“There’s a place that I know where the sycamores grow”

2017. október 2. 10:18 - cippo
filmszínházunk_bemutatja hol_az_egy napló

 



roziamoziban

2017. július 29. 23:17 - cippo
analóg filmszínházunk_bemutatja

pin-movie, avagy ezen a világon minden lyukkamera

(előzmény »»)



ezt ugyan tegnapelőtt

2017. július 28. 0:44 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

akartam, csak két napig ki voltam zárva.



nagyon rövidfilm

2016. október 4. 20:18 - cippo
filmszínházunk_bemutatja 2 hozzászólás

operatőr: Süveg Gábor
vágó: Végh Sándor
rendező: az nem volt

játszók (a színrelépés sorrendjében):
Németh Jenő
Lövey Bálint
Németh Kriszta

A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.

sopron



1394. Óbudai anzikszok – trailer

2015. április 1. 13:33 - cippo
filmszínházunk_bemutatja lomantika

Meghívó



1249. benne voltam drágám a

2014. április 9. 21:10 - cippo
filmszínházunk_bemutatja litera-túra

Nem, nem a Playboyban – és szputnyik sincsen, vagy legalábbis nem tudok róla. Mindenesetre történt velem, velünk egy ilyen, ez itt a hivatalos trailere, itt pedig meg lehet rendelni.

Ezen a videófelvételen pedig – mindjárt az elején – vidám arccal megpróbálok okosakat mondani, mert természetesen rocksztár vagyok.



1235. coming soon…

2014. február 20. 22:56 - cippo
filmszínházunk_bemutatja lomantika



1213. mozgóképes bejelentkezés

2014. január 1. 18:34 - cippo
filmszínházunk_bemutatja 1 lábjegyzet

melyben boldog új évet kívánunk. (Lencse is vót, csak az a filmkészítő apparáton.)



986. tweed run, városliget – 2012

2012. április 1. 12:40 - cippo
filmszínházunk_bemutatja kanonizált_történetek



979. börleszk, melyben a Kosztolányi család hurkát abál (forgatókönyv)

2012. február 16. 1:18 - cippo
filmszínházunk_bemutatja litera-túra

Karakterek (a színrelépés sorrendjében):

– az író – Kosztolányi Dezső
– a (rövidnadrágból ítélve még gyermekkorú) fiú – Kosztolányi Ádám
– a feleség – Harmos Ilona

Szín: az író dolgozószobája.

Az író a szobába lépve rágyújt. Vadul cigarettázik. Dolgozni kezd

Kezében könyvvel belép a fiú. (Egy szakácskönyvet tanulmányoz.) Az író ingerülten felnéz, cigarettájába szív. Munkájába temetkezne, a fiú azonban a könyvvel hevesen hadonászva felszólítja, hogy segítsen hurkát abálni. Az író indulatosan elutasítja. Látványosan vad füsteregetésbe és írógépcséplésbe kezd.

Belép a feleség. Teátrális szenvedéllyel cigarettázik. Odavan, csurom drámai sok(k). Erélyesen a hurkás teknőhöz tereli a férfiakat, majd az író kezébe nyom egy bézbólütőt (hurkatartó rudat). (Az író és a feleség) teátrális szenvedéllyel cigarettáznak. A bézbólütőt (hurkatartó rudat) az író (a cigarettacsutkával együtt) dühödten a földre hajítja. Látványosan vad írógépcséplésbe kezd.
A feleség és a fiú a teknővel szerencsétlenkedik. A feleség egy tésztaszűrővel eszelősen hadonászik az író előtt. Az – a feleség kezéből kikapva a tésztaszűrőt – földhözvágja. Székéből fölpattan. (Dulakodás?)

Vágás.

Új snitt: az író asztalánál dolgozik. Vadul cigarettázik.

Vágás.

Új snitt: a család egy kerthelyiségben ücsörög vadul cigarettázva.

Szinopszis:
Miután Dezső szabotálja az abát,
kertvendéglőben kell abuzálni a zabát.

(A pompás leletért köszönet Cserinek.)



978. talpig nehéz vasban

2012. február 15. 21:18 - cippo
filmszínházunk_bemutatja



977. filmszínházunk bemutatja: ha eljő a jeges

2012. február 13. 1:58 - cippo
filmszínházunk_bemutatja



975. pesti mesék

2012. február 7. 0:13 - cippo
filmszínházunk_bemutatja 1 lábjegyzet



949. mese a repülő szőnyegrül, avagy hogyan fussunk toronyiránt

2011. szeptember 4. 14:10 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

[Jankyéknak, a két Ritusnak és Tomeknek, a világ másik végibe.]



948. házunk tája

2011. augusztus 30. 14:17 - cippo
dekoltázs filmszínházunk_bemutatja



904. napi bak: Abszurd

2011. április 18. 0:18 - cippo
a_nárciszok_lélektanából filmszínházunk_bemutatja



880. candy

2011. február 6. 4:46 - cippo
candymen filmszínházunk_bemutatja vintagraphy 2 hozzászólás



865. turf

2010. december 31. 23:08 - cippo
filmszínházunk_bemutatja



829. napi bak: Orvos

2010. szeptember 30. 16:40 - cippo
a_nárciszok_lélektanából filmszínházunk_bemutatja 4 hozzászólás



825. ës odutta volá nekik paradicsumot…

2010. szeptember 24. 23:51 - cippo
filmszínházunk_bemutatja totálkár 6 hozzászólás

Minden az almával kezdődött…



813. HAri Kreatívkarma (olvasmányajánló) – Nyilasmisi szubjektív

2010. augusztus 16. 16:23 - cippo
filmszínházunk_bemutatja Magánszám nyilasmisi 3 hozzászólás

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

HAri – Kreatívkarma (olvasmányajánló)

Kacsamagazin – érdekes közéleti hírek a szomszéd kocájáról, akit egy megasztáros celeb teherbeejtett és elhagyott, immáron másodjára. a közéleti publikáció örök és időtlen. már írt ilyet a szt. iváni sekszpír othello is a kishíján halálira drogozott szereleméji meglepetéséből makrancosan ébredő júliáról, aki a téli ragge túrán, lemerítette v(é). henrik velencei kalmár hitelkártyáját, mert kihagyhatatlan akcióba botlott. mikor szóvátette a lóvá tett lovag, hogy ő nem egy arany jános, juli megnyugtatta ahogy tetszik, majd ahogy elült a vihar, belátta henrik is, alkalmi vétel volt. sok műhó.. ennyiért?

a hang-játék:


A hang-játék – a szokott módon – elérhető podcast-ként is.


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



808. arrul, hogy milyenek voltunk

2010. augusztus 10. 23:20 - cippo
filmszínházunk_bemutatja vintagraphy 8 hozzászólás



794. Mondhatatlan: Recenzió – Nyilasmisi szubjektív

2010. július 24. 19:08 - cippo
állatok filmszínházunk_bemutatja kívánságműsor Magánszám nyilasmisi 4 hozzászólás

[Ez a poszt Pável kérésére készült, de ajánlom minden molyos kispajtásomnak.]

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Könyvértékelés – Mondhatatlan: Cserna-Szabó András: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan

Azért másnaponként sokszor eszembejut, hogy kitámolygok az akolba, megfogok egy tejes bárányt, kitépem a tüdejét, majd savanyú levest főzök belőle.. [mondjuk ehhez kéne akol, bárány, efféle, meg úgyis három órákig szoktam csak azon töprengeni, hogy vizet kéne inni a fél méterre lévő pohárból]

a hang-játék:

(A felvétel iPhone alkalmazással készült, a hangminőségért a reklamációkat a Steve Jobsnál kéretik benyújtani.)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



782. A szájhős, avagy Hogyan készül? – A hang-játék

2010. július 2. 16:58 - cippo
dekoltázs filmszínházunk_bemutatja Magánszám 5 hozzászólás



769. Filmszínházunk bemutatja: A Dógomvan

2010. május 31. 21:43 - cippo
filmszínházunk_bemutatja kompak[k]t



752. Nyilasmisi extra – Sigmond Júlia

2010. május 5. 19:55 - cippo
filmszínházunk_bemutatja nyilasmisi



701. nagy öregekrül

2010. február 3. 16:08 - cippo
a_nárciszok_lélektanából filmszínházunk_bemutatja

Mohácsi Emil instrukciója egy Indiáról szóló hangalámondásban:

Csillagocska, én ezt feliratozni akartam, de most tájékoztattak, hogy HD-ben ezt nem lehet megoldani, ezért kérek magától ilyen bornírt baromságot, hogy muszlim szívvel és szikh áhitattal, magyar gázsiért fölénekelje.



700. a hóhányókrul

2010. február 3. 7:34 - cippo
filmszínházunk_bemutatja mesés_férfiak_kurblival



699. nevica fitto-fitto

2010. január 30. 11:11 - cippo
filmszínházunk_bemutatja



548. a kapaszkodó reflexről

2009. május 24. 21:40 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

Van nekem ez az úgynevezett kapaszkodó reflexem. Főleg akkor van, mikor a lovak úgy megugranak alattam. Mikor mind az öt ötfelé akar menni, de az az öt – irányát tekintve – megközelítőleg sem arra, mint amerre én gondolom. Na és ilyenkor nézőpont ide vagy oda, jön nekem tragikus hirtelenséggel ez a kapaszkodó reflexem, ami úgy néz ki, hogy az agyban keletkezik egy ilyen kis holtpont, vagy mifene, és még egyáltalán nem kezd el ordítani a fejben a Hang, hogy fékbazmegfééék, hallgat még, kussol a Hang, mert benne van éppen ebben a holtsávjában az agynak, mondom, az csak később jön; most az jön, hogy markolni kezdem erősen a kormányt, és ennek, kérlek szépen, van egy bizonyos húzása is, tekintettel arra, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, ugye, na és hát valami ilyesmi húzása van neki, illetve nekem, és ez gáz, ez a húzás magam felé, ha érted, mire gondolok, gáz, sőt, a gáz maga, ami éppen ottan helyezkedik el ennek az én kapaszkodó reflexemnek az erőterében, a centrumában benne, ami azt jelenti, hogy minél jobban húzom, annál inkább tolom, hogy szinte megzabosodik a járgány.

Szóval van, hogy ilyenkor a fal adja a másikat.



540. a harmadik

2009. május 12. 9:07 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

– Jaj, ki is ez a pasi? Hirtelen nem jut eszembe a neve…
– Aha, tudom. A harmadik.
– Ja, ja, a Van Damme. A Jean-Claude Van Damme.



✍ 343. visszamenni oda

2008. szeptember 19. 21:13 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

Eszembe jutott, hogy a Rosszmagány valóságosan nem tavaly ilyenkor történt, hanem sokkal korábban, hogy a sokkal korábban óta költögettem meleg fészkemben, építettem köré családi tűzhelyet, mert a családi tűzhely építése, ugye, a nő dolga, a férfi meg hordja hozzá az téglát. A Rosszmagány amúgy, az olyan szeptemberi dolog. Az olyan szeles, elmúlós dolog. A Rosszmagány, az olyan zsilipkapus cucc, tudod, mint a Szépművészetiben a Mediciek kora, bezsilipelsz, és akkor ott vagy szeparatív egységként benne, a Rosszmagányban, és csak akkor veszed észre, mikor már egészen elfogyott a levegőd.
Látod-e, ilyeneken gondolkodtam, meg azon, hogy talán vissza kellene menni oda, ahol fölvettem annak idején a  Rosszmagányt, mint valami porlepett útszéli stoppost, mert hátha akkor rájövök valamire, rájövök a Fontosra, és nem baszom el a sablont, tudod, az elme sablonjait (ó, ez a lopott holmi!), na és akkor visszamentem.
És ahogy ott álltam a sífutópadon, arra gondoltam, hogy az izmok legalább emlékeznek, és csak hajtogattam magamban, hogy emlékezzetek, emlékezzetek, de nem emlékeztek egyáltalán, és a Fontosra se jöttem rá, nahát ez egy kissé csalódottá tett, hogy finoman fejezzem ki magam.
Aztán 9:07-nél a szemközti padra föllépett a Cukifejű, erős antréja volt, és veleszületett sármmal viselte magán a fókuszt, szóval föllépett, kiegyensúlyozott tempóban hajtani kezdte a gépet, és ahogy nézetem, hirtelen megláttam magunkat a háta mögötti tükörben, akkor a fejemben megszólalt a zene (így szólalt meg), és olyanok voltunk, ahogy lassított felvételben futottunk egymással szemben, mint a tocsogósromantikus filmeken a szerelmespárok, ahogy slow üzemmódban röppennek egymás karjába, és ettől 9:36-nál egyszerűen kirobbant belőlem a hangos röhögés, mert úgy látszik, semmi érzékem a romantikához, és különben is, a jógához vagyok szokva, ahol ugye csoportenergetikailag érzékeim felett vagyok szimbiózisban a saját magam, meg a többiek csíjével.



✍ 317. halottnak a csók

2008. augusztus 28. 17:11 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

Nem akarok filmesztétizálni, csak úgy mondom. Nem adtam könnyen magam. Nekem az azért elég kevés, hogy jaaj, hát ezek milyen chuuukik, ez a Chuck, meg ez a Ned.

Régen voltak a mesék, aztán egyszercsak lett a rögvaló, eltérítette, kirabolta, megcsalta, felnőttünk, baszod.
Szóval, barátkoztam, barátkozom, na. Felelevenítek, vagy mi (na, mondd ki ezt gyorsan: felelevenítek, ha bírod).
Mam'zelle azt mondta, hát ez… fura, és odapöttyintette az egyetlen hullámvonallá keskenyedett száját.
Bizarr, ja. Ilyen rögvalós morbid mese vaskos és élénk színekkel, na ja, a szépiaszűrő, haha, vér a vörös tolakodón, akárcsak Kodak filmen a Benetton.
Először a Moulin Rouge jutott eszembe. Aztán a Disney rajzfilmek, a Hófehérke, tudod, meg a Csipkerózsika. Meg az Audrey Hepburn, meg sorra mind a kultúrhistorikus filmek. Meg az animációk. Meg a.
Mondom, nem akarok filmesztétizálni, rágcsálom csak, ízlelgetem, mint a fakó, puha bélű kenyérgalacsint.
Tudatos és határozott beállításokat látok, és nem utolsósorban hatásvadász, intenzív képeket, melyeknek extremitásában is nyilvánvaló az elgondolás, hogy harsány vizualitásával kívánja ellenpontozni, s ezáltal kiemelni a színészek minimalista játékát. Hogy úgy mondjam, atmoszférikusan szépen megágyaztak a színészi kvalitásnak. A színész szeretve és vezetve vagyon. És bár néha megbicsaklik itt-ott, belecsorbul a bicska ebbe az újfajta minimálba, de azért.
Nos, szintaktika. Meg szövegdikció, ugye. Szövegegységek, nagyharapásos, egysvungos, dinamikusan pergő, tagolatlan kismonológok. Na, ezek vannak. Kérdés-válasz ügyes el- és átcsúsztatása az egymást követő replikákba/ban, úgy összerakós, mint egy haladó puzzle; feszített, és feszült, és ettől rém izgalmas. Szövegegységeken belül egy gigaütembe sűrítve öt-hat mondat, sodrón, szinte hadarva. A szünetekkel, tempóváltásokkal nem kombinál, játéklehetőséget csak a tónus és a moduláció kínál – ettől egészen szokatlan, csaknem abszurd.
Maga a színészi játék is minimál – a nyers, mozdulatlan szövegrészek pregnánsan válnak le az akciókról, mondhatnám, szövegmondást, egyfajta deklamáló, statikus játékmodort látunk, csak néha egy finom, visszafogott rebbenés. Ennek a pőre, sallangmentes játéknak a máskülönben harsány, hivalkodó atmoszférában félelmetes emocionális ereje van. Szöveg és érzelmek ellenében játszani – mi több, nem játszani – szép, és látványos, és szakmailag nehéz ügy, koncepcionálisan pedig analóg a Chuck és Ned közti fizikai kontaktus áthidalhatatlan problémájával.
A kihangsúlyozott háttérelemek, és az ezt ellenpontozó alakítások dialektikus feleselése, a nyelvi szellemességek teszik fanyar, fűszeres mesévé a Pushing Daisies-t.
A karakter sablonja szemtől szembe, abszurd módon vagyon megmutatva, a karakterívet pedig részben a feszített tempójú, erősen modulált monológok, részben a narrátor, mint mesélő rajzolja meg. Ami nincs megmutatva, az mesélve van, bele a jelenetbe in medias res, pontosan és szépen felépített ki- beszólásokkal.

Szeretem, amikor a bennem élő gyermeket ebben a rögvalóban megszólítják. És észrevettem, hogy ilyenkor válaszol is rögtön. Hogy felismeri magát. Hogy mer élni – önmagával, a készségeivel, a képességeivel. És ez jó nagyon. Ez a megszólítva levés, ezen a kicsit poe-i, kicsit ionescoi módon.
Új amerikai műfaj. Minime. Vagy miamanó. Én megszerettem. Szerintem barátkozzatok vele. Na.



✍ 316. pushing daisies

2008. augusztus 27. 20:59 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

Most ez van. Nahát.



✍ 148. true lies

2008. április 29. 18:22 - cippo
filmszínházunk_bemutatja hol_az_egy

Ne engedd, hogy megvaduljak, fiam!
A karját!
Charlie! Halljam a koordinátákat, fiam!

(Scent of a Woman)

 



✍ 122. Once upon a time

2008. április 14. 10:35 - cippo
filmszínházunk_bemutatja once_upon_a_time

A szemei, basszus, azok a nagy, vágyakozó szemek. Az a finomság, ahogy zsinórt kioldja, ahogy sóváran leemeli a meggyszemet kétujjnyi áhitattal, visszahelyezi azután mégis. Kis tapicskolása a kamaszujjaknak, ahogy fokról fokra zuhan a kísértésbe bele: csak ami a papírra kenődött, csak az, kinek fáj az, kinek hiányzik? Itt még meg lehet állni, még majdnem meg lehet állni, gödröcske mélyül az arcon, ahogy konokul préselődik a száj, még ellenkezik, még tartja magát. Dehát ez csak egy meggy, ó Istenem, kinek fáj ez, kinek hiányzik? Az ajkát is beharapja kicsit, talán, hogy fájjon legalább, amikor rábólint, rábiccent: ha zuhanok, hát zuhanjak egészen, kétujjnyi áhitattal, gödröcskével, a száj, ó a száj présel erősen – megy ez, meggy ez, meggyezzünk ki ennyiben; kis mosoly árnyal kis gödröcskét, még mindig meg lehet állni, még majdnem meg lehet állni, de akar-e, ó a szemek, a szemek. És ha itt se volt? Itt se volt, ki látta? Itt se volt, kinek hiányzik, kinek fáj az? Csak fej csóvál felnőttesen, hogy itt a vége, lehet azt már tudni; az ujjak, a száj dolgozik vadul, nyelven édes krém omlik, el vagy te veszve, nincs többé pardon. Ötujjas mágia – bele a szájba , ennyi az egész, volt-nincs az a keserédes; be sem fejezhetted, legalább befejezthetted volna, az fáj, de persze ott látom a bajuszodon, és ez annyira, annyira emberi, hogy muszáj besírni rajta.



✍ 91. Prédikátorok Könyve

2008. március 24. 23:05 - cippo
filmszínházunk_bemutatja

Ma Bourne-t nézünk, és vizet prédikálunk.



✍ 20. az ugrás pillanatában ledob magáról minden maszkot

2008. január 29. 21:43 - cippo
filmszínházunk_bemutatja litera-túra

Olyan, hogy amikor beszél, nem is veszi észre, hogy minden szavával imádkozik. Táskája mélyén szamárfüles füzetke, titkosan bújnak meg benne szívszerelmei.
… Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik / S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban / Ott állsz az utjuk végén – … , … s két / parázsló szemedből sisteregve hullottak / borzas szakálladra az Isten könnyei –

Philippe Halsman avval kísérletezett, hogy modelljeit ugrás közben fotózta le, mert úgy mondják, az ugrás pillanatában ledob magáról minden maszkot, és manírt az ember.

Ugrásának kimerevített pillanatában csodálatosan szép volt ezzel a közép-európaian vasalatlan lelkével. Bársony cigarettafüstben csorognak ajkairól a Vivaldi-versek, Csajkovszkij nemi identitás-keresésének fájdalmas, felelgetős felsírásai. Templom. Isten báránykái benne a versek, zenék.
És mindig áldjon Istennel búcsúzik.

dean martin-jerry lewis