Az éves ház körüli szaladozás oka az esedékes antotípia világnap, amelyet az időjárásra való tekintettel idén október 25-re toltak. De mert a korábbi években augusztus 20-a környékére esett, valamint mert már a Fotófaluban belefogtunk egy izgalmas kísérletkezdeménybe (ami ilyenkor persze bosszantóan nyughatatlanná teszi az elmét), hazaérve rutinból nekiláttam az anyag kidolgozásának. Az új, ígéretes növény pedig a közönséges mahónia, avagy borbolya.
A bogyókkal kapcsolatos megfigyelések:
Mivel mélyebb tónusokat szerettem volna elérni, ezért az első kísérletnél 1, 2 és 3 rétegben is érzékenyítettem papírokat a bogyók kipréselt levével. Azt azért halkan hozzátenném, hogy a 3 réteg felhordásakor a gyümölcslevem már erősen lekvárszerű tulajdonságokat mutatott.
A 2. nap után ellenőriztem az expozíciót, de a 2, illetve 3 réteg esetében csekély reakciót láttam: kép nem képződött, de a korábbi bíbor árnyalat a képmező teljes egészén egységesen bebarnult, miközben az egy rétegben felkent emulzió megtartotta eredtei színét, és gyenge expozíciós készséget mutatott.
Eközben próbáltam információt szerezni a növényről. Megtudtam, hogy a bogyó ehető, magas C vitamin tartalma van és lilás festék nyerhető belőle – nyilván ezt magam is tapasztaltam az érzékenyítés során.
Kiderült továbbá, hogy a gyökere és fás szárának kérge sárgára színez, és egy berberin nevű alkaloidot tartalmaz, amely erős gyulladáscsökkentő, antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, kivonatát külsőleg bőrbetegségek (ekcéma, pikkelysömör) kezelésére alkalmazzák. Ez felcsigázta a kalandvágyamat, természetesen ki kellett próbálnom.
A szárral-gyökérrel kapcsolatos megfigyelések:
Bizonyára nem kerülte el a figyelmedet, hogy kicsit beakadt nálam a hármas szám. Tehát nem lacafacáztam, felkentem mindjárt 3 rétegben az alkoholban kivont sárga pigmentet a papírra, ráhelyeztem egy ugyanolyan nyomtatott fóliát, mint a bogyók esetében, majd az esélytelenek nyugalmával kitettem a napra.
Két nap múlva, amikor gyanútlanul “fellebbentettem” a fóliát a papírról, igazi wow-élményben volt részem. Az emulzió nemcsak hogy reagált a fényre, de a lehetőségekhez képest egy viszonylag jó kontrasztú (ééés most következik a varázslat!) NEGATÍV lenyomatot képzett.
Egyes tudományos megfigyelések és más népi bölcsességek szerint a gyógynövények begyűjtését a felhasznált részek alapján érdemes a holdfázisokhoz időzíteni. Ha a virág, a hajtás vagy a levél gyógyító vegyületeit szeretnénk kinyerni, holdtöltére, ha a szár vagy gyökér hatóanyagait, akkor újhold idejére érdemes időzíteni a gyűjtést, mert a növények keringése állítólag követi a holdciklust: teliholdkor felfelé, fogyó holdkor lefelé áramlanak a nedvek.
Hát nem tudom, hogy ez a feltevés botanikailag vagy biokémiailag igazolható-e, vagy mennyire boszorkányság helytálló (ennyire azért nem voltam alapos), mindenesetre mind a bogyók, mind a szár, gyökér szüretelése újhold idejére esett. Az viszont tény, hogy a termésből (fentről) kinyert festékanyag sokkal gyengébben reagált a fényre, mint a szárból, gyökérből (lentről) kivont emulzióra. (Remélem, ezzel most hagytam itt neked egy kis tépelődnivalót.:))
Megjegyzés: mind a gyümölcslé, mind a gyökérkivonat ph-érzékeny, azaz reagál a lúgos közegre: a bogyók lilája kékes árnyalatot, a kéreg sárgája lilás tónust kap, DE! Ha esetleg szeretnéd hosszabb ideig megőrizni az antotípiádat, nem javaslom, hogy kipróbáld a szódabikarbónás utókezelést, mert fújhatod a beexponált képed hűlt helyét. Abrakadabra, eltűnik.
Ugyanitt belekezdtem egy másik, nem kevésbé bizonytalan kimenetelű kísérletbe, amely A feketedoboz-projekt munkacímen fut.
Egy (na, jó: két) apró camera obscurává, pontosabban szolárgráffá alakított cukorkásdobozba kurkumával érzékenyített papírt helyeztem, és egy hosszas és körülményes terepszemlét követően 365 napra kihelyeztem egy (két) titkos helyre. Nagyon jó kis közösségi program kerekedett belőle különben, beszéltem és beszélgettem az összes szomszéddal, akivel már rég nem, vagy még sosem, szereztem cinkosokat és meggyőzhető berzenkedőket, és szerintem most már sose mosom le magamról az utca bolondja megtisztelő címet. :) Mindez praktikusan augusztus 19-én, a fotográfia világnapján történt, hogy biztosan eszembe jusson, mikor kell kibontani. Elképesztően izgalmas évnek nézünk elébe, komolyan mondom, itt az élet hurrikán.