Mivel tele van százszorszéppel az udvar, izgatta a fantáziámat, mihez kezdhetnék vele, úgyhogy kutattam egy kicsit és csuda dolgokat találtam.

Neve a daes eage (a nappal szeme) angolszász kifejezésből ered, utalva arra, hogy szirmait napfelkeltekor nyitja ki. A kelták számára a nap, a fény szimbóluma volt.

Virágait közvetlenül szürkület előtt, a becsukódást megelőzően érdemes leszedni, mert így őrizhetők meg leginkább a hatóanyagai. (Az megvan, amint a szürkületben félvakon tapogatózom a kertben, kezemben egy ollóval meg egy tállal? Na gondolhatod.)

Egy régi szokás szerint százszorszépből font koszorút tettek a gyermekek párnája alá, hogy megvédjék őket a betegségektől.

Azt állítják, hogy hülyebiztos, lehetetlen túladagolni. Gyógyhatású összetevőket, nyálkaanyagokat, illóolajokat, flavonoidokat, cserzőanyagokat, triterpén szaponinokat, szerves savakat, ásványi anyagokat, inulint (jelentsen ez bármit) és cukrot tartalmaz.

Gyulladásgátló, valamint nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre, különböző bőrbetegségekre (ekcéma, sömör, pikkelysömör, kiütések, akne) is gyógyító hatással bír – szóval az isten is szappannak teremtette.

Hát így történt, hogy a százszorszép macerátum többek között rizstej, olíva és rizskorpaolaj közé keveredett, az izgalom (meg a szín) végett került még hozzá egy kevés vörös szőlőmag-liszt, valamint geránium illóolaj.

Na, mondom a tapasztalatokat: abban a szépséges, homogén, jól kezelhető masszában 24 óra alatt rondán összecsomózódott a keményítő, kicsapódott a fehérje – szerintem a százszorszépben lévő cukor + a geránium felgyorsította a folyamatot, hirtelen túlmelegedett a cucc (ez érezhető is volt, a láda oldala szinte sütött, a massza meg izzadt, mint a ló). Sajnos pecsételni se lehetett normálisan, helyenként felhúzta a masszát, helyenként meg gumikalapáccsal se lehetett beleütni a pecsétet. Viszont cserébe úgy habzik, mintha nem lenne holnap.

Summázva: a szappan csúnya lett, én meg vígasztalhatatlan, de sajnos hajt a kalandorvérem, muszáj mindig a határaimat feszegetnem. 

Amúgy jó szappan lesz, nem kérdés, de azért az esztétikája miatt kicsit bosszús vagyok.

Legközelebb megpróbálom kecsketejjel – érthető módon most kicsit ferde szemmel nézek a rizstejre ( lol ) –, végülis egész nyáron tele a kert százszorszéppel, meg persze ez most a zabszem a seggemben, még sose jártam így. 

Mérgemben összehajítottam ugyanezt a receptet körömvirág-kecsketej kombóval, nem vak ez a ló, csak bátor jeligére. Az viszont cukin kócos lett, odavagyok érte.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .