avagy a circulus vitiosus
A heti égető kérdés, miszerint mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, újabb önszivató ötletcunamit indított be: hogyan tudnék tyúkot (vagy kakast) varázsolni a tojáshéjba alternatív fotográfiai eljárások alkalmazásával?
Hogy erre a kérdésre választ kapjak, csodás költői képekbe rendezve telepakoltam minden napos zugot kísérleti alapanyagokkal, úgyhogy a hét végére már szó szerint tojáshéjakon lépdeltünk, mert a komplett lelakkozott, érzékenyített cuccot elsodorta a szél, és beterítette vele az udvart.
Mivel a tojás gömbölyű, azaz csaknem tökéletes geometriai alakzat, ennek következtében tökéletesen lehetetlen nyersanyag az antotípához, mert a ráhelyezett fólia alatt eleve folyamatosan változó irányból kapja a fényt, ezáltal nem hogy éles, de semmilyen kép nem képződik a héjon. Próbáltam ugyan követni a nap útját, és folyamatosan forgatni az installációt, de hiába.
A növényekkel árnyékolt felületen sem exponálódott be kép, úgyhogy kínomban tettem egy kísérletet egy folpackra írt szöveggel, amit a lehetőségekhez képest szorosan a tojáshéj belsejéhez lapogattam. A szöveg bizonyos “emulziókon” (pl. kurkuma, borostyán) határozottan nyomot hagyott, másokon határozottan nem, de azokat valószínűleg vagy rettenetesen túl- vagy rettenetesen alulexponáltam – ezt néha igazán nehéz eldönteni ezeknél a növényekkel érzékenyített cuccoknál. De a lényeg, hogy a folpack működhet, amennyiben rá tudom mesterkedni valahogy a nyomathoz a képet.
Visszatérve a tyúk és a tojás problémaköréhez, most már 2 nyugtalanító kérdés zakatol a fejemben: hogyan tudnám először folpackra, aztán a tojáshéjra (tojáshéjba) varázsolni a baromfit? És nem, nem lehet hőhatással transzferálni a kinyomtatott kép felületéről a tintát sem befőző fóliára, sem igazi celofánra,
1. mert a fólia az átvasalás közben tökéletesen és elválaszthatatlanul, ugyanakkor képtelenül áttranszferált a zsebkendőre, amit alátettem,
2. mert a celofán (maszkolószalaggal egy papírlapra történt alapos rögzítés ellenére is) összeaszalódott a nyomtatóban (magával rántva a papírlapot), és az eredetihez képest csak egy igen szottyatag, erősen anamorf képet rögzített.
Lehet, hogy ideje nézőpontot váltani és új játékot keresni. Persze azért nincs ez elbaszva, csak másra lesz jó, ahogy a népi bölcsesség tartja. Egyfelől csodás tapasztalatokat nyertem a húsvéti tojásfestéshez, másfelől a fiúk megjegyezték, hogy ez a mostani palacsinta még a megszokottnál is sokkal finomabb lett. Hát… khm…