Szorgos esztétikai méhecskék köpülik a rizstejes mézszappant, míg szunnyadozik az alakformáló termálban.

A múltkori elcsúnyázott, összecsomósodott százszorszépes eset után egy darabig ferde szemmel néztem a rizstejre (mellesleg ronda, nem ronda, végül kiváló szappan lett), de nem hagyhattam annyiban a dolgot.

Gyártottam tehát házi rizstejet (1/2 bögre rizs – 500 ml víz, zutty a turmixba, majd ülepítés, szűrés, fagyasztás), és ez esetben a szokásosnál is körültekintőbben jártam el a lúgozási eljárásnál, továbbá szalagosodásnál a leszűrt rizspép felét is beledolgoztam a masszába – és akkor itt most következne egy lakonikus tömörségű lelkendezés állagról és fényről, de ez a múltkor nem jött be, úgyhogy ettől most eltekintenék.

Került bele méz, olíva, napraforgó, ricinus, avokádó, kókusz, pálma és egy kis extra shea, a felső réteg színezékül kapott egy kis kurkuma-sáfrány kombót, a két réteg közé pedig egy leheletnyi fahéjat szitáltam.

A sáfrány, a kurkuma, a fahéj és a méz összepacsiztak, és lett egy ilyen viaszos-mézes illata, nekem nagyon bejön.

Közvetlenül vágás után amúgy narancsosabb árnyalata volt, de egyelőre tervszerűen alakul, nem bánnám, ha így maradna, szerintem jól áll neki ez a méhviaszos szín, de persze ki tudja, hogy a méz és a rizstej miben mesterkedik.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .