Recycled csokimousse torta

lustaasszony módra

Annyira benne vagyok mán a reciklálásban, hogy húsvét (és/vagy egyéb sátoros ünnepek) apropóján előkotortam a karácsonyról megmaradt mézeskalácsot, fiók mélyén kallódó csokimikulásokat, hogy mindenki örömére össze(s)üssek belőle egy csokimousse tortát.

Mondom a hozzávalókat.

A tészta

– 15 dkg morzsásra reszelt bármilyen keksz (recycled mézeskalács)
– 6 dkg olvasztott vaj
– 1 tk reszelt vagy szárított narancshéj

Komoly kétségeim voltak, hogy lesz ebből tészta, pontosabban tortalap, de követve az általam preferált gasztro-bédekkerek útmutatóit, összegyurmáztam a kalácsmorzsát a vajjal, és mert pont volt itthon, ötletszerűen belehajítottam még egy teáskanálnyi Lecker’s reszelt narancshéjat, mert a csoki és a narancs véleményem szerint spanok. 

Az egész szétesős, morzsalékos cuccot belegyűrtem egy 18 cm-es kapcsos tortaformába, nem túl derűlátóan betoltam a 180 fokos sütőbe 12 percre. (Nem kell légkeverni, sima alsó-felső sütés, aztán csókolom.) Eléggé meglepett, de a sütés végére tényleg összeállt… egy 18 centis gigakeksszé. A formában hagytam, és félretettem.

A mousse-rétegek (az érthetőség kedvéért a listát az összetartozó adalélok szerint tagoltam, ez nekem is jól jött volna menet közben, dehát…na)

– 2 tojás sárgája
– 3 dkg cukor
– 2 dl tej

– 10 dkg étcsokoládé
– 10 dkg tejcsokoládé

– 2 tk zselatin
– 0,5 dl langyos víz

– 2 dl habtejszín

A tojások sárgáját a cukorral habosra dolgoztam, aztán folyamatos keverés mellett lassan hozzáöntöttem a felmelegített tejet, majd az egészet visszatettem a gázra, és takaréklángon, folytonos kevergetés mellett kicsit még forraltam, amíg a massza créme brullée-szerűen besűrűsödött. Amikor már szemre jónak ítéltem, kettéöntöttem és hagytam kihűlni.

Közben, mint egy szorgos nyolckarú Siva, az egyik kezemmel gőz felett felolvasztottam az étcsokoládét (a tejcsokiról csak később gondoskodtam, azért szólok, mert a sorrendiség tekintetében én elég elveszetten bolyongtam az interneten fellelt receptek között; az ilyen lényegtelen részletekben senki nem adott támpontot, mint ahogy abban sem, hogy a mousse-hoz előirányzott mennyiségeket összességében vagy rétegenként számítjuk, úgyhogy kénytelen voltam improvizálni, és mivel skót vagyok, nagyvonalúan az egész tortára vonatkoztattam.).

A másik kezemmel a zselatint kevertem el a langyos vízben. A harmadikkal a felolvadt étcsokoládét adagoltam az időközben már kihűlt egyik fél adag krémhez. Amikor érzésre szobahőmérsékletűre kavartam (úgy értem, a krémet), belecsaptam a habtejszín felét, jól megdolgoztam habverővel, és hozzáöntöttem a feloldott zselatin felét. Újabb rövid habverést követően rácsorgattam az óriáskekszre (bele a tortaformába), és bedugtam a hűtőbe.

Innetől felgyorsultak az események, hiszen lényegében már mindent előkészítettem, csak a tejcsokit kellett felovasztani, és végigjátszani vele ugyanazt a kört: az olvadt csokit beledolgozni a kihűlt krémbe, hozzáadni a habtejszínt, majd a maradék zselatint (ami – nem várt fordulat – időközben kocsonyásodni kezdett, úgyhogy kénytelen voltam felütni egy kevés langyos vízzel), aztán a szép kis masszát óvatosan rácsorgatni a kissé már megdermedt előző rétegre.

A legnagyobb fejtörést a díszítésül szánt csokiforgács elkészítése adta. Próbálkoztam nagy lyukú sajtreszelővel, késsel, zöldséghámozóval – mind szánalmas eredményt produkált, viszont az egész konyha úszott a csokipehelyben. Sebaj, gondoltam, ez legyen a holnap gondja, a tortának úgyis hűlnie kell egy éjszakát.

Namost vagy ügyesebben keresek reggel, vagy a Google hatékonyabb, a lényeg, hogy meglett a megoldás: felolvasztottam tetszés szerinti mennyiségű (nem túl sok) csokoládét a mikróban, vékony rétegben egy tányér aljára kentem, majd amikor teljesen rákötött, egy éles késsel egészen helyre kis forgácsokat lehetett kapirgálni belőle – de ne szaladjunk előre.

A következő kihívás a torta kiszedése. Ezt a gyakorlatot egyelőre csak hárompontosra sikerült teljesítenem (a sütőforma alja még rajta van, pontosabban a tányéron, amin a tortát elhelyeztem). A trükk az, hogy a forma falát körben kissé át kell melegíteni hajszárítóval, és akkor a mousse szépen elválik, a formát pedig le lehet emelni anélkül, hogy a torta megsérülne. 

A finisben már csak egy kis kakaóport szitáltam a tetejére, ráhajigáltam a forgácsokat, és lefényképeztem. Itt jegyezném meg, hogy amennyiben születésnapi gyertya (gyertyák) kerül rá, érdemes átgondolni a kakaóport, és helyette inkább összeütni egy könnyű ganache-t (5 dkg olvasztott étcsokoládé és 0,5 dl forró tejszín simára keverve, majd visszahűtve), ha szeretnénk elkerülni a gyertyafújás során előadódó kínos meglepetéseket.