Amióta házi feladatként a Coco Chanel életrajzi regényt olvasom, és szigorúan szakmai okokból nyitottam egy időkaput a Gardróbban, amin keresztül ki-be masíroznak a lakásunkba mindenféle túlfűtött, dekadens figurák, mint Stravinsky (az a majom, ahogy magunk közt bensőségesen becézzük) vagy Gyagilev – oh, les années folles! –, csúnyán belegabalyodtam egy időhurokba.
Ennek köszönhetően most, ebbe a csaknem 1 hónapja tartó, túlburjánzóan modernkori Black Friday-őrületbe bedobom ezt a fehér hattyút: ez itt kérem a szappanok Pavlovája, de nem ám az epres-habcsókos süti, hanem a letisztultan puritán, mégis elegánsan fényűző, titokzatos és érzéki balerina.
A szappan alapját képező rengeteg mogyoróolajat ricinussal, kókusz- és mangóvajjal, gyapotmagolajjal és Tussah selyemmel gazdagítottam, de az egzotikum kedvéért – és hogy a koncepcióban az orientális stíluselemeket erősítsem – belecsorgattam egy kis rizsproteint is, ami nálam amúgy a bőrápolás prémiuma.
Az első verzió fehér- és az ausztrál szantálfa esszenciális olaját, ami maga a luxus, ezúttal a tonka és az édesnarancs izgalmas illatkombinációjára cseréltem, aminek a receptjét nem árulhatom el, különben meg kell, hogy öljelek. Érd be annyival, hogy a balzsamos patchouli, a földes, kesernyés-citrusos gyömbér és meghitt, meleg narancs játékos érzékisége mögül a fűszeres-édes tonka úgy libben fel, akár egy könnyű lepke.
A massza, akár a selyemcukor. A szappan kecses és karcsú, mint egy hattyú, egészen letisztult, a tapintása szatén, a habja selymes, gazdag és finom.
Amúgy a Pavlova (márhogy a torta) állítólag az angolszász karácsonyok királynője.