980. Róbert, a cukros ember

2012. február 27. 21:45 - cippo
candymen

Robert Doisneau – Christiane Chevalier Eating Cotton Candy at Ivresse, Foire du Trone



886. Mihály, a cukros ember

2011. február 24. 11:13 - cippo
candymen 2 hozzászólás



880. candy

2011. február 6. 4:46 - cippo
candymen filmszínházunk_bemutatja vintagraphy 2 hozzászólás



727. vattacukor (re-post)

2010. március 26. 10:51 - cippo
candymen Magánszám solo

az eredeti:
vattacukor (új ablakban)

… Édes, a nők bírják az ilyesmit. De mondani csak annyit mondott, hogy nahát, még a hurkapálca is globalizálódott, mert miféle új divat, papírhengerre vattacukrot, s a Nő már ellenvetéssel mondta, a papír mégiscsak olcsóbb. …

a hang-játék:

 



482. helye sírás

2009. február 22. 22:47 - cippo
candymen poszt-traumatológia



✍ 230. vattacukor

2008. június 14. 19:12 - cippo
candymen kanonizált_történetek

A Nőt a Margitszigetre vitte. A Rózsák tere, vélte, feszes elegancia, nekem túl lapos. A Nőnek jó lesz mégis, bár én kissé szomjazom, a Nőnek jó lesz.

Félúton vattacukrot vett neki. Édes, gondolta, ahogy kényeskedve finnyázza  az ujjáról. Az meg, jaj, hát csupa ragacs vagyok, kacagott. Édes, a nők bírják az ilyesmit. De mondani csak annyit mondott, hogy nahát, még a hurkapálca is globalizálódott, mert miféle új divat, papírhengerre vattacukrot, s a Nő már ellenvetéssel mondta, a papír mégiscsak olcsóbb. Fejét ingatta. Nagybányán nyúlánk, szögletes karóra ültetik, muskátlikat szoktak kötözni ilyesmihez. A Nő ránézett gyanakodva, szóval szokása ez, nőcskéket vattacukroztatni. A Nő pilláit rebegtette kérdőn, ártatlan kíváncsiságot mímelt. Fotografáltassuk le a vattacukrot, már terelte is tovább, fotografáltatni a vattacukrot.

fotografáltatni a vattacukrot

Az alléban – a Nő napos padot akart, a fákat sem kedveli különösképp, bevallotta – kibújt cipőjéből, mezítláb hágott a fűbe. Ne menjen csupasz lábbal, mondta a Nő, de nem hallgatott oda, élvezett. Később melléült, csak bámultak bután.

Olvassak magának, akarja, kérdezte, hirtelen eszébe jutott. A Nő akarta. S akkor olvasott kimérten, döcögve: Már háromszor ötven frankot adott neki? Gedeon, maga barom, maga kitartja ezt a szellemet. … Először is csodálkoznunk kell azon, hogy a szellemeknek is pénzre van szükségük. Másodszor röhögve kell megállapítanunk, hogy a mai gazdasági viszonyok mellett nagyon olcsón él a maga kísértete. Meg kellene kérdezni, hogy csinálja… hahaha…* – röhögve olvasta akkor már, nem lehet ezt kérem kibírni, a Nő sikkangatott, olyan köhögésféle kis kacajokat burugykolt fel, Bibus, haha.

Akkor elmúlt a szomja.

* Vaszary Gábor – Bibus