Képes levelező, avagy fényképezés félholt lomblevélre (13)

Fitotípia Lilium bulbiferum (köznéven tűzlililom vagy tigrisliliom, bibliailag Szent János liliom) levélszövedékére – tesztnapló

5. nap – levéllepel rögzítése

Nos, a savmentes ragasztódarabkák mindjárt a fixálás első fázisánál leáztak, és fel is szívódtak a rézszulfátos fixírben, és persze a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel egy-egy az edény aljáról, és ettől most úgy érzem magam, mint egy adrenalinsokkban vadászó macska, ahogy az akváriumból próbálja kipecázni az aranyhalat. Márpedig muszáj megoldást találnom, rögzítés híján deformálódnak a levelek száradás közben. Phej.

Valamint napok óta olyan vagyok, akár az űzött vad, állandó küzdelemben állok az időjárással, és folyton olyan szörnyű dilemmák elé vagyok állítva, mint hogy a fregolit mentsem előbb vagy az ablakban ázó printeket, esetleg a gyönge paradicsompalántákat védjem a testemmel a záporozó jégtől.

Mindazonáltal van kép a szöveten – már amennyiben nem dőlök be minden, az interneten összeolvasott marhaságnak, miszerint a fóliát a tintás rétegével helyezve a levélre élesebb kontrasztot kapunk (nem, kontrasztot, azt nem kapunk, legfeljebb idegbajt a printre tapadt tintától).

Végül mégis csak elvetem a pauszt, mert

  1. a fólia részletgazdagabb
  2. a biztonsági fólia miatt a pausz távolabb kerül a levéltől, ezáltal a kontakt veszít az élességéből.

Ja és van videó.