Fitotípia Lilium bulbiferum (köznéven tűzlililom vagy tigrisliliom, bibliailag Szent János liliom) levélszövedékére – tesztnapló
20. nap
Egy hét elteltével levettem a másolókeretet a pitypangról, és majdnem elájultam. A szaga leginkább egy összeszottyadt komposztálóra emlékeztet. Esetleg egy döglött halra. És hát… mondjuk ki nyíltan: úgy is néz ki.
A jó hír viszont az, hogy eposzian hosszú vakációjának lakonikus tömörségű napfényes órái azért mégiscsak nyomot hagytak az agyongyötört levélszöveten.
Jó, hát az élményhez szükségeltetik egy szórt fényű világítóasztal, vagy legalábbis két összepréselt üveglap között kell installálni és úgy fellógatni, nagyjából 10 centire a faltól. Szóval végeredményben működhet (már feltéve, ha a fal nem fekete).
A pitypang- és liliom-kísérletek során különben azt a megfigyelést tettem, hogyha egy tetszőleges lapot fektetek a levelek alá, a papír kíméletesen kivonja és magába szívja a növény nedvét, ugyanakkor párásan tartja a klímát a másolókeretben, így a növény hamarabb beexponálódik. Ezzel a módszerrel a második pitypanglevél 2 nap alatt nyelte magába az információt a kontaktfilmről, ami – tekintetbe véve az elmúlt napok időjárási körülményeit, valamint összevetve az első levél gyötrelmesen hosszú érési folyamatával – határozottan progresszív.
Amúgy most látom, mennyire elkalandoztam már az eredeti tervtől, a Szent János liliomtól, de szörnyen izgalmasan alakul a projekt anyaga. Ja és a bambusz is pompásan bevált.