amit tudni akarsz

2018. október 8. 12:16 - cippo
analóg totálkár vendégjáték
  1. a tesco vajas kekszről

(szöveges kontent a linkre kattintva)



arról, hogy szalonképes vagyok

2018. október 4. 9:32 - cippo
analóg napló



Miss Peregrine’s Home

2018. szeptember 4. 15:45 - cippo
analóg

“A fantázia persze ki tud nyitni minden ajtót: megfordította a zárban a kulcsot, és bebocsátja a rettegést.” (Truman Capote)

Amíg csak hallottam róla, amíg a borítóját láttam, illetve a fülszövegét olvastam Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony gyermekei c. könyvének, annyira inspirálóan hatott rám, hogy belefogtam egy hasonló (vagy inkább hasonlónak vélt) tematikájú fotósorozatba. Aztán kiderült, hogy az inspiráción túl egyéb kapcsolat nincs, a könyv csalódást okozott, de a történet, a képek története szempontjából ennek semmi jelentősége sincs.

(Pfliegel-féle camera obscura (f/170), Kodak Tri-X 400)



insomnia, avagy

2018. szeptember 2. 22:37 - cippo
analóg

fejezetek Az ördög bére című hibaista fotográfiai tanulmányból

Nem baj, hogy találtam egy remek fénymérő appot lyukkamerákhoz, csak voltam annyira gyanútlan, hogy szertelen örömömben elkerülte a figyelmemet az a jelentéktelennek tűnő apróság, hogy a Schwarzschild számításhoz azért kicsivel több információra van szükség, mint amit az adott alkalmazás kért.
Azt, hogy a végtelenül lapos negatívon mégis látott bármit is a scanner, csakis valamiféle mágiával tudom magyarázni.
(Kép: házibarkács Unicum lyukkamera f/200, Foma100 síkfilm 4×5, R09)



anzikszok, fotófalu

2018. augusztus 5. 17:36 - cippo
analóg útmente



egynő

2018. július 20. 10:17 - cippo
analóg

Van egy nő. Szeret. (EP)Baráth Gábor ambrotípiái



én ántik

2018. június 21. 22:13 - cippo
analóg

filmes gépekkel szivatom magam közösségi eseményeken. Hát nektek mi a szuperképességetek?

(Asahi Pentax Spotmatic, Super Takumar 135/2.5 – Bergger Pancro 400)



egy hatás alatt álló nő

2018. április 2. 16:06 - cippo
affektaképző analóg

Azt mondják, tisztára, mint egy Mapplethorpe. Pedig valójában három Baráth Gábor.
(Amúgy saját készítésű Unicum lyukkamera, és az első (tövvé-kevésbé) sikeres expozíció Foma 100 síkfilmre.) Csak a tisztánlátás kedvéért.)



meglátta-e a medve az árnyékát?

2018. március 22. 14:09 - cippo
analóg

Bár olthatatlan asszonyi bánattal áztatva tekerődött lefelé a napok fonala az idő guzsalyáról, megfontolt tervezgetés és körültekintő kivitelezés eredményeképp csak összeszerelődött végre a karácsonyra kapott Unicum lyukkamera kit. Faragtam hozzá egy egész pompás kis lyukat is.



Majom a vízben

2017. október 22. 22:49 - cippo
analóg

A mai istenkísértésem: fekete-fehér negatív hívóban előcsalogatni egy lejárt színes diát.
(Mondjuk az ügy egyik körmönfont és igazán sokatmondó fordulata, hogy csak azután vettem észre, hogy 100 ASA-s színes dia volt befűzve, miután ellőttem ff 50-esként.)
Végeredményben valami határozottan van a filmen, csak momentán a szó szoros és átvitt értelmében se tudom eldönteni, hogy ez akkor most negatív vagy pozitív.



roziamoziban

2017. július 29. 23:17 - cippo
analóg filmszínházunk_bemutatja

pin-movie, avagy ezen a világon minden lyukkamera

(előzmény »»)



Nimfák és szatírok

2017. július 25. 1:40 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

Ezt itt még simogatom egy darab ideig, kicsit bele is szerelmesedtem és egyszerűen alig hiszem el, hogy az én munkám. És ettől most vigyorognom kell.

Nimfák és szatírok – camera obscura fotósorozat
Fotófalu 2017, Drégelypalánk
kamera: Pfliegel Bálint
közreműködött: Dallos Emese és Gálos László



Amáliák

2017. május 29. 20:59 - cippo
analóg hol_az_egy lomantika

digitálisan

és középformátumban

(honlap: Amáliák)



24HourProject

2017. április 3. 11:04 - cippo
analóg útmente 1 lábjegyzet

A terv az volt, hogy mivel a fizikailag és mentálisan kimerítő 2014-es projekthez képest idén csak egy ésszerű, 12 órányi időtartamot vállaltam, készülök egy tematikával.

Volt a színészképzésen egy koncentrációs gyakorlatunk, miszerint egy pár egyik tagja sorolja az órákat lentről fölfelé (1 óra az 13 óra, 2 óra az 14 óra… stb.), a másik pedig egyidejűleg fentről lefelé (azaz 24 óra az 12 óra, 23 óra az 11 óra… stb.), mindezközben folyamatos szemkontaktust tartva.

Mivel a 24 órából csak 12-t vállaltam, ez a játék és a “munka” összecsengett, így adta magát, hogy ezzel a tematikával dolgozzak. Elsősorban az egymásra refelektálás és a rontás pillanata érdekelt, amelyben leplezetlenül, manírok nélkül villan meg a játékos én, de a segítségkérésemre, a játékfelhívásomra történő válaszreakciók is izgalmasak voltak.

A 12 óra alatt két tekercs filmet lőttem el. És bár sajnos a második tekerccsel valami technikai malőr történt, csodás és hasznos tapasztalatokat szereztem. Az egyik, hogy ne ítélkezzeteket a fiatalok fölött, ne féljetek tőlük, és ne féljetek értékelni őket. Sokkal nyitottabbak, játékosabbak és jobbfejek, mint gondoltam. A másik viszont, hogy a negyven túli generáció még mindig nagyon erősen hordoz egyfajta önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres mintát. Tőlük kaptam a legtöbb elutasítást, nagyrészt arra való hivatkozással, hogy á, inkább nem, úgyis elrontanám.

Nnaszóval, itt az idei anyag, a képre kattintva elérheted. Persze jóval több fotó van, és talán sorozatban izgalmasabbak is, de szerintem ezen  a projekten dolgozom még, és ha elkészültem, összepakolok egy komplexebb anyagot. Addig meg ízlelgessétek. Nnapuszi.



A maszkolásról

2017. március 19. 21:43 - cippo
analóg

még annyit, hogy működik a maszk (a legalsó kockán jól látható), csak kicsit több, mint a lencse felét le kell takarni, ha felezőbe szeretném, és hát tüköraknás gépnél elég fifikusnak kell lenni, mert ha a multiexpónál lentről felfelé nézek a keresőbe, főleg és leginkább csak a saját arcomat látom, úgy meg elég nehéz komponálni.



Kézművesbe’

2017. március 13. 23:55 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

tolom a fotómanipulációs szelfit egy öreg Voigtländerrel, Kodak Tmaxra. És ha végre még a maszkolást is sikerülne megoldani…

#missperegrineshomeseries



Papó háza

2017. február 15. 18:00 - cippo
analóg

“– Mikor is halt meg a fia? – kérdezte hirtelen a tiszt.
– Lassan két éve.
– Valami olyasmit olvastam, hogy ilyenkor jön el a holtpont.
– Milyen holtpont?
– A gyászé. Elfáradnak az idegek, az emlékezet is tompulni kezd. Már nem emlékszünk, hogy mi volt rajta, amikor utoljára láttuk, és a hangja is egyre távolodik. Így aztán egyre nehezebb fenntartani a fájdalmat, pedig legtöbbször ez az utolsó kapocs, ami az elhunyttal még összeköt. “
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Összeállt, összeérett lassan egy elég személyes vonatkozású fotóanyag egy meghitt és otthonos kis térben, az ArtBázison, ahol február 27-ig szeretettel várlak benneteket.

A Papó háza című anyaggal nem egy narratívát elővezetni, egy nekrológot megszólaltatni volt szándékom. Sokkal inkább beavatás ez. Bemutatása egy személyes, már-már intim atmoszférának a gyászfeldolgozás, az adaptáció bizonyos szakaszában.

A fotók készítéséhez választott technika, a színek antikos kopottsága, a felvételek festményszerűsége számomra a valóságot egy elemeltebb, álomszerű szintre helyezik.

Az emlékezés és a fantázia oly gyakran elrajzolt, elnagyolt képei ezek a gyökerekről, a múlt ködébe tűnt időről, a veszteségről, a hiányról, végeredményben pedig a gyökereknek az anyaföldből való akarva-akaratlan kifordulásáról. Arról, hogy úton hazafelé vajon meddig pillantunk még be öntudatlan kényszerességgel a Táncsics utcába, ahol már senki nincs, aki fogadná kutató tekintetünket.



Tévedett-e Kondor Vilmos, és ha igen, miért nem?

2016. november 2. 22:48 - cippo
agymétely analóg litera-túra

– Itt találkoztak. Úgy látom, ő lehet a kávéház vezetője, nagyon otthon van, vagy az élet császáha – jegyezte meg a fotóriporter, majd fogta a Leicáját, kihajolt a fa mögül, kattintott kettőt, aztán elégedetten nézett Gordonra. (Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest, 136. oldal)

– Honnan tudod a legjobban lefotózni azokat, akik a kávéházba érkeznek?
– Mindet?
– Mindet.
– Onnan – mutatott Porges egy magányos trafikra a járdán, jó tizenöt méterre a kávéház bejáratától. – De nem lesz elég a filmem, tudod, ez egy…
– Tudom – bólintott Gordon, és a zsebébe nyúlt, hogy megnézze, ott van-e még a tízpengős. – Hol találok filmet?
– Fehér és társa – felete Porges. – Károly király út 3a.
– Szaladok.
– Siess csak – bólintott a fotóriporter. – És legalább háhom tekehcs Ilfohd hollfilmet vegyél. (Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest, 143. oldal)

***

Nyájas és fotográfiában jártas olvasó, mielőtt a szívedhez kapsz – ahogy én is tettem –, elébb elmesélem, hogy minekutána rettenetesen felizgattam magam e két idézetet olvasván, ezügyben rövid, ám annál tanulságosabb historikus nyomozásba fogtam.

Zaklatottságom oka, hogy manapság a “roll film”, avagy hollfilm elnevezést leginkább a középformátumú, avagy 120 mm-es filmre alkalmazzák. A Leica ellenben az első kompakt kamerák egyikeként híresült el, 35 mm-es, vagy Leica-filmmel működött-működik.

Megtudtam, hogy bár a harmincas években nem gyártottak középformátumú Leicát, volt egyfajta, alacsony szériaszámban előállított speciális modell, egy amolyan panorámagép, amivel 6×9-es felvételeket lehetett készíteni – egy tekercs filmre szám szerint 3 darabot –, ám ezt méreténél fogva bizonyosan nem használták a korabeli fotóriporterek.

A Leitz Optikai Művek, ha jól jegyeztem meg, gyártott ugyan középformátumú keresőt egy bizonyos nagylátószögű kamerához, de maga a kamera a kereső kivételével semmilyen más módon nem kötődik sem a vállalathoz, sem a Leica elnevezéshez.

A fényképezőgép-szerelőm szerint – akivel mi ketten amolyan laza marktwain-modorban a világ minden tudását magunkénak mondhatjuk: ő mindent tud, amit csak tudni lehet, én pedig a többit – volt azonban egy kamera, aminek a nevét sajnálatos módon képtelen voltam megjegyezni, de ami viszont gyakorlatilag a Leica kiköpött mása, csak jóval nagyobb (hasonlóképp, mint ahogy mondjuk a Praktica nagytestvére a Pentacon Six), és természetesen középformátumú masina. Véleménye szerint lehetséges, hogy Kondor ezzel keverte össze a Leicát, bár mintha a beszélgetés folyamán végül arra jutottunk volna, hogy ez még nem volt forgalomban a harmincas években.

Mindenesetre az Ilford cég 1912-ben dobta piacra első filmtekercseit, 1935-ben a mozifilmet, majd 1960-ban a színes negatívot.

Végeredményben arra jutottunk – már a szerelőm és én –, hogy felmentjük Kondor Vilmost a tévedés gyanúja alól. Vélhetően arról lehet szó, hogy akkoriban még nem árultak kazettázott 35 mm-es nyersanyagot. A negatívokat olyan módon csomagolták, ahogy manapság a 120 mm-es filmet szokás: papírszalagba tekercselve, azaz rollként forgalmazták.

Kondor Vilmos tehát felmentve.

Lábjegyzet: Ha a témával kapcsolatban a fent leírtakat valaki bármilyen hasznos információval kiegészítené, ne tartsa magában, tegye meg hozzászólásban. Hálás lennék érte. Köszönöm.

***

Ápdét: kiegészítés személyesen Kondor Vilmostól, akit én most már bizonyosan visszavonhatatlanul kedvelek:

„Örömmel olvastam, mert minden kiegészítés hasznos lehet további könyvek vagy újrakiadások szempontjából. Egyszóval jelezni akartam, hogy a könyv vonatkozó részeihez az információkat az Ilford Kézkönyvből vettem, Fehér Rezső tollából. A könyvnek nincs dátuma, de nagyon úgy néz ki, hogy a húszas évek végén, a harmincas évek elején adták ki. Fehér Rezső ugyan nem rollfilmet ír, hanem tekercsfilmet (bár a “hollfilm” kifejezést is korabeli forrásból vettem, hogy honnan, meg nem tudom már mondani): „A film előnye, hogy nappal is cserélhető a gépben. Ezt azonban ne értsük úgy, hogy vakító napfényben végezzük a műveletet, hanem lehetőleg árnyékban. […] A tekercsfilmet 6, a csomagfilmet 12 felvétel után ugyanolyan vigyázva vesszük ki, mint betettük.” Nem tudom, mennyire passzol ez a molyon írottakhoz, mindenesetre könnyen lehet, hogy Porges további tevékenysége során alkalmanként a segítségét kérem, mert ez egy olyan bugyor, amibe szinte lehetetlen sértetlenül leereszkednem, majd feljönnöm.”



Hogy teljes legyen a kép

2016. november 1. 23:29 - cippo
analóg Magánszám

most végre kapott egy fotót is.

photo005

5 lyukú Kamera (dizájn és kivitelezés Pfliegel Bálint) / Ilford HP5 Plus



Misztikus multik, avagy

2016. október 15. 18:04 - cippo
analóg 2 hozzászólás

megnézném azt a werkfilmet, ami nagytotálban mutatja, amint a Hosszú tanácsára rágógumival ragasztom fel a takarólapot az objektív elé a multiexpókhoz – ámbár a maszkolás nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem…

01

02

03

04

05

Zorki / Industar 22 50mm – Ilford HP5 Plus



Welcome, Mr. Eastman!

2016. október 13. 20:06 - cippo
analóg lomantika

A fotókat egy öreg Kodak Brownie 2 kamerával (1901-1935) készítettem a Tweed Run Budapest októberi felvonulásán, Kodak Ektar 100, Kodak Tmax 100, illetve lejárt Fortepan 100 filmekre – ebből persze kisebb baleset is adódott, amint azt az utolsó előtti kép pompásan szemlélteti –, végül R09-ben hívódtak fényképpé. Momentán ez a szívemnek legkedvesebb anyag.

tweedrun1

tweedrun2

tweedrun3

tweedrun4

tweedrun5

tweedrun7

tweedrun6



Tudta Ön, hogy

2016. szeptember 13. 23:37 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

200 éve, szeptember 11-én született Carl Zeiss, vállalkozó, fényképész és optikai műszerész? És hogy az alábbi képe(ke)t egy Zeiss  Sonnar 180mm-es objektívvel készítettem?

diptych

Nymph
Pentacon Six / Carl Zeiss Jena Sonnar 180mm f/2.8 – Rollei RPX 25



A hétvége

2016. szeptember 11. 21:09 - cippo
affektaképző analóg

mérlege: egy háromórás fotózás, egy lemondott mogyorószedés, 8 kg füge feldolgozása és befőzése, három jól, másik három jól/rosszul előhívott film, egy leadott vacsorarendelés, és egy fáradt férj. Feleség.

2016-09-11-12-11-46-1

2016-09-10-16-51-32



Miután tűvé tettem

2016. augusztus 30. 21:22 - cippo
analóg 1 lábjegyzet

a Soós Fotót néhány lejárt szavatosságú ORWO-ért, kiderült, hogy mintegy két éve kotlok egy tekercs 35mm-esen, csak eddig még sose jutott eszembe beazonosítani az N74-et.

photo003



mesék a Fotófaluról

2016. augusztus 8. 21:31 - cippo
analóg

photo069

kilátások

afgánokmárakamrában

flo

barkácsszakkör

photo037

drkotász

amiacsövön
családikép

csík

elvannaka

fotóelméleti

gerencser

hangol

hintás

jóga

hujejarasok

kiugrott

koll

labdás

lacinem

masabemos

fényképeznektehát

photo070

Fotófalu 2016, Drégelypalánk

A képek Leica IIIc-vel, illetve egy 3 lyukú pinhole kamerával készültek Agfa APX 100 és Foma 100 filmekre.
Hívás: Szilas Szilárd, ArtBázis



Nem az, hogy

2016. június 11. 19:45 - cippo
analóg dekoltázs totálkár

két végén égetjük a gyertyát, hanem hogy camera obscura-kísérleteink.

2016-06-09 22.08.31



Nemzetközi Lyukkamera napi

2016. április 26. 22:52 - cippo
analóg

mulatságaink

libikoka1

libikoka2



Kameranapló

2016. április 23. 11:50 - cippo
analóg napló

2016. április 21.
Rudi f/120 3 lyukú pinhole, Fomapan 10

1. expozíciós idő: 01:12:21a

kamerát a vizesballon tetején helyezem el. be kell mennem a stúdióba, megcsinálok egy félórás szinkront – remélem, közben nem veri le senki. lesz, ami lesz

photo001


2. expozíciós idő: 00:35

újpest, az obi kertje. a kozmetikában bekapcsol a riasztó, a teljes expó alatt süvölt, négyen próbálják, de nem tudják kikapcsolni

photo002

3. expozíciós idő: 00:04

külvárosi kávézó. zárnyitásnál valahogy az egyik lyuk előtt felejtem az ujjamat. és persze lecsúszok a villamosról

photo003


4. expozíciós idő: 00:04

kétszernégy. duplaexpó. szerintem szarrá ég a film, de nincs idő tovább tekerni. balról járókelő, izgalmasnak tűnik, azután rögtön egy villamos is. muszáj

photo004


5. expozíciós idő: 00:018 (talán)

hörpintő söröző. ha ez sikerülne, a kocsma előtt a pasi az újsággal mindenért kárpótolna

photo005


6. expozíciós idő: 03:57

piac, a fecó húsboltja előtt. hogy megemeljem, a sharanra teszem a kamerát. rázza a szél, mint krisztus a vargát. lesúlyozom a mobillal. rosszabb, mint volt

photo006


7. expozíciós idő: 04:20

a helyszín ugyanaz. próbálkozom egy rendesen kiexponált képpel, de közben kicsit elmozizom az időt. majd meglátjuk

photo007

(nagyobb méretért kattints a képekre)



Rudi

2016. április 23. 10:57 - cippo
analóg

f/120, saját építésű, 3 lyukú camera obscura – a kezdetek »»



Képek a kézműves pinhole

2016. április 18. 20:35 - cippo
analóg

kamerámmal készült tesztcsíkról (3 lyuk, 90 fokonként egy – képzelheted, mennyire nehéz volt megvágni egy se eleje, se vége filmet):

cameraobscura

camobscura

obscura



Építettünk

2016. április 17. 0:00 - cippo
analóg

egy  háromlyukú kamerát. Többfunkciós, vendégkínálónak is csodás. Holnap letesztelem, hogy futkároznak benne a fotonok.

részecskegyorsító



1363. Complete makeover of body, mind & soul

2015. december 23. 22:18 - cippo
analóg kompak[k]t

Remélem, lesz még bennem egyszer képesség olyasfajta extrémsportokra, mint hogy élménybeszámolok – egyelőre azonban még tart a push, vagy mi, de legalábbis nem sikerült rendszerbe szedni, vagy akár csak részlegesen leülepíteni a számolatlan brand new enjoyable experiencest.
Mindenesetre csöndes kétségbeesésemben előhívtam az első tekercs filmet (a kettőből az egyiket, haha), amit még Puneban fényképeztem. Legalább ennyi.
Az analógnál szokásos technikai infók pedig: Zorki kamera, Industar 22 objektív, Kodak TMax 100 film – 1+50-es hígitású Rodinálban, 20 fokon, 16 percig hívva.

photo001

photo010

photo011

photo015

photo014

photo023

photo025

photo027

photo028

photo029crop

photo031

photo030

photo033



1427. Óbudai anzikszok – a megnyitó

2015. május 3. 22:04 - cippo
analóg dekoltázs vendégjáték

Az Óbudai anzikszok elé – Szeifert Natália megnyitón elhangzott írása

A kiállítás ingyenesen megtekinthető június 10-ig az Óbudai Platán könyvtárban

hétfőn 12-18-ig,
kedden 10-19-ig,
(szerdán zárva)
csütörtökön 10-19-ig,
pénteken 12-18-ig,
minden páratlan hét szombatján 10-14-ig.

Cím: 1031 Budapest, Arató Emil tér 1.

(fotók: Tóth Éva, aki utólag belepiszkált: Németh Kriszta)

(fotó/videó: Szép Vivien)



1338. képek, amiket nagyon

2015. február 6. 12:11 - cippo
analóg

img012

img005a copy

img014a

Zorki – Jupiter 11, 2009-ben lejárt Fortepan 100, illetve Rollei RPX 400



1293. egyik a táskában, másik a zsebben

2014. november 28. 0:59 - cippo
analóg

3a

4

5

6
Bár megvádoltak, hogy csélcsap vagyok, de biztosíthatlak, hogy az én szívemben jól megférnek egymással a technikailag és képileg lenyűgöző Rolleiflex, meg aLeica-fílinges, barátságos és barátkozós kis Zorki. Egyik a táskában, másik a zsebben. Nincs balhé, látod.



1291. Dixit Dominus

2014. november 19. 22:17 - cippo
analóg hol_az_egy

Contra vim mortis non est medicamen in hortis.*

 

img002 img009 img011 img13 img016 img018 img019 img025 img026 img027

A képek Rolleiflex T középformátumú fényképezőgéppel
készültek Agfa Rollei RPX 25-ös, illetve 100-as filmre.

Zene: Igorrr

* A halál ellen nincs orvosság a kertekben.



1281. Pannik

2014. szeptember 26. 13:47 - cippo
a_nárciszok_lélektanából analóg

anna10

anna03

anna04

anna02

anna05
Az első saját szkennelés – Rolleiflex T, Agfa Rollei RPX 100

modell: Keönch Anna, színésznő

 



1280. utcafront

2014. szeptember 25. 16:01 - cippo
analóg lomantika útmente

01

02

03

04

05

06

07

(A két legfelső kép: Lubitel, Ilford HP5,  a többi Hipstamatic-fotó.)
slideshow »»

 



1277. Keleti végek. És elejek.

2014. szeptember 14. 18:51 - cippo
analóg lomantika

A fotókat Rolleiflex T-vel készítettem Agfa Rollei RPX 100-as filmre, megvadítva egy kis noiros utómunkával. A Beecher Stowe-fílinget ezúttal elhagytam, most egy kedves lengyel lány félmosolygott bele a kamerába, ehhez meg – úgy értem, a hangulatkeltéshez –, úgy tűnik, hiányzik a kellő irodalmi háttérműveltségem.

Ha mégis azt szeretnéd, hogy inkább festői szépségű diabemutató gyanánt prezentáljam a képanyagot, pláne nagyobb méretben, csak kattints

» ide «

Egyidejűleg ugyanez a téma digitális megközelítésben megtalálható egy korábbi feljegyzésben

 » itt «

2014-09-12 12.32.36

2014-09-12 12.33.57

2014-09-12 12.39.34

2014-09-12 12.56.36

2014-09-12 13.02.03

2014-09-12 13.19.02

2014-09-12 13.27.42

2014-09-12 13.32.05

2014-09-12 13.44.31

2014-09-12 13.52.58

2014-09-12 14.00.33

2014-09-12 14.05.49

2014-09-12 14.08.12



1273. Nyugati végek. És elejek.

2014. augusztus 25. 12:56 - cippo
analóg lomantika

A fotókat Rolleiflex T-vel készítettem Kodak Tmax 100, 400, illetve Agfa Rollei RPX 100-as filmre, megvadítva egy kis noiros utómunkával és Beecher Stowe-fílinggel – bár ez utóbbi nem az én érdemem, és nem is feltétlenül igaz, lehet, hogy egyszerűen csak nem bírok a fékevesztett fantáziámmal.

Ha mégis azt szeretnéd, hogy inkább festői szépségű diabemutató gyanánt prezentáljam a képanyagot, pláne nagyobb méretben, csak kattints

» ide «

Egyidejűleg ugyanez a téma digitális megközelítésben megtalálható egy korábbi feljegyzésben

 » itt «

00

01

02

03

03a

04

05

06

07

07a

09

10



1265. a kísérlet

2014. június 21. 0:51 - cippo
analóg lomantika 5 hozzászólás

Van egy ilyen tiptop kis szkennerem, amihez – azt ígérték – jár egy ingyenesen letölhető app. Állítólag csak befűzi az ember a negatívot, mobillal befotózza, aztán, mint a tiszta búza, máris peregnek kifelé a csodás, tűéles képek. (Na jó, most túloztam.)

LOMOGRAPHY2

Egy szó, mint száz, én egyáltalán nem boldogultam vele. Nem hogy nem peregtek a csodás képek, a szoftver egyenesen lefagyott (többször is), amikor viszont végre sikerült minden beállítás, sőt, maga a befotózás is, kiderült, hogy mindössze 280×280 pixeles képeket csinált, azt is mindjárt 72 dpi felbontásban. Gondolom, abból a fejlesztői megfontolásból, hogy a világért se terhelje szanaszét a feltöltésnél a szélessávú internetet, netán a dropboxot, wehheh. Az, hogy közismerten hírhedt technikai analfabéta vagyok, nyilván nem sokat segített a helyzeten, de hogy a Stephen Frears-féle Valmont szavait idézzem: sajnálom, nem az én hibám.

Ezután a könnyű kis idegi megpróbáltatás után végül az esélytelenek nyugalmával egy Epson Stylus SX440W lapszkennerbe helyeztem a negatívot, megnyitottam a Képletöltő nevű OS X alkalmazást, a beállításoknál a felbontásnál a 720 dpi-t, a formátumnál a tiff-et választottam, majd beszkenneltem.

A kész tiffet, mivel ugye ez egy negatív, Gimpben invertáltam, kicsit szórakozgattam a görbékkel, mert nyersen nem mutatott túl sokat, és mert a Fotonlogon azt olvastam, hogy a film gyárilag nem ugyanolyan érzékenységű a különböző hullámhosszú, vagyis színű fényre (…mint?), aztán Preview-ban huzigáltam egy csöppet a gammát a kontraszt miatt, mert az mániám nekem. Ennyi.

Namost az a helyzet, hogy bár az elismerés a labornak jár a hívásért, és a részletgazdag, klassz szkennelésért, én mégis szeretem ezt a kissé elmosódott, békebeli hangulatot, amit ez a házibarkács eredményezett. A kép jobb felső részen megjelenő textúra meg egyenesen megható, odavagyok érte.

Ez itt saját szkennelés (Lubitel2 – Ilford HP5 400).

probascan2

Ezt pedig profi laborban készítették – köszönet érte a Digilab Fotónak.

1002

Okulásul azért megmutatom azt is, mit csináltam a LomoScanner-rel. Ez volt a fent említett 280×280-as gigaméret… bár bocs, most látom csak, 262×292, de legyünk nagyvonalúak. Ezt a képet Receskyvel lőttem, Kodak Tmax 400-ra.

2014-06-19 21.37.04

Ezt pedig egy másik hasonló app-pal, a LomoScanner 2-vel, a már az ígéretesebb 635×741-es paraméterekkel:

2014-06-19 21.47.24

És akkor így néz ki valójában:

0019



1263. magyarázom a bizonyítványom

2014. június 6. 21:42 - cippo
analóg lomantika 2 hozzászólás

Itt még csókolomot köszöntem neki.

r1

Itt még mindig nem tegeződtünk, és főleg nem tudtam, hogy az én csodás, első szériás Rolleiflex T modellem – a beállítás függvényében – 4.5×6-os méretben is képes lőni. És nem, nem kreatív vagyok, hanem balfasz, mert gondolom, az azért elég nyilvánvalóan lerí, hogy eredetileg mindent 6×6-ra komponáltam. Mondanom se kell, mennyire leesett az állam a tizenharmadik expónál.

0011

0001

0002

0003

0007

0006

0004



1181. Recesky, avagy fotózzunk kisfilmre, mint a kőkorban

2013. szeptember 5. 18:37 - cippo
analóg lomantika 1 lábjegyzet

 

Az történt, hogy építettünk egy ikerlencsés, analóg filmes kamerát – de főleg a Hosszú –, amibe aztán remegő kézzel befűztem az első tekercs Ilford Pan 100-ast.

Hogy a számláló nem működik, viszonylag hamar kiderült, úgyhogy bízva az arányérzékemben és a jóisten kegyelmében, minden expo után saccperkábé tekergettem tovább a filmet, és mantráztam, hogy ne az legyen, hogy csak lövöm egymásra hűvös halomba a képeket. Hát nem az lett, de végeredményben szorgalmas és kitartó munkával sikerült a 36 expós filmet a használati útmutató által javasolt 24 kockás, előírásszerű tekerccsé faragnom.

Namost a Recesky, ezt tudnod kell, egyszerű, mint a faék. Nincs más dolgod (és lehetőséged), mint exponálás után továbbtekerni a filmet, hasraütésszerűen beállítani az élességet, ami +2 dioptriával is elég nehezen érhető tetten a mattüveg keresőben, majd nyomni a gombot, mint süket a csengőt.

Ugyanakkor nem csekély logisztikai nehézségem fakadt abból, hogy az ikerlencsék közül a felső a kereső, az alsó az exponáló, viszont a kettő közt nagyjából 10 cm eltérés van. Nos, ez a 10 centi méretben ugyan nem számottevő, csakhogy az exponálás, pontosabban a téma tekintetében azért nem elhanyagolható körülmény.

Arról az apróságról már nem is szólva – lévén tükörreflexes mattüveg kereső –, hogy a szemed sarkában meglátod a jobbról közeledő biciklist, mire rákészülsz a lövésre, megfeszülsz, mint a vadászkutya, ha szagot fog, erre az váratlanul megjelenik a keresőben balról. (Itten, kérem, illusztratíve pompásan megszemlélhető, amint a Hosszú balra néz, és jobbra látszik a keresőben.)

Nos, ezek után némi elfogódottsággal kérdeztem meg két gyanútlan anyát, megengednék-e, hogy a csudamasinámmal lefotózzam a hintán örjöngő csemetéiket. Kicsit tanakodtak, majd miután meglobogtattam a Receskyt az orruk előtt, konkrétan úgy néztek rám, mint egy gyakorló elmebetegre, mindazonáltal nyilván mégiscsak kevéssé közveszélyes benyomást kelthettem, mivelhogy végül megkaptam az engedélyt. Na és hát – ízelítőül – ez lett belőle, így nyersen, minden utómunka nélkül:

001

003

007

009

022