Találtam megoldást a printek fixálására. 

Mivel minden fórumon azt olvastam, hogy az UV rezisztens műgyantával vagy lakkal történő kezelés kb.  annyi, mint halottnak a csók, úgy 2 hét elteltével a kép átadja magát a lassú enyészetnek, a jód meg ugye a gyakorlatban elefest se csinált, más megoldás után kellett néznem. 

Sokórányi, töretlen lendülettel végzett kutatómunka után találtam egy videót és egy részletes leírást a folyamatról, úgyhogy összedobtam egy bevásárlólistát. 

Hozzávalók:

  • kettedszénsavas szikeny (köznapi nevén szódabikarbóna)
  • zsírédeny (avagy glicerin)
  • kékkő (avagy réz-szulfát, illetve a köznyelv szerint rézgálic)

A szóda minálunk az alapfelszereltség része, rézgálicért pedig betipegtem egy gazdaboltba, ahol kedves érdeklődésemre, miszerint hol szerezhetek glicerint, azt a felvilágosítást kaptam, hogy háát, az nehéz ügy, mert kovafölddel elkeverve dinamitot lehet belőle előállítani, de – és akkor itt az eladó részéről következett egy, a veszélyességi fokozatom besorolására vonatkozó gyors scan – esetleg próbáljam meg gyógyszertárban. 

És akkor megpróbáltam. Az előzmények tükrében a lehető legártalmatlanabbnak és leggyanútlanabbnak tűnő viselkedéssel álcáztam magam. 

Közép lágében mondtam, hogy glicerin, mert a közép lágé, különösen a mélyebb regiszterek, megkapóbban tükrözik a szöveg mondanivalóját. 

Mondtam még, hogy buborékfújóba lesz. (Ezt a hevenyészett magyarázatomat különben élénk kézmozdulatokkal illusztráltam is, mintha egy gyépéssel próbálnék megértetni egy másodfokú egyenletet. Mondjuk azt hiszem, ez nem vetett rám túl jó fényt, mindenestre kaptam.)

Szóval, mielőtt bedőlnél annak a piszkos kis trükkömnek, hogy pusztán a show kedvéért visszavonhatatlanul eltorzítom a valóságot, szeretném, ha tudnád: 100 gr szintetikus glicerin beszerzése nem ördöglakat, simán a kezedbe nyomják bármelyik patikában, és nem azonos a glicerin-trinitráttal (polgári nevén nitroglicerinnel), úgyhogy nem kell attól tartani, hogy a levélkontaktok fixálására tett kísérleteim végén olyan fejjel támolygok elő a laborból, mint mondjuk Albert Einstein egy viharos nyári délután. 

A folytatásban a kép rögzítése ürügyén leveleket fogok blansírozni, de ezt a gasztrokalandot új fejezetben szándékozom taglalni, úgyhogy itt az élet hurrikán, maradjatok velem, csók. 

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük