Majom a vízben

2017. október 22. 22:49 - cippo
analóg

A mai istenkísértésem: fekete-fehér negatív hívóban előcsalogatni egy lejárt színes diát.
(Mondjuk az ügy egyik körmönfont és igazán sokatmondó fordulata, hogy csak azután vettem észre, hogy 100 ASA-s színes dia volt befűzve, miután ellőttem ff 50-esként.)
Végeredményben valami határozottan van a filmen, csak momentán a szó szoros és átvitt értelmében se tudom eldönteni, hogy ez akkor most negatív vagy pozitív.



roziamoziban

2017. július 29. 23:17 - cippo
analóg filmszínházunk_bemutatja

pin-movie, avagy ezen a világon minden lyukkamera

(előzmény »»)



Nimfák és szatírok

2017. július 25. 1:40 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

Ezt itt még simogatom egy darab ideig, kicsit bele is szerelmesedtem és egyszerűen alig hiszem el, hogy az én munkám. És ettől most vigyorognom kell.

Nimfák és szatírok – camera obscura fotósorozat
Fotófalu 2017, Drégelypalánk
kamera: Pfliegel Bálint
közreműködött: Dallos Emese és Gálos László



Amáliák

2017. május 29. 20:59 - cippo
analóg hol_az_egy lomantika

digitálisan

és középformátumban

(honlap: Amáliák)



24HourProject

2017. április 3. 11:04 - cippo
analóg útmente 1 lábjegyzet

A terv az volt, hogy mivel a fizikailag és mentálisan kimerítő 2014-es projekthez képest idén csak egy ésszerű, 12 órányi időtartamot vállaltam, készülök egy tematikával.

Volt a színészképzésen egy koncentrációs gyakorlatunk, miszerint egy pár egyik tagja sorolja az órákat lentről fölfelé (1 óra az 13 óra, 2 óra az 14 óra… stb.), a másik pedig egyidejűleg fentről lefelé (azaz 24 óra az 12 óra, 23 óra az 11 óra… stb.), mindezközben folyamatos szemkontaktust tartva.

Mivel a 24 órából csak 12-t vállaltam, ez a játék és a “munka” összecsengett, így adta magát, hogy ezzel a tematikával dolgozzak. Elsősorban az egymásra refelektálás és a rontás pillanata érdekelt, amelyben leplezetlenül, manírok nélkül villan meg a játékos én, de a segítségkérésemre, a játékfelhívásomra történő válaszreakciók is izgalmasak voltak.

A 12 óra alatt két tekercs filmet lőttem el. És bár sajnos a második tekerccsel valami technikai malőr történt, csodás és hasznos tapasztalatokat szereztem. Az egyik, hogy ne ítélkezzeteket a fiatalok fölött, ne féljetek tőlük, és ne féljetek értékelni őket. Sokkal nyitottabbak, játékosabbak és jobbfejek, mint gondoltam. A másik viszont, hogy a negyven túli generáció még mindig nagyon erősen hordoz egyfajta önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres mintát. Tőlük kaptam a legtöbb elutasítást, nagyrészt arra való hivatkozással, hogy á, inkább nem, úgyis elrontanám.

Nnaszóval, itt az idei anyag, a képre kattintva elérheted. Persze jóval több fotó van, és talán sorozatban izgalmasabbak is, de szerintem ezen  a projekten dolgozom még, és ha elkészültem, összepakolok egy komplexebb anyagot. Addig meg ízlelgessétek. Nnapuszi.



A maszkolásról

2017. március 19. 21:43 - cippo
analóg

még annyit, hogy működik a maszk (a legalsó kockán jól látható), csak kicsit több, mint a lencse felét le kell takarni, ha felezőbe szeretném, és hát tüköraknás gépnél elég fifikusnak kell lenni, mert ha a multiexpónál lentről felfelé nézek a keresőbe, főleg és leginkább csak a saját arcomat látom, úgy meg elég nehéz komponálni.



Kézművesbe’

2017. március 13. 23:55 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

tolom a fotómanipulációs szelfit egy öreg Voigtländerrel, Kodak Tmaxra. És ha végre még a maszkolást is sikerülne megoldani…

#missperegrineshomeseries



Papó háza

2017. február 15. 18:00 - cippo
analóg

“– Mikor is halt meg a fia? – kérdezte hirtelen a tiszt.
– Lassan két éve.
– Valami olyasmit olvastam, hogy ilyenkor jön el a holtpont.
– Milyen holtpont?
– A gyászé. Elfáradnak az idegek, az emlékezet is tompulni kezd. Már nem emlékszünk, hogy mi volt rajta, amikor utoljára láttuk, és a hangja is egyre távolodik. Így aztán egyre nehezebb fenntartani a fájdalmat, pedig legtöbbször ez az utolsó kapocs, ami az elhunyttal még összeköt. “
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Összeállt, összeérett lassan egy elég személyes vonatkozású fotóanyag egy meghitt és otthonos kis térben, az ArtBázison, ahol február 27-ig szeretettel várlak benneteket.

A Papó háza című anyaggal nem egy narratívát elővezetni, egy nekrológot megszólaltatni volt szándékom. Sokkal inkább beavatás ez. Bemutatása egy személyes, már-már intim atmoszférának a gyászfeldolgozás, az adaptáció bizonyos szakaszában.

A fotók készítéséhez választott technika, a színek antikos kopottsága, a felvételek festményszerűsége számomra a valóságot egy elemeltebb, álomszerű szintre helyezik.

Az emlékezés és a fantázia oly gyakran elrajzolt, elnagyolt képei ezek a gyökerekről, a múlt ködébe tűnt időről, a veszteségről, a hiányról, végeredményben pedig a gyökereknek az anyaföldből való akarva-akaratlan kifordulásáról. Arról, hogy úton hazafelé vajon meddig pillantunk még be öntudatlan kényszerességgel a Táncsics utcába, ahol már senki nincs, aki fogadná kutató tekintetünket.



Tévedett-e Kondor Vilmos, és ha igen, miért nem?

2016. november 2. 22:48 - cippo
agymétely analóg litera-túra

– Itt találkoztak. Úgy látom, ő lehet a kávéház vezetője, nagyon otthon van, vagy az élet császáha – jegyezte meg a fotóriporter, majd fogta a Leicáját, kihajolt a fa mögül, kattintott kettőt, aztán elégedetten nézett Gordonra. (Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest, 136. oldal)

– Honnan tudod a legjobban lefotózni azokat, akik a kávéházba érkeznek?
– Mindet?
– Mindet.
– Onnan – mutatott Porges egy magányos trafikra a járdán, jó tizenöt méterre a kávéház bejáratától. – De nem lesz elég a filmem, tudod, ez egy…
– Tudom – bólintott Gordon, és a zsebébe nyúlt, hogy megnézze, ott van-e még a tízpengős. – Hol találok filmet?
– Fehér és társa – felete Porges. – Károly király út 3a.
– Szaladok.
– Siess csak – bólintott a fotóriporter. – És legalább háhom tekehcs Ilfohd hollfilmet vegyél. (Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest, 143. oldal)

***

Nyájas és fotográfiában jártas olvasó, mielőtt a szívedhez kapsz – ahogy én is tettem –, elébb elmesélem, hogy minekutána rettenetesen felizgattam magam e két idézetet olvasván, ezügyben rövid, ám annál tanulságosabb historikus nyomozásba fogtam.

Zaklatottságom oka, hogy manapság a “roll film”, avagy hollfilm elnevezést leginkább a középformátumú, avagy 120 mm-es filmre alkalmazzák. A Leica ellenben az első kompakt kamerák egyikeként híresült el, 35 mm-es, vagy Leica-filmmel működött-működik.

Megtudtam, hogy bár a harmincas években nem gyártottak középformátumú Leicát, volt egyfajta, alacsony szériaszámban előállított speciális modell, egy amolyan panorámagép, amivel 6×9-es felvételeket lehetett készíteni – egy tekercs filmre szám szerint 3 darabot –, ám ezt méreténél fogva bizonyosan nem használták a korabeli fotóriporterek.

A Leitz Optikai Művek, ha jól jegyeztem meg, gyártott ugyan középformátumú keresőt egy bizonyos nagylátószögű kamerához, de maga a kamera a kereső kivételével semmilyen más módon nem kötődik sem a vállalathoz, sem a Leica elnevezéshez.

A fényképezőgép-szerelőm szerint – akivel mi ketten amolyan laza marktwain-modorban a világ minden tudását magunkénak mondhatjuk: ő mindent tud, amit csak tudni lehet, én pedig a többit – volt azonban egy kamera, aminek a nevét sajnálatos módon képtelen voltam megjegyezni, de ami viszont gyakorlatilag a Leica kiköpött mása, csak jóval nagyobb (hasonlóképp, mint ahogy mondjuk a Praktica nagytestvére a Pentacon Six), és természetesen középformátumú masina. Véleménye szerint lehetséges, hogy Kondor ezzel keverte össze a Leicát, bár mintha a beszélgetés folyamán végül arra jutottunk volna, hogy ez még nem volt forgalomban a harmincas években.

Mindenesetre az Ilford cég 1912-ben dobta piacra első filmtekercseit, 1935-ben a mozifilmet, majd 1960-ban a színes negatívot.

Végeredményben arra jutottunk – már a szerelőm és én –, hogy felmentjük Kondor Vilmost a tévedés gyanúja alól. Vélhetően arról lehet szó, hogy akkoriban még nem árultak kazettázott 35 mm-es nyersanyagot. A negatívokat olyan módon csomagolták, ahogy manapság a 120 mm-es filmet szokás: papírszalagba tekercselve, azaz rollként forgalmazták.

Kondor Vilmos tehát felmentve.

Lábjegyzet: Ha a témával kapcsolatban a fent leírtakat valaki bármilyen hasznos információval kiegészítené, ne tartsa magában, tegye meg hozzászólásban. Hálás lennék érte. Köszönöm.

***

Ápdét: kiegészítés személyesen Kondor Vilmostól, akit én most már bizonyosan visszavonhatatlanul kedvelek:

„Örömmel olvastam, mert minden kiegészítés hasznos lehet további könyvek vagy újrakiadások szempontjából. Egyszóval jelezni akartam, hogy a könyv vonatkozó részeihez az információkat az Ilford Kézkönyvből vettem, Fehér Rezső tollából. A könyvnek nincs dátuma, de nagyon úgy néz ki, hogy a húszas évek végén, a harmincas évek elején adták ki. Fehér Rezső ugyan nem rollfilmet ír, hanem tekercsfilmet (bár a “hollfilm” kifejezést is korabeli forrásból vettem, hogy honnan, meg nem tudom már mondani): „A film előnye, hogy nappal is cserélhető a gépben. Ezt azonban ne értsük úgy, hogy vakító napfényben végezzük a műveletet, hanem lehetőleg árnyékban. […] A tekercsfilmet 6, a csomagfilmet 12 felvétel után ugyanolyan vigyázva vesszük ki, mint betettük.” Nem tudom, mennyire passzol ez a molyon írottakhoz, mindenesetre könnyen lehet, hogy Porges további tevékenysége során alkalmanként a segítségét kérem, mert ez egy olyan bugyor, amibe szinte lehetetlen sértetlenül leereszkednem, majd feljönnöm.”



Hogy teljes legyen a kép

2016. november 1. 23:29 - cippo
analóg Magánszám

most végre kapott egy fotót is.

photo005

5 lyukú Kamera (dizájn és kivitelezés Pfliegel Bálint) / Ilford HP5 Plus



Misztikus multik, avagy

2016. október 15. 18:04 - cippo
analóg 2 hozzászólás

megnézném azt a werkfilmet, ami nagytotálban mutatja, amint a Hosszú tanácsára rágógumival ragasztom fel a takarólapot az objektív elé a multiexpókhoz – ámbár a maszkolás nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem…

01

02

03

04

05

Zorki / Industar 22 50mm – Ilford HP5 Plus



Welcome, Mr. Eastman!

2016. október 13. 20:06 - cippo
analóg lomantika

A fotókat egy öreg Kodak Brownie 2 kamerával (1901-1935) készítettem a Tweed Run Budapest októberi felvonulásán, Kodak Ektar 100, Kodak Tmax 100, illetve lejárt Fortepan 100 filmekre – ebből persze kisebb baleset is adódott, amint azt az utolsó előtti kép pompásan szemlélteti –, végül R09-ben hívódtak fényképpé. Momentán ez a szívemnek legkedvesebb anyag.

tweedrun1

tweedrun2

tweedrun3

tweedrun4

tweedrun5

tweedrun7

tweedrun6



Tudta Ön, hogy

2016. szeptember 13. 23:37 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

200 éve, szeptember 11-én született Carl Zeiss, vállalkozó, fényképész és optikai műszerész? És hogy az alábbi képe(ke)t egy Zeiss  Sonnar 180mm-es objektívvel készítettem?

diptych

Nymph
Pentacon Six / Carl Zeiss Jena Sonnar 180mm f/2.8 – Rollei RPX 25



A hétvége

2016. szeptember 11. 21:09 - cippo
affektaképző analóg

mérlege: egy háromórás fotózás, egy lemondott mogyorószedés, 8 kg füge feldolgozása és befőzése, három jól, másik három jól/rosszul előhívott film, egy leadott vacsorarendelés, és egy fáradt férj. Feleség.

2016-09-11-12-11-46-1

2016-09-10-16-51-32



Miután tűvé tettem

2016. augusztus 30. 21:22 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

a Soós Fotót néhány lejárt szavatosságú ORWO-ért, kiderült, hogy mintegy két éve kotlok egy tekercs 35mm-esen, csak eddig még sose jutott eszembe beazonosítani az N74-et.

photo003



mesék a Fotófaluról

2016. augusztus 8. 21:31 - cippo
analóg

photo069

kilátások

afgánokmárakamrában

flo

barkácsszakkör

photo037

drkotász

amiacsövön
családikép

csík

elvannaka

fotóelméleti

gerencser

hangol

hintás

jóga

hujejarasok

kiugrott

koll

labdás

lacinem

masabemos

fényképeznektehát

photo070

Fotófalu 2016, Drégelypalánk

A képek Leica IIIc-vel, illetve egy 3 lyukú pinhole kamerával készültek Agfa APX 100 és Foma 100 filmekre.
Hívás: Szilas Szilárd, ArtBázis



Nem az, hogy

2016. június 11. 19:45 - cippo
analóg dekoltázs totálkár

két végén égetjük a gyertyát, hanem hogy camera obscura-kísérleteink.

2016-06-09 22.08.31



Nemzetközi Lyukkamera napi

2016. április 26. 22:52 - cippo
analóg

mulatságaink

libikoka1

libikoka2



Kameranapló

2016. április 23. 11:50 - cippo
analóg napló

2016. április 21.
Rudi f/120 3 lyukú pinhole, Fomapan 10

1. expozíciós idő: 01:12:21a

kamerát a vizesballon tetején helyezem el. be kell mennem a stúdióba, megcsinálok egy félórás szinkront – remélem, közben nem veri le senki. lesz, ami lesz

photo001


2. expozíciós idő: 00:35

újpest, az obi kertje. a kozmetikában bekapcsol a riasztó, a teljes expó alatt süvölt, négyen próbálják, de nem tudják kikapcsolni

photo002

3. expozíciós idő: 00:04

külvárosi kávézó. zárnyitásnál valahogy az egyik lyuk előtt felejtem az ujjamat. és persze lecsúszok a villamosról

photo003


4. expozíciós idő: 00:04

kétszernégy. duplaexpó. szerintem szarrá ég a film, de nincs idő tovább tekerni. balról járókelő, izgalmasnak tűnik, azután rögtön egy villamos is. muszáj

photo004


5. expozíciós idő: 00:018 (talán)

hörpintő söröző. ha ez sikerülne, a kocsma előtt a pasi az újsággal mindenért kárpótolna

photo005


6. expozíciós idő: 03:57

piac, a fecó húsboltja előtt. hogy megemeljem, a sharanra teszem a kamerát. rázza a szél, mint krisztus a vargát. lesúlyozom a mobillal. rosszabb, mint volt

photo006


7. expozíciós idő: 04:20

a helyszín ugyanaz. próbálkozom egy rendesen kiexponált képpel, de közben kicsit elmozizom az időt. majd meglátjuk

photo007

(nagyobb méretért kattints a képekre)



Rudi

2016. április 23. 10:57 - cippo
analóg

f/120, saját építésű, 3 lyukú camera obscura – a kezdetek »»



Képek a kézműves pinhole

2016. április 18. 20:35 - cippo
analóg

kamerámmal készült tesztcsíkról (3 lyuk, 90 fokonként egy – képzelheted, mennyire nehéz volt megvágni egy se eleje, se vége filmet):

cameraobscura

camobscura

obscura



Építettünk

2016. április 17. 0:00 - cippo
analóg

egy  háromlyukú kamerát. Többfunkciós, vendégkínálónak is csodás. Holnap letesztelem, hogy futkároznak benne a fotonok.

részecskegyorsító



1363. Complete makeover of body, mind & soul

2015. december 23. 22:18 - cippo
analóg kompak[k]t

Remélem, lesz még bennem egyszer képesség olyasfajta extrémsportokra, mint hogy élménybeszámolok – egyelőre azonban még tart a push, vagy mi, de legalábbis nem sikerült rendszerbe szedni, vagy akár csak részlegesen leülepíteni a számolatlan brand new enjoyable experiencest.
Mindenesetre csöndes kétségbeesésemben előhívtam az első tekercs filmet (a kettőből az egyiket, haha), amit még Puneban fényképeztem. Legalább ennyi.
Az analógnál szokásos technikai infók pedig: Zorki kamera, Industar 22 objektív, Kodak TMax 100 film – 1+50-es hígitású Rodinálban, 20 fokon, 16 percig hívva.

photo001

photo010

photo011

photo015

photo014

photo023

photo025

photo027

photo028

photo029crop

photo031

photo030

photo033



1427. Óbudai anzikszok – a megnyitó

2015. május 3. 22:04 - cippo
analóg dekoltázs vendégjáték

Az Óbudai anzikszok elé – Szeifert Natália megnyitón elhangzott írása

A kiállítás ingyenesen megtekinthető június 10-ig az Óbudai Platán könyvtárban

hétfőn 12-18-ig,
kedden 10-19-ig,
(szerdán zárva)
csütörtökön 10-19-ig,
pénteken 12-18-ig,
minden páratlan hét szombatján 10-14-ig.

Cím: 1031 Budapest, Arató Emil tér 1.

(fotók: Tóth Éva, aki utólag belepiszkált: Németh Kriszta)

(fotó/videó: Szép Vivien)



1338. képek, amiket nagyon

2015. február 6. 12:11 - cippo
analóg

img012

img005a copy

img014a

Zorki – Jupiter 11, 2009-ben lejárt Fortepan 100, illetve Rollei RPX 400



1293. egyik a táskában, másik a zsebben

2014. november 28. 0:59 - cippo
analóg

3a

4

5

6
Bár megvádoltak, hogy csélcsap vagyok, de biztosíthatlak, hogy az én szívemben jól megférnek egymással a technikailag és képileg lenyűgöző Rolleiflex, meg aLeica-fílinges, barátságos és barátkozós kis Zorki. Egyik a táskában, másik a zsebben. Nincs balhé, látod.



1291. Dixit Dominus

2014. november 19. 22:17 - cippo
analóg hol_az_egy

Contra vim mortis non est medicamen in hortis.*

 

img002 img009 img011 img13 img016 img018 img019 img025 img026 img027

A képek Rolleiflex T középformátumú fényképezőgéppel
készültek Agfa Rollei RPX 25-ös, illetve 100-as filmre.

Zene: Igorrr

* A halál ellen nincs orvosság a kertekben.



1281. Pannik

2014. szeptember 26. 13:47 - cippo
a_nárciszok_lélektanából analóg

anna10

anna03

anna04

anna02

anna05
Az első saját szkennelés – Rolleiflex T, Agfa Rollei RPX 100

modell: Keönch Anna, színésznő

 



1280. utcafront

2014. szeptember 25. 16:01 - cippo
analóg lomantika útmente

01

02

03

04

05

06

07

(A két legfelső kép: Lubitel, Ilford HP5,  a többi Hipstamatic-fotó.)
slideshow »»

 



1277. Keleti végek. És elejek.

2014. szeptember 14. 18:51 - cippo
analóg lomantika

A fotókat Rolleiflex T-vel készítettem Agfa Rollei RPX 100-as filmre, megvadítva egy kis noiros utómunkával. A Beecher Stowe-fílinget ezúttal elhagytam, most egy kedves lengyel lány félmosolygott bele a kamerába, ehhez meg – úgy értem, a hangulatkeltéshez –, úgy tűnik, hiányzik a kellő irodalmi háttérműveltségem.

Ha mégis azt szeretnéd, hogy inkább festői szépségű diabemutató gyanánt prezentáljam a képanyagot, pláne nagyobb méretben, csak kattints

» ide «

Egyidejűleg ugyanez a téma digitális megközelítésben megtalálható egy korábbi feljegyzésben

 » itt «

2014-09-12 12.32.36

2014-09-12 12.33.57

2014-09-12 12.39.34

2014-09-12 12.56.36

2014-09-12 13.02.03

2014-09-12 13.19.02

2014-09-12 13.27.42

2014-09-12 13.32.05

2014-09-12 13.44.31

2014-09-12 13.52.58

2014-09-12 14.00.33

2014-09-12 14.05.49

2014-09-12 14.08.12



1273. Nyugati végek. És elejek.

2014. augusztus 25. 12:56 - cippo
analóg lomantika

A fotókat Rolleiflex T-vel készítettem Kodak Tmax 100, 400, illetve Agfa Rollei RPX 100-as filmre, megvadítva egy kis noiros utómunkával és Beecher Stowe-fílinggel – bár ez utóbbi nem az én érdemem, és nem is feltétlenül igaz, lehet, hogy egyszerűen csak nem bírok a fékevesztett fantáziámmal.

Ha mégis azt szeretnéd, hogy inkább festői szépségű diabemutató gyanánt prezentáljam a képanyagot, pláne nagyobb méretben, csak kattints

» ide «

Egyidejűleg ugyanez a téma digitális megközelítésben megtalálható egy korábbi feljegyzésben

 » itt «

00

01

02

03

03a

04

05

06

07

07a

09

10



1265. a kísérlet

2014. június 21. 0:51 - cippo
analóg lomantika 5 hozzászólás

Van egy ilyen tiptop kis szkennerem, amihez – azt ígérték – jár egy ingyenesen letölhető app. Állítólag csak befűzi az ember a negatívot, mobillal befotózza, aztán, mint a tiszta búza, máris peregnek kifelé a csodás, tűéles képek. (Na jó, most túloztam.)

LOMOGRAPHY2

Egy szó, mint száz, én egyáltalán nem boldogultam vele. Nem hogy nem peregtek a csodás képek, a szoftver egyenesen lefagyott (többször is), amikor viszont végre sikerült minden beállítás, sőt, maga a befotózás is, kiderült, hogy mindössze 280×280 pixeles képeket csinált, azt is mindjárt 72 dpi felbontásban. Gondolom, abból a fejlesztői megfontolásból, hogy a világért se terhelje szanaszét a feltöltésnél a szélessávú internetet, netán a dropboxot, wehheh. Az, hogy közismerten hírhedt technikai analfabéta vagyok, nyilván nem sokat segített a helyzeten, de hogy a Stephen Frears-féle Valmont szavait idézzem: sajnálom, nem az én hibám.

Ezután a könnyű kis idegi megpróbáltatás után végül az esélytelenek nyugalmával egy Epson Stylus SX440W lapszkennerbe helyeztem a negatívot, megnyitottam a Képletöltő nevű OS X alkalmazást, a beállításoknál a felbontásnál a 720 dpi-t, a formátumnál a tiff-et választottam, majd beszkenneltem.

A kész tiffet, mivel ugye ez egy negatív, Gimpben invertáltam, kicsit szórakozgattam a görbékkel, mert nyersen nem mutatott túl sokat, és mert a Fotonlogon azt olvastam, hogy a film gyárilag nem ugyanolyan érzékenységű a különböző hullámhosszú, vagyis színű fényre (…mint?), aztán Preview-ban huzigáltam egy csöppet a gammát a kontraszt miatt, mert az mániám nekem. Ennyi.

Namost az a helyzet, hogy bár az elismerés a labornak jár a hívásért, és a részletgazdag, klassz szkennelésért, én mégis szeretem ezt a kissé elmosódott, békebeli hangulatot, amit ez a házibarkács eredményezett. A kép jobb felső részen megjelenő textúra meg egyenesen megható, odavagyok érte.

Ez itt saját szkennelés (Lubitel2 – Ilford HP5 400).

probascan2

Ezt pedig profi laborban készítették – köszönet érte a Digilab Fotónak.

1002

Okulásul azért megmutatom azt is, mit csináltam a LomoScanner-rel. Ez volt a fent említett 280×280-as gigaméret… bár bocs, most látom csak, 262×292, de legyünk nagyvonalúak. Ezt a képet Receskyvel lőttem, Kodak Tmax 400-ra.

2014-06-19 21.37.04

Ezt pedig egy másik hasonló app-pal, a LomoScanner 2-vel, a már az ígéretesebb 635×741-es paraméterekkel:

2014-06-19 21.47.24

És akkor így néz ki valójában:

0019



1263. magyarázom a bizonyítványom

2014. június 6. 21:42 - cippo
analóg lomantika 2 hozzászólás

Itt még csókolomot köszöntem neki.

r1

Itt még mindig nem tegeződtünk, és főleg nem tudtam, hogy az én csodás, első szériás Rolleiflex T modellem – a beállítás függvényében – 4.5×6-os méretben is képes lőni. És nem, nem kreatív vagyok, hanem balfasz, mert gondolom, az azért elég nyilvánvalóan lerí, hogy eredetileg mindent 6×6-ra komponáltam. Mondanom se kell, mennyire leesett az állam a tizenharmadik expónál.

0011

0001

0002

0003

0007

0006

0004



1181. Recesky, avagy fotózzunk kisfilmre, mint a kőkorban

2013. szeptember 5. 18:37 - cippo
analóg lomantika 1 lábjegyzet

 

Az történt, hogy építettünk egy ikerlencsés, analóg filmes kamerát – de főleg a Hosszú –, amibe aztán remegő kézzel befűztem az első tekercs Ilford Pan 100-ast.

Hogy a számláló nem működik, viszonylag hamar kiderült, úgyhogy bízva az arányérzékemben és a jóisten kegyelmében, minden expo után saccperkábé tekergettem tovább a filmet, és mantráztam, hogy ne az legyen, hogy csak lövöm egymásra hűvös halomba a képeket. Hát nem az lett, de végeredményben szorgalmas és kitartó munkával sikerült a 36 expós filmet a használati útmutató által javasolt 24 kockás, előírásszerű tekerccsé faragnom.

Namost a Recesky, ezt tudnod kell, egyszerű, mint a faék. Nincs más dolgod (és lehetőséged), mint exponálás után továbbtekerni a filmet, hasraütésszerűen beállítani az élességet, ami +2 dioptriával is elég nehezen érhető tetten a mattüveg keresőben, majd nyomni a gombot, mint süket a csengőt.

Ugyanakkor nem csekély logisztikai nehézségem fakadt abból, hogy az ikerlencsék közül a felső a kereső, az alsó az exponáló, viszont a kettő közt nagyjából 10 cm eltérés van. Nos, ez a 10 centi méretben ugyan nem számottevő, csakhogy az exponálás, pontosabban a téma tekintetében azért nem elhanyagolható körülmény.

Arról az apróságról már nem is szólva – lévén tükörreflexes mattüveg kereső –, hogy a szemed sarkában meglátod a jobbról közeledő biciklist, mire rákészülsz a lövésre, megfeszülsz, mint a vadászkutya, ha szagot fog, erre az váratlanul megjelenik a keresőben balról. (Itten, kérem, illusztratíve pompásan megszemlélhető, amint a Hosszú balra néz, és jobbra látszik a keresőben.)

Nos, ezek után némi elfogódottsággal kérdeztem meg két gyanútlan anyát, megengednék-e, hogy a csudamasinámmal lefotózzam a hintán örjöngő csemetéiket. Kicsit tanakodtak, majd miután meglobogtattam a Receskyt az orruk előtt, konkrétan úgy néztek rám, mint egy gyakorló elmebetegre, mindazonáltal nyilván mégiscsak kevéssé közveszélyes benyomást kelthettem, mivelhogy végül megkaptam az engedélyt. Na és hát – ízelítőül – ez lett belőle, így nyersen, minden utómunka nélkül:

001

003

007

009

022