Mivel elvitte a cica a nyelvemet 2 mosás és egy rémesen gyors ebédfőzés között épp csak beugrani van időm, mutatom milyenek voltunk idén a FotóFaluban.
Jódarabig úgy nézett ki a bázisunk, mint egy virág nagykereskedés, de aztán arattunk – pontosabban a kurzus résztvevői, Ági, Kata, Pötyi, Niki, Zsombor, Regő, Erika, Bandi, Anikó) arattak –, mutatom a termést:
Menet közben kiderült, hogy a levelek alkoholos elő- és utókezelése mégiscsak célszerűbb,
1. mert nem fértünk hozzá a gáztűzhelyhez, mert mindig a konyhában zajlanak a legjobb bulik,
2. egy pumpás flakonba töltve lényegesen egyszerűbb a használata (úgy értem, az alkoholé),
3. a szódás blansírozással szemben az alkohol nem melegágya a penésznek és a gombának, ami előszeretettel preferálja a lúgos közeget. Szóval szódával is elmegy, de az alkohol fixen tartósít,
4. és szódával ellentétben alkohol megbízhatóan mindig van valakinél. :)
A másik új tanulás, hogy az előkezelést (a levelek alkoholos áttörlése, tisztítása) közvetlenül a fólia ráhelyezése előtt, a levélnyél óvatos megtörése és gyengéd préselése után érdemes kezdeni, elkerülendő, hogy az ujjainkról bármilyen szennyeződés, zsiradék kerüljön a beexponálandó növényi szövetre.
Az is kiderült, hogy a klorofill nyomat minőségét nem befolyásolja, hogy frissen szedett vagy 1-2 napig vízben tárolt növényre készítjük, úgy tűnik, a biokémiai folyamatok (a cukrok átalakítása keményítővé) így vagy úgy, de mindenképpen végbemegy. A lényeg, hogy a szendvics szoros legyen, azaz a fólia tökéletesen és egyenletesen rápréselődjön a levélre.
Hát azt hiszem, röptében ennyi. Sose fogyjon el a kíváncsiságunk, az út a lábunk alól.
A levelező tagozatot pedig tokától bokáig Laczkó Péter vándorfényképész öntötte ezüstbe.
És hát remélem: jövőre, veletek, ugyanitt.
Puszi – K