghoztuk a kukoricát, hova boríjjuk?



607. a felvágásrul

2009. szeptember 1. 19:19 - cippo
dekoltázs

fotó: Kaunitz



606. a fele királyságokrul, meg az egészrül

2009. augusztus 25. 13:06 - cippo
dekoltázs



576. az anyakönyvi hivatalról

2009. július 8. 20:11 - cippo
dekoltázs

Az utolsó kék harisnyakötőt veszem meg a kirakatból, hozzá selyemszirmú, törtszín, apró virágokat, hatot, a hajamba. Hogy fizetek, az eladóasszonyok a próbafülkébe penderülnek, hajat nyírni. Szabódnak kicsit, idegen is vagyok, dehát a fodrász igen drága, mondja az egyik, magának meg nem tudja. A tükröt a kézben tartani olyan macera. Várnak a bíztatásra.
Az irattárba belátni, a dexionon 1900-zal kezdődnek a dosszék, de a kilencvenkettes évnek már száztizenhetes a sorszáma, na ja, Egert is elérte a demográfiai robbanás, mondom B-nek. Az anyakönyvvezetőre vagy másfél órát várunk, B feszül a szűk folyosón. Minden ajtó mögött egy Piroska. Felvételi követelmény lehet. Államigazgatási végzettséggel, valamint Piroska utónévvel anyakönyvvezetőt keresünk hivatalunkba. Amúgy mindegyik – már tudniillik az anyakönyvvezetők – picike, tűsarkú, szűk szoknyában dinnyeseggű, pókhálószerűre tupírozott. Egyen-hivatalnok-fazon.
Másfél óra az ötös ajtó előtt. Húsvéti nyúllal fejlécezett A4-esen listába szedve az esküvők lehetséges időpontja; tizenhárom – még a nyáron.  Röhögnöm kell egyre. Aztán bejutunk, de Piroska nem tudja vállalni, szabadságon lesz tizenhetedikétőőől – itt hosszan lapozza a naptárt – egészen augusztus végéig. Pedig vállalná, de nem megy, próbáljuk meg a kolléganőjét, négyes ajtó.

Négyes ajtó, húsvéti nyúllal fejlécezett A4-es, bekopogunk, Piroska hivatalos képpel fogad, én meg belebakizok a mondatba, hogy rendkívüli kéréssel jöttünk, házasságot szeretnénk kötni egy szerdai napon. Ezen megint röhögni kell. Pedig a hosszú várakozásban kifundáltuk B-vel, hogy bosszúból kötözködni fogunk – B a lefagyott szoftver, meg az ósdi nyomtató miatt, én meg retorikailag-beszédtechnikailag kezdem ki, továbbá számon kérjük az anyakönyv védelmét, úgyismint nyitott irattár. Erről ennyit.
Piroska próbálja megfúrni a szerdát. Nem hagyjuk, egyezkedünk. A formális kérdésekre avíttos Erika írógépen pötyögi a válaszokat, B-vel összenézünk.
Kérdi, mivel foglalkozik a vőlegény. Programozó, mondja B. Szarkasztikusan méregeti az Erikát. S a menyasszony. Színésznő, mondom, s túrom a táska mélyére az igazolványokat, nem bírok ránézni, tudom. Kis döbbent csend. Színésznő? Színésznő, mondom, gurul bele a röhögés a táskába. Pötyögi az Erikán, hogy színésznő tehát, s nyúl a telefon után, hogy a házasságkötő termet lefoglalni szerdára lehet-e. Rendhagyó módon szerda, érted, szerda, tíz fő, negyed hat. Kisterem. Korábban nem lehet, ügyfélfogadok. Később se lehet, a teremből elviszik az asztalokat, kellenek a közgyűlésen. Nem kell asztal, szúrja közbe B, tízen leszünk, nem kell asztal különben sem. Jó a negyed hat. Nna, akkor negyed hat, legfeljebb átmegyek ötre, szerda, hát pont szerda, ügyfélfogadás, na mindegy, neeem, nem bírtam őket rávenni a szombatra, ezek szerdán akarnak, mondja a telefonba, és kérdi, hogy akkor beírtad? De huszonhatodikára, ugye? Biztos? Értem, az idei naptárba. Haha, remek. Na nem mintha gúnyolódnék, csak nem akarok olyan kínos helyzetbe kerülni, mint a múltkor, tudod.



571. URH

2009. július 2. 16:56 - cippo
dekoltázs hol_az_egy

Átkozott egy év volt. Mint a hetvennégyes. Legeslegrosszabb év, nem jön, remélem, több ilyen. Szólt az URH. Az URH szólt, mindig az.

Zsinórt ragasztottunk a kétforintosra, úgy eresztettük bele lassan a telefon perselyes hasába, és beszéltünk, majd kihúztuk a kettest a készülékből, a bélást húztuk ki, az URH meg szólt mindeközben, a fejben, az URH. Az URH szólt folyton, szólt, mikor volt a blokád, mikor volt a telefonfülke, és volt a szomszéd. Volt a szomszéd, és puszta önbíráskodásból akart kitépni a fülkéből, lejárt az öt perc, rikoltotta, és nem érdekelete, hogy az anyámat hívom, aki a körmét rágja a Color Star előtt, lejárt az öt perc, csörgette a bélásokat az öklét rázva, hadonászva. Volt a szomszéd, és szólt az URH.

Volt a híd, megvolt a híd gyalog, az Erzsébet volt a híd, gyalog, és szólt az URH a fülembe, a Kékihez mentem a hídon át, és az volt az az év, még mindig az volt, mikor először emelt rám kezet, és az URH csak szólt, az URH a fülbe, bele. És az volt az év, mikor a Béla orosz tisztiegyenruhát szerzett az Ecseriről, és részegen bemászott a kertbe, és meg kellett kapaszkodnia egy csemetefában, miközben felordított a tizedikre, hogy gyere le, hallod, neked öltöztem be, és szólt az URH. És az volt az év, amelyre jött egy másik, egy másik jött, melynek tavaszán pörköltcukor illatot hurcolt a szél a panelek közt, és a Kéki fel akart gyújtani, ki akart dobni a tizedikről, de az URH még mindig szólt, csak szólt az URH, mikor végül aztán magát dobta ki, kidobta magát, angyalnak szegődött a Kéki, és az volt az év, mikor minden könnyben meg unikumban ázott, és szólt az URH.

És az URH szólt, mikor a Béla kezébe adtam az ollót, és azt mondtam, hogy és most vágd le a hajam, úgy vágd le, mint a Betty Blue-ban a film végén a csaj, vágd le úgy, tudod, mikor tiszta vér volt az arca, és levágta, a hajamat vágta le a Béla, és szólt az URH.

 



519. kétbalkezes

2009. április 6. 18:40 - cippo
dekoltázs kanonizált_történetek

mintagalambok



515. a számlázás menetéről

2009. április 1. 19:27 - cippo
dekoltázs

– Várjál, ez több.
– Ne mondjál már ilyet. Mért több? Dehogy több.
– Ja, tényleg nem. Csak hirtelen elfelejtettem, mennyi lett a vége.
– Na azért. Pedig egyedül számoltad ki az előbb.
– Ja, számolni tudok. Csak a memóriám rossz.



503. a reggelekről

2009. március 15. 22:53 - cippo
dekoltázs

– Jó reggelt. Jól aludtál?
– …
– Öö… jól alszol?



✍ 462. süss fel nap

2009. január 29. 8:31 - cippo
dekoltázs

Ez egy ilyen többismeretlenes egyenlet.
Úgy van ez, hogy van a folyamatos változás, ami egyfelől jó. És akkor figyelek a változásra. És egyszercsak észreveszem, hogy lettek a lábnyomok. Na, azok olyan settenkedőn, lopakodón lettek. Olyan észrevétlenül. Hogy egyszerre ott voltak. És akkor esni kezdett. És a lábnyomok arra úgy megteltek vízzel, megiszamosodtak. És lett belőle sár. Mondom, olyan észrevétlenül.
Meg hogy ez tiszta matematika. Egy ilyen többismeretlenes egyenlet. A lábnyom. Meg a hova tart. Kiderülhetne már.



✍ 438. képeslap II.

2008. december 19. 18:39 - cippo
dekoltázs

Amit írtam a képeslapról.
És akkor az imént ezt kaptam.
Potyog a könnyem, mint a záporeső. A lélek mindent tud.
Köszönöm.



✍ 430. leskelődő

2008. december 10. 19:33 - cippo
dekoltázs

Most egy kicsit benézhetsz a szekrényem mélyére, hogy meglesd a karácsonyi meglepetést, de ha bárki kérdez, cssssssst, te nem tudsz semmiről. [az eredeti itt]



✍ 426. a hamari természetről

2008. december 5. 12:56 - cippo
dekoltázs

A hamari természetről pedig csak annyit, hogy – idő- és arányérzék híján – én már tegnap este kitettem a csizmát az ablakba.



✍ 391. ígéret

2008. október 30. 17:13 - cippo
dekoltázs

Mindjárt megjön a józan eszem.
Vagy legalábbis az átvitt értelmem.



✍ 387. Amerikából jöttem…

2008. október 28. 17:36 - cippo
dekoltázs

hogyan_hogyan? hát így.

Hogyan_hogyan? Hát így. [Benne lennék a Szaknévsorban? Hmm…



✍ 376. idő – van

2008. október 18. 20:33 - cippo
dekoltázs

Előreszaladtam, és kis híján megöltem Ferencet huszonhétben.
Aztán rájöttem, hogy a válság csak huszonkilencben kezdődött.
Aztán rájöttem, hogy még csak 1921-et írunk.
Aztán egyszer majd írok a golfról is. Ide.

Kicsit komolyabban kéne venni azt a kurva időt. (EP)



✍ 375. anakreóni

2008. október 17. 17:00 - cippo
dekoltázs

és felhívott, és megkérdezte, hogyan kell ablakot pucolni, és mondtam, hogy ecet, meg törlőkendő, meg el is mutogattam neki, bele a telefonba, és micsoda kilátások, és



✍ 356. blogaddikt

2008. október 3. 11:13 - cippo
dekoltázs

Látod-e, addig-addig írogattad, hogy Please copy the entry to the
clipboard and try again later
, míg átvettem a konyhanyelvedet.
Levágólapoztam a lapítót.



✍ 340. ami az út

2008. szeptember 17. 22:00 - cippo
dekoltázs

Már több volt, mint vágy. Még kevesebb volt, mint szándék. Sérült madár volt. Fagyos tetem. Még nem a nappal, de már nem az éjszaka. A határesetem volt. Amitől a szívem nagyon forró kezd lenni. A hajnali, lemeztelenített szívem. A szemem sarkában elsuhan a Tornavár utca. Az agyam sarkában mikulásvirággal az ölemben ülök hallgatagon a kocsiban. Most van.
Angyalka napján a vágy szándéknyilatkozatot tesz. Abban a pillanatban láthatóvá válik az út maga.
Mert mi az út? Az A-t a B-vel összekötő egyenes. Vagy egyenetlen. Szakasz. Birtokviszony szerint A, úgyismint antréja, és B, úgyismint befejezése.
Meddig hűd még a szív?



✍ 330. tisztelt meteorológia

2008. szeptember 11. 22:06 - cippo
dekoltázs 1 lábjegyzet

Tisztelt meteorológia!

Légyszíves bazmeg, szívekedjél szombatra éles napsütést és csodálatos délutáni reflexfényeket prezentálni, hogy hivatalos úrvezető és asszisztensi minőségemben végre igazi bécsi kávéhab ülhessen meg a suhancbajuszkámon, a szájam szegletében. Köszi.



✍ 319. öt…

2008. szeptember 1. 19:07 - cippo
dekoltázs

Nem gondolom, hogy heroikus lesz. Úgy gondolom, pont olyan lesz, mint egy nagy sóhaj, és avval a sóhajjal aztán visszatérek oda, ahol kezdtem. Úgy gondolom, egyszerű lesz – nem, nem a hiány, a falkaparás, a neurózis, az kicsit sem -, egyszerűen visszaadok valamit, aminek valamikor utánanyúltam, de ami sosem volt az enyém, csak éltem vele; most visszaadom, tessék, most már eleget játszottam, köszönöm szépen.

Régóta készülök megmondani, hogy elmúlt. Régóta készülök megmondani, hogy eluntalak már, hogy fáradt vagyok tőled, hogy kiszolgáltatott, hogy nincs több időm rád, hogy nem úgy nincs időm, ahogy az ember hajlamos gondolni, hogy nincs ideje, hanem úgy, hogy egyszerűen nem akarom, hogy időm legyen rád.
Még nem tudom, öt szál múlva hogy lesz. Lehet, ceruza lifeg majd a számban, és percenként ízekre szaggatok egy gemkapcsot pusztán orális és manuális fixációból. És, mondjuk úgy óránként, pránalégzek három percig, tudod, az mégiscsak majdnem olyan, mintha. Lehet.
Szóval, búcsú. Ne mondjatok semmit, kérlek. Most szépen elkezdek visszaszámolni. Öt…



✍ 315. töltés melleti ordítások

2008. augusztus 26. 20:08 - cippo
dekoltázs

Pont, amikor odaértem. Csak ültem ott, markánsan tapadva a pirosra. Eszembe jutott a reggeli csend, ahogy ott araszoltunk két sorban a Fő utcán lépésben, zsörmölőző motorral, mégis valami megilletődött csendben.
Ma kétszer gondoltam Sally Bowles-ra.
Ott a Thököly és a Hungária kereszteződésében. Ott a töltés mellett, ahol sípolva dübörgött el a vonat. Ott a töltés mellett, ahol a hőségtól lágy aszfaltba tolta épp a fúrót a munkás. Együtt ordítottam a betonban fuldokló, sikoltó fémmel, ááááááááááááááááá. Egy tíznél. Pont egy tíznél. Úgy látszik, így van megírva statisztikailag. Egy tíz, az kérem, a töltés melletti ordítások hivatalos napirendi pontja. Látod, a trailerben is pont ott van.
Amúgy csak most jutott eszembe. Most, amikor a boldogság úgy képletesen meg lett mutatva megint.
És arra is gondolok most, hogy a töltés melletti ordítás meg lett itten előlegezve papírforma szerint. A boldogságtól ordítani. Az.
Akkor most próbáld meg fordítva elképzelni.



✍ 312. a helyes játék

2008. augusztus 24. 19:07 - cippo
dekoltázs

Van egy játékom, a helyes játék. Hogy váratlanul felfedezek helyeket a lakásban, az anya lakásában, vagy a kocsiban. Ismeretlen helyeket. Ismeretlen szögeket. Ismeretlen perspektívákat fent, lent. És akkor úgy beleereszkedem abba, hogy leülök mondjuk a hűtő elé, és megállapítom, hogy jé, itt még sosem ültem. Akkor leltározni kezdek, pontról pontra megnézek magamnak mindent, és minden olyan ismeretlen, és kaland, és olyan változás szaga van valamiképp – persze igazából nem az, csak majdnem, de ettől úgy rá tudok csodálkozni a dolgokra újra és újra, mint egy kisgyerek, olyan vad örömmel.

Például a nagy kanyar a Szent Gellért rakparton. Az mindig ámulatba ejt. Mert tudod, az nem ugyanaz, mikor a Döbrentei tér felől jössz, mikor a hátad mögött van. Belenéztél már ott a belső visszapillantóba? Te, az olyan szép. Ott énnekem mindig kedvem támad leállítani kicsit a motort, kiszállni és felkuporodni a csomagtartó fedelére, mint egy kiscica, és magamhoz édesgetni, domesztikálni azt a pőre, tiszta kanyart, ami csak ott, az útnak azon a pontján mutatja magát olyannak, ami úgy vetkőzik le mögöttem, mint egy szemérmes szűz. Én olyankor mindig reménykedem titokban, hogy egyszer elromlik a jelzőlámpa, vagy megdermed, kátyúba rekken valahogy az idő kereke, hogy legalább a visszapillantóban, de az enyém lehessen a nagy kanyar egészen.



✍ 302. tiszta lap

2008. augusztus 12. 13:03 - cippo
dekoltázs

flanc, nem tiszta lapJójó, ahogy a Dönci mondaná, hát szentimentális vagyok.
Pedig még a Prada napszemüveget is kölcsönkértem a Királylánytól, hogy flancoljak azon a képen, de hatóságilag le lett rólam parancsolva, mindamellett jóindulat.
A nagymélt. Okmányiroda rámnézett az orrhegyén táncoló aranykeretes okuláréja fölött, beparancsolt a fülkébe, azt mondta, a függönyt, azt kérem, be kell húzni, és akkor ilyen láthatatlan sráfokkal, amikre mondjuk szerintem már csak a Molnár Ferenc emlékszik, beállított; tessék kihúzni magát, az állat kicsit feljebb, egykevéssé balra, tessék úgy maradni, és úgy maradtam. Aztán megkérdezte, jó lesz-e, és erre nem lehett mást mondani,  mint, hogy nagyon jó lesz, pedig a szemem két keskeny csík, a Pradát sem viselhettem, ott vigyorgok meglepett pofával, mint akivel az imént közölték, hogy hatosikrekkel várandós. [megjegyzem minden képen két csík a szemem, és mindegyiken meglepett pofával vigyorgok, tisztára, mint egy békebeli naiva, csak a vaku rajzol mindig valami förtelmes geografikus ábrákat az arcomra. pont]

És ránéztem a lapra, ami most igazolja, hogy én valóságosan én vagyok, ott álltak mind az összes adataim statisztikailag összesítve, meg kivonatolva, és azon, hogy Jogállása: Magyarországon élő magyar, bepárásodott a szemem, komolyan büszke voltam erre, érted, hogy énnekem jogállásom van, pedig nem is tudtam.
Akkor a nagymélt. Okmányiroda megragadott egy bélyegzőt, és egy a párna, egy lehelet, minden rózsaszín lapocskára, ami összességében az én személyi igazolványom volt tizenöt éven át, belepecsételte, hogy érvénytelen.
Hogy érvénytelen mind, a Szentendrei út, a Hajós utca, a Villányi út; két mozdulattal megsemmisítette urbánus kalandozásainkat a Nyúllal, sőt, magát a Nyulat is érvénytelenítette, pedig tudhatná a nagymélt. Okmányiroda, hogy behaviorisztikusan nagyon is érvényes mindez, de erről most már nincsen kimutatás.
És nem kérdezte meg a nagymélt. Okmányiroda, hogy kérem-e azt az invalidus kis noteszt, amiben eddig kivonatolva, de ott voltam én, magam.
[Ez kéri, ez olyan, hogy kéri, ez gombóccal a torkában csak néz, ahogy pecsételek, egy a párna, egy lehelet. Csak néz, hogy érvénytelenítek tizenöt évet az életéből. Ez olyan, hogy képes lenne kikönyörögni, kikoldulni, ha nem adnám, ez olyan, hogy kéri.]
Na és kitöltötte szépen. Az okmány fellelhetősége: érvénytelenítve a polgárnál. Még grátisz két lyukat is tett rá, hátha zsinórra fűzve a nyakamba akarnám.

Tegye el emlékül, komolyan ezt mondta, és akkor már tényleg majdnem sírtam. Kirohantam, a nagymélt. mosolygott, még láttaim a könnyeimen át, és vettem egy kólát, pedig nem is szeretem, meg konvergencia van, de nem érdekelt, és ahogy átvágtam a parkon, hangosan böfögtem, kétszer is, direkt, mint aki tiszta lappal kezd, és nem bírja elviselni azt a nagy tisztaságot.



✍ 301. az igazán személyes ajándékról

2008. augusztus 11. 14:47 - cippo
dekoltázs

Születésnapomra kaptam egy időpontot, és egy új személyi igazolványt a nagymélt. Okmányirodától. Mit mondjak, frappáns, igazán személyes ajándék. Kifinomult arányérzékre vall. És kétségkívül stílusra is. 
Boldog új élet!



✍ 274. a Nyúlról I.

2008. július 19. 20:07 - cippo
dekoltázs

A Nyúlról például még nem is meséltem neked.
Galériája volt a belvárosban, pontosabban műterme, meg remek hierarchiájú családja – remélem érzed a hangomban az iróniát -, de ezt akkor még nem tudtam, csak a galériát, aminek az ajtajára tűztem a cédulát, hogy épp erre jártam, te meg épp nem, hát majd keress meg.
Közvetlenül ezután egymásba botlottunk a Madách Kávézó teraszán, mert épp arra járt, és mert véletlenek nincsenek, mint ahogy titkos összetevő sem.
Le akarok lépni, ezt mondta.
Én is le akarok lépni, én meg ezt.
Mi lenne, ha lelépnénk?
Benne vagyok? És hova megyünk?
Mondjuk énbennem valami kicsit absztraktabb elképzelés volt ezzel a lelépéssel kapcsolatban, nyilván az erős túlzásokra hajlamos idealista természetem miatt, mindenesetre a Nyúl sallangmentes egyszerűséggel válaszolta, hogy a Balatonra.
Tedd magad szabaddá a jövő hétvégére, ennyit még hozzátett. Ebben maradtunk.
Namost az elkövetkező másfél hétben hírét se hallottam.
Ha akkor megkérdezel, egy lyukas kétfillérest nem tettem volna erre a lelépésre, duma, gondoltam, végtére is kétszer találkoztunk, ki az a hülye, aki ezt komolyan veszi.
És akkor szombat reggel fél hatkor, műszakváltás előtt egyszercsak ott volt.
Hát te?
Meglepődtél?
Hát… őszintén szólva nemigen számítottam rád.
Nem baj. Ha végeztél, indulhatunk.
Komolyan lelépünk?
Komolyan. Megbeszéltük, nem?
Nahát ez komolyan vette. Nem csinált belőle ügyet, megbeszéltük, lelépünk, ez factum, másfél hétig eszébe se jutott, hogy találkozhatnánk. És akkor itt van.
Éhes vagy? Kérsz valamit?
Bólogatott, hogy igen, valami salátát, meg húst nyomtam a kezébe, egyél.
Leültem hozzá. Falt csendesen, ahogy a kanalat emelte, csak néztem, hogy a jobb karja alul egészen könyékig fekete.
Mi ez a… mit csináltál a kezeddel?
Megemelte. Ja ez? Grafit. Egész éjjel szineztem.
Evett mohón, a majonéz visszataszítóan kiült a szája szögletébe, én meg csak néztem, hogy ez most komoly, én ezzel a furcsa, idegen fickóval tényleg lelépek, te jó isten.



✍ 217. plein-air

2008. június 6. 16:48 - cippo
dekoltázs

Baia Mare  Asszonypataka [1329. ó mennyire szép ez]. Ha mond valamit, hogy nagybányai festőiskola, na azt kell tudni róla. Meg hogy még nem jártam ott. Vagyis, csak irányba, azt is nagyon régen.

A piatra-neamt-i fesztiválkörút. A csíkos húsra emlékszem, meg a puliszkára, akkor még nagy szám, hús, bazmeg. Na azt adtak minden délben. Azért csíkos, mert valami rácson sütött natúrhús volt; lehetett volna jó, de büdös volt, olajcsöpögős, a rács meg szétégette egészen. Csíkosra. A puliszka meg ízetlen, dermedt sárga izé. Nem baj, kussoljál vendég, fogyasszál, örüljél, hogy enni kapsz. Se íze. A város mellett valami húsfeldolgozó telep volt, tisztára krematórium a magas kéményeivel. Az egész várost beborította a bűzével – na, azt érezted a húson is. Erre emlékszem. Meg a zaccos kávéra, forró, híg lé, a cukor – ha kéred, ha nem, az jár bele bazmeg -, szóval a cukor beleült a lötyögős zaccba. Legalább jósoltunk belőle a Virággal, aki állandóan Tito elvtársat emlegette, és akit a határon a díszletbe bújtatva csempésztünk át a jugoszláv útlevele miatt – mellékszál vége.

Hát legyen akkor hirtelen felindulásból elkövetett. Namost Csengerig sima lesz, szerintem perszonális szines, széles vásznamon az Oszvald Marika a Németh Sándorba kapaszkodva pörög-forog majd, s miközben süldőlányokat megszégyenítően ugrabugrál, meg ollózik lábaival a levegőben, egyre a ringó vállú csengeri violámat csicsergi a fejemben. Szóval Csengersima, passport-multumesc-larevedere, kész-passz, aztán már csak a Szamos mentén elandalogni, szipákolni bele a zöldbe, lehúzott ablakokkal. Akkor Bogyóka már vár, és megállapítom megint, hogy minden tüneményes erdélyi asszonyt Júliának hívnak. Megint beleélhetek kicsit, jajdejó. Ez most olyan lesz. Olyan plein-air.



✍ 206. kiszámoló

2008. május 28. 20:22 - cippo
dekoltázs

És akkor mutatóujjával az öklének görcsein-árkain elkezdte kiszámolni a júliust.

Namost ez statisztikailag így néz ki:

Az első bucka, az az első hónap.
Az első árok, az a második hónap.
A második bucka, az a harmadik hónap.
A második árok, az a negyedik hónap.
A harmadik bucka, az az ötödik hónap.
A harmadik árok, az a hatodik hónap.
A negyedik bucka, az a hetedik hónap.

(és akkor itt most fordul)

Az ötödik bucka. Az a nyolcadik hónap.
A negyedik árok. Az a kilencedik hónap.
A hatodik bucka. Az a tizedik hónap.
Az ötödik árok. Az a tizenegyedik hónap.
A hetedik bucka. Az a tizenkettedik hónap.

Memóriajáték, baszki. Beszédtechnikán pont ilyen gyakorlataink voltak. [jobbra az első utca, az az első utca – balra az első utca, az a második utca, stb]

A hatodik árok és a nyolcadik bucka a kakukktojás. Nincs idejük.



✍ 109. Machu Picchu

2008. április 6. 20:11 - cippo
dekoltázs

Kukoricás csilis bab, nyeles lábasból. Fakanállal. Poncsóban és bőr mokaszinben. Peruban nyerő lennék.



✍ 106. idős

2008. április 5. 10:44 - cippo
dekoltázs

Idétlenkedés az idővel. Időtlenkedés.



✍ 104. losing my touch

2008. április 2. 23:59 - cippo
dekoltázs

Érintőképernyő as amikor vágyódol a paradicsom ízű paradicsomra, a piruló szotyola illatára a sparherdten, a lavórban dermedt vízre a firhang mögött, vágódeszkán csontnyelű bicskával füstölt szalonnát szelni, s cuppogva nyelni a katonákat, vágyódol a földre, s a gyökérre, melyet a földbe eresztenél, szóval amikor annyira vágyódol, hogy még a mécses is eltörik, mitöbb, beletörik az LCD-be, akkor csendben, egyszerűen a hátadra tenném a kezemet. Csak úgy ott lenne a kezem a hátadon. Némán. Ha lenne ilyen érintőképernyő.
Losing my touch.



✍ 86. kilátások

2008. március 20. 13:56 - cippo
dekoltázs

Mert mi van a szellememnek és szívemnek horizontján, ugye…

 



✍ 84. törődelmes vallomás

2008. március 19. 20:18 - cippo
csücsök dekoltázs

Az ilyen törődések általában sosem vezettek jóra. Másodikban például kitaláltuk Dinával, hogy titokban belopózunk a Rózsa tanítónéni kertjébe, és jófejségből kiegyeljük a mákot. Dina esküdött rá, hogy tudja, hogy kell, százszor csinált már ilyet, úgyhogy szépen elkezdtünk mákot egyelni. Úgy félméterenként hagytunk egy-egy satnya palántát. Az ágyás elég siralmasan nézett ki, de Dina azt mondta, hogy ez teljesen normális; a dolog lényege éppen az, hogy így nagyobb terük/lehetőségük van a máktöveknek arra, hogy megerősödjenek. Hogy a meglepetés még nagyobb legyen, letaroltuk az összes orgonabokrot, és a kaputól a bejárati ajtóig mindenhova orgonaágakat ragasztottunk cellux-szal. Namost, a hatás tényleg frenetikus volt, főleg, mikor kiderült, hogy a mákosgubának idén annyi, részben, mert rettenetesen megcsupáltuk a mákot, részben, mert a megmaradt tövek felét győzelmi mámorunkban figyelmetlenségből kitapostuk.

Január 24-én pontosan 4,8 centi volt. Identitását misztikus homály övezte, mivel Királylány négy különleges tulipánhagymát hozott Amszterdamból – az egyik fekete! -, s ebből hármat csaknem azonnal megöltem. Nem tudni, melyik hármat. Az az egy viszont rámhangolódott valamiképp, leszarta, hogy hidege van-e, vagy melege, hogy a gázóraszekrényben felejtem, vagy locsolom-e, mondom, olyan immunrendszert meditált magának női szeszélyemmel szemben ott a sötétben, hogy megható ragaszkodásának, igénytelenségének köszönhetően törődni kezdtem vele. Merő aggodalomból, hogy megfázik, nem kap elég fényt, stb., a hálószoba ablakába tettem, közvetlenül a fűtőtest fölé. Locsoltam (mértékkel), simogattam, beszélgettem vele (haha!), vonalzóval mértem, mennyit nő. Hálás volt nagyon, én meg büszke, és dicsekedtem vele anyámnak, aki amúgy okleveles kertész, és elmélete szerint a növényekkel úgy kell bánni, mint a kisgyerekekkel, hiszen lényegében azok is.
Aztán, egzisztenciális alapon, egyszerűen elfeledkeztem róla. Nagyon. Annyira, hogy már csak azt vettem észre, hogy haldoklik. Gyorsan meglocsoltam. Semmi. Aggódva nézegettem, próbáltam bíztatni is, de csak kornyadozott. Valaki javasolta, hogy ki kellene ültetni, attól majd magához tér, mert alapvetően a kertben érzi jól magát, a meleget meg egyáltalán nem bírja. Akkorra már csak egy zörgő, barna valami volt. Mindenesetre kitettem.
Arra gondoltam, elektrosokkot kéne adni neki. Meg arra, hogy már több, mint három perce halott.

Meg kéne már találni, ami az alfa és az omega között van.



✍ 80. poszt mindenféle kígyókról

2008. március 17. 18:54 - cippo
állatok dekoltázs

Tessék lerajzolni fát, embert, házat, kerítést, kígyót, utat! Tekintetbe véve a dinamikus interaktivitást. Vagy nem, de ahhoz a rajzelemzőnek biztos lesz egy-két szava az egészleges nívóról. Az e rajzi személyiségszint már differenciáltabb, realisztikus ábrázolást igényel, úgyhogy tessék jól odefigyelni! Pálcikaemberke rajzolásával csak szerény b2 személyiségszintet érhetünk el, csak úgy mondom. És hogy nem okosság a kígyót a kerítés tetejére tűzni, mert a kígyó a szexus, aztán, ugye, baszhatjuk. Azt mondjuk nem tudom, hogy mi van, ha az ember út helyett kutat rajzol merő félrehallásból – arról talán a Freud tudna mesélni. Szóval, hogy mi a helyzet a kútban kígyóval? Arra gondolok például, hogy igazán fürdethetne valaki tejben-vajban! A hangsúly – meglepő módon – nem a tejen-vajon van. Mondjuk, szerintem a kút önkifejezési aspektus, kooperációs szándékom jelzése. Hogy nem ellenkezem a tejben-vajban fürdetés ellen. És ez az én produkciós stratégiám, törekvésem a részekre bontás során az értelmet hordozó rajzi egységek megteremtésére. Kígyó a kútban. Világos, nem? Vagy ez csak illuzórikus korreláció (észlelési tévedés), és én is baszhatom?

Na és mi van az elefánttal, hm???

kígyó



✍ 56. pálcikaember

2008. március 1. 16:16 - cippo
dekoltázs

Úgy esett, hogy bottal piszkáltam a halakat. Nem pecázni mentem, annyit mondhatok, meg hogy a keleti gasztro-kultúra nekem pont annyira idegen, mint minden más keleti kultúra. Kelet varázsa utoljára talán Germanus Gyulánál hatott rám, és folyton az jutott eszembe, hogy: ha már nyers hús, akkor inkább – a kompromisszumkészség szintjén – tatárbifsztek, végülis a kelet, az kelet, haha. A másik, amin muszáj volt röhögni, hogy ez itten kérem most egy kétpálcás ebéd, a maga totális ellentmodásosságában. Kétpálcásnak mi azt neveztük, amit a falusi búcsúban lőttél a ráncos, kövér cigányasszonynál, aki mindig megbuherálta a puskát, hogy félrehordjon. Azért persze a kétpálcás megszerzése nem volt egy missön imposszibül, és két dologban stabilan bízhatott az ember: hogy olcsó, és hogy gusztustalanul giccses. De az olyan férfias, búcsúfiát lőni a csajodnak. Ha meg csaj vagy, és kétpálcás búcsúfiával lep meg a fickó, az bizony szívszerelem. Hát ilyenek jutottak eszembe a Wasabi kapcsán. Meg hogy én vagyok a harcos, akiben a régi út folytatódik az újban. De azért étkezési sorrendben én már bizonyosan megmaradok kanálfetisisztának.



✍ 54. zsebes

2008. február 29. 11:11 - cippo
dekoltázs

A cipőt máskülönben nem kell levetni nála, legalábbis soha nem kéri. Azt persze jóérzésű vendég észreveszi, hogy a saját cipői – kis női csukák – rendesen a bejárati ajtó mellett sorakoznak. Egyszer kipróbáltuk, hogy amikor kiment a szobából, kicsit elmozdítottuk a fotelt. Na nem látványosan, mondjuk egy-két centi, hat fok balra, ilyesmi. Visszajött, és miközben szellemi csimborasszókra hágott, mellékesen, mintegy automatizmusként beállította a fotelt. Nem látványosan, csak egy-két centi, hat fok jobbra, ilyesmi. Észre sem vette, szerintem. A zsebéből meg egész meghökkentő dolgokat tud elővarázsolni; monológja közben csodálkozás nélkül rámered – ez persze a beszédben egy pillanatra sem akasztja meg -, majd szórakozottan újra zsebreteszi. Ilyen zsebrevágós fajta. Szokása például az almát egészen megenni, hogy csak a szár marad, vagy a szőnyegen ülve beszélgetni, és közben, mellékesen, mindenféle látható és láthatatlan szöszöket szedegetni. Almaszár, papírfecni, használt gyufa, elhullajtott macskabajusz, hullámcsatt, minden a zsebébe vándorol. Konkrétan egy eklektikus kommuna tanyázik a zsebében. Pontosabban a zsebeiben. Mert ösztönösen vonzódik a sokzsebes ruhadarabokhoz.

Egyszer, munka közben, zsebrevágott egy használt rágógumit. Kicsit ingerült lett, amikor észrevette, hogy a rágó a zsebébe ragadt. Akkor megkérdeztem tőle, voltaképpen miért nem használja a szemetest? Elkerekedett a szeme, és azt válaszolta:
– Nahát. Valahogy az fel sem merült.



✍ 53. levél

2008. február 29. 9:45 - cippo
dekoltázs

A jókedély puszta matematikai függvény. Csodálatos énazonosságot tudok produkálni, amennyiben nem fekszem fel senki (vö. valaki) szellemi áramlatára.

Zelig

P.S.: Stan, lelepleztél!



✍ 42. rizspor

2008. február 21. 10:49 - cippo
dekoltázs

Gondolom azért, mert telehold volt.
Az elején kezdtem el, ad hoc jelleggel. Még sosem kezdtem az elején. Csak most, hogy telehold volt. Az a játék, hogy nézel a tükörbe. Pontosabban a tükör mögé. Hogy mikor mi a tükör, azt az alkalom szüli. A rizspor, az persze elmaradhatatlan, tartás végett, esztétikum végett, státusz végett. Ez, hogy úgy mondjam, amolyan mentális rizspor. Szóval, rizspor. Ha az megvan, lehet leskelődni. A játékos belenéz a tükörbe, és mindeközben tudja, hogy amit lát, nem valóságos kép – pusztán idegrendszeri impulzus, pszichés projekt, az adrenalin szintjének szisszenő szökkenése.
Biztosan az volt a baj, hogy telehold volt. Mi több, nem is telehold, hanem teljes holdfogyatkozás. Vagy hogy a Hold mindeközben az Oroszlán lábánál ücsörgött. Észrevettem, tudniillik, hogy az Oroszlán nincs nagyon jó viszonyban a Holddal. Úgy is fogalmazhatnék, tart tőle. Úgy értem, az Oroszlán. Hogy pont annyira nem tud vele mit kezdeni, mint én az apokaliptikus 2012-vel. És talán megpróbálta a bal mellső mancsával odébbtaszítani kicsit. Csak így történhetett. Hogy egyszercsak szétfröccsent a tükör. Mint a forró jénai tál, ha rácseppen a hideg víz.
Tudja, olyan szilánkosan fröccsent. Például úgy, hogy csatlakozunk, baszod, és tüzijáték meg sörszag az éjszakai járaton. Lopva. Meg úgy, hogy nem akarok róla beszélni, tekintsük úgy, hogy a szalmaszál, amibe kapaszkodom. És még, hogy a világ egyáltalán nem olyan veszélyes hely, mint gondolod. Aztán, hogy az élethez egy kupac parázs is kell, hogy melegedjünk, és én már jó ideje hamuban ültem.
Valahogy így. Persze, nem nagy szám, kicsike vérpettyek csak, hámsérülés talán. Még jó, hogy ott van a rizspor. Apró nyomdahibák az életrajzomban. Mégis eltörött a mécses.

Tudja, én abban a tükörben magát kezdtem el nézni. De aki szembejött, az én voltam.



✍ 32. rákívánkozni egy újságra/ Panelbárónő

2008. február 11. 18:54 - cippo
dekoltázs teleregény

Rákívánkozni egy újságra. Birtokba venni, kizárólagosan tulajdonolni, illatába beletörleszkedni. Ujjra ólommaszat, és festékszag az orrba. Mellékletet – ha van – bravúros hanyagsággal véletlenszerűen elveszejteni valahol. (Elveszejteni valamit nem egyszerűség: amitől igazán szabadulni akarsz, visszaszökik, arra mindig bosszantóan odafigyel valaki.)

Fogyasztani jelentős helyigénnyel oldalátlátós -, kevésbé jelentős helyigénnyel lapfelezős, lapnegyedelős, hasábokra szűkített technikával. Csőbe tekerni, szórakozottan paskolni vele saját tenyeret, combot. Autó hátsó ülésére, kalaptartóra szórni látszólagos hanyagsággal, valójában ügyelve a személyes állásfoglalás körvonalazására, úgyis mint Kiiiiiiiiisteleeeki … a többit tudod, ne kelljen a szádba rágni.

item 1. veszteség: a harmadik lap elolvasása után ottfelejteni valahol (nem szándékosan!) harmadszorra is;

item 2. szívfájdalom: hogy Cote d’ Ivoire margóra játszotta magát az Afrika Kupán;

item 3. gyávaság: nem megkérdezni az újságos lánytól, tudja-e, hogy olyan jószagú, mint egy frissen nyomott napilap?

item 4. factum: zoknis lett végül. A bennem élő ellenkező. Nem.

[ … ]

Panelbárónő hagyományosan nem keveredik a plebsszel. Nem szimplán nem keveredik: nem átnéz, köszönésre fejét finoman felcsapja, negyvenöt fokos svenk balra, feszes idegi rezdülés, akár az erdei vad, ha megriasztják. Köszönést nem fogad. Ebben következetes.
Öltözéke franciásan elegáns, ősz haja pedáns kontyban, úgy borul fejére, mint szép ezüst sisak. Panelbárónő nyugdíját Kanadából kapja, birtoka mindössze huszonöt négyzetméter ugyan, de Óbudán, és a vére kék. Nagyon. Városi legendák szerint Ötyébe jár, ahol Dagadt Hasú Pénztárcákra vadászik. Egzisztenciális időstrukturálás okán. Bizonyára becsődölt a kanadai nyugdíjfolyósító igazgatóság. Jó hír tehát, hogy Panelbáró színre lép. Tökéletes animus – mintha skatulyából modorban, köszönést nem fogad, csak a finom idegi rezdülés hiányzik, operációs rendszere a jóllakott hódító totaldental-mosolya, lefelé. Szép, mint egy festmény, és elvégezte, amiért jött.
Remélsz egy legalábbis elegáns Mercédeszt. De Panelbáró nem kisstílű; lágy tavaszi reflexfényekben ráérősen sétál el a villamosmegálló felé.



✍ 5. a szándék az első lépés a cselekvésre

2008. január 9. 0:09 - cippo
dekoltázs

Mindig lenyűgöz, amikor olyan feszes önfegyelemmel találkozom, amelynek szenvedélymagja finoman izzik át a szinte passzív létezésen.Olyan erővel üt meg, ahogy a közvetlen, leplezetlen forma sohesem tudna megütni. Ilyenkor mindig azt remélem, ezt a fegyelmet úgy húzhatom magamra én is, akár egy könnyű inget, ám a szertelenségem azonnal leleplez. Ez a fegyelem következetes, minden pillanatában tudatos, átgondolt, lépésről lépésre építkező rendszerű. Ragyogását a nem cselekvés izzítja folyvást. Vágy van benne. Vágy és szándék nem összekeverendő. A szándék az első lépés a cselekvésre. A leplezetlen, nyers forma. Nincs benne titok. Nincs benne misztikum.



✍ 2. hóasszony, hokedli, és egyéb badarságok

2008. január 3. 0:20 - cippo
dekoltázs

[Ah, a tipográfia minő macera! Szabadjon megjegyeznem, ha valaki az írásjelek mögött dafke nem nyom egy szpész-billentyűt, avval pompásan lehet helyet spórolni.]

Építettünk monstruózus hóasszonyt, akit Tarának neveztünk. Némileg a milói Vénuszra vajaz. Faágakból klassz punk frizurát is rittyentettünk neki, meg csókos-vörös ajkakat; közben azon gondolkodtam, hogy valami melltartót kellene szerezni, hogy az égnek álló rózsaszínű mellbimbóit (köszönjük a Teodora Quelle szíves hozzájárulását) elfedjük, mielőtt az öregasszonyok kiátkoznak az
egyházból, de sajnos nem ismerek olyan kebelcsodát, aki nagyhirtelenjében kölcsönözni tudott volna egy 95D-s melltartót Tarának.

Amúgy a hokedlire emlékszik még valaki?
Volt a fiókos,masszív lábszerkezetű – nekem egy libafos színű még a Szentendrei úton -, volt a zsanéros tetejű – most, hogy visszaidézem, rájöttem, az is libafos színű volt! haha – , okosan a cipőtisztító paszták és kefék tárolóhelye, ez anyáéknál, gyerekkoromban.
Hokedli. Titkos tárolóval. Fából. Nem egy nagy történet. Nem furnérból, nem műanyagból – fából. Feltúrtuk az IKEÁt, feltúrtam a netet – nincs, nem találtam. Komolyan nem értem. Olyan nagy kérés az: hokedli, fából? Vagy tényleg ennyire őskonzervatív lennék…?

klasszikus hokedli