Ezer a poszt.
Ha nyom a szó,
(a) klaviatú-
ra verve jó.

Ezer a poszt.
Ha bor az ú,
ütöm a vast,
míg der az ű.

Ezer a poszt.
Ha múzsa hajt,
szelem a sort,
mint kés a vajt.

csupa lájk, csupa
rekveszt – klikk, és bök a fész-
búkképü lovag

Százhét lettél, Ati, gondoltad volna ezt?
Költeményt, meglepetésül, én írok feszt -
rémül
rímel,

tudom, de illó múzsám csapodár, nyegle,
otthon nem csókol, s egy kávéházi szegle
t ára
mára

csupa dőzs, csupa dézsma, na és a füst se
száll, uccán busong a cigarett üszke, e
fakó
bakó.

Azért hát, jó Attilám, éltessen Isten…
vagy izé… (nem is tudom, mit mondjak itten,
hova
tovább)

(a kép forrása)

Komor, mogorva nőszemély
a Kriszta,
ki nem afféle idénybi
ciklista.
Morcának okárul hosszú
a lista
- sorjázni segít a szent Jobs,
a Pista:

hasztalan tébolyog egy o
da-vissza
(zsebében csengőre nyílik
a bicska),
egy másnak bringáján a lám
pa nyista,
harmadik liheg a nyakba,
hogy bisztra!
szmog is van folyton, mán a
lég se tiszta,
(de) szökik a kerékbül: has
ta la vista.

A piacra menve
- volt hozzája kofám -
lőttem ezt az… izét,
ne fázzon a bokám.

Zokni-e vagy mamusz,
nehéz eldönteni.
A tanulság az, hogy
nem mind arany, ami.

Hogyan tudnám megmondani,
fasza-e a Honda,
mikor én a Toyotához
vagyok, szivem, szokva?

Ó, te galád, álhatatlan hátéemel-szerkesztő,
grafikus ábrák, szellemi kincsesbányák rettentő
vesztő-helye!

Míg lődörgök a virtuális térben bájtok által,
te cukros intelmeim pufók, fürtös angyalkákkal
szórod tele.

Sok bongyor pufi pofi szájtomon mereng – dorombol,
ám csacska nyájam delejjel tereli tova doktor
Gutbrod keze…hehe!

[Angyalkár ellen Műbagoly? Hm? Ha?!]