Kifejezetten konceptuális “őszi chanson”, tele csupa gyengédséggel:
– mandula-,
– mogyoró-
– és dióolaj
– kakaó-
– és kókuszvaj
– Ghassoul agyag
– fahéj
– arabica kávé
– örökzöld pisztácia
– tömjén
– és patchouli esszenciális olajok
Az öntőformákat – szerény háztáji kertészetünk letarolásának árán – magam készítettem. Előzmények és segédlet DIY-fanatikusok számára itt.
A felvágás kicsit küzdelmesre sikerült, mert rendhagyó módon (és meggondolatlanul) a szappan ezúttal nem a szokásos 6x9x40-es ládába került, mivel mohón az összes mintát használni akartam. Kerestem tehát egy alkalmas méretű cipősdobozt, annak az aljába fektettem le szőnyegszerűen a 18 szilikonlapocskát, arra öntöttem a masszát. Azon csak később kezdtem el morfondírozni, hogy ugrom meg a darabolás kihívásait.
Mivel a húros szeletelőm mind széltében, mind hosszában alkalmatlan erre, a 36×27-es tömb felaprítására minden kezem ügyébe kerülő holmit felhasználtam – csak semmit sem rendeltetésszerűen.
Kés helyett egy fémvonalzó segítségével daraboltam, de mert képtelen vagyok egyenesen vágni (a kenyeret is valahogy mindig ferdén szelem – hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze), kapcsolódóan mindenféle, a falnak tolt ötletszerű szupport közé ékeltem a szappantömböt.
Így végiggondolva az egész processz kicsit burleszkszerűre sikeredett. A szupportok hol összedőltek (a szétszerelhető öntőláda oldalfalai), hol szétcsúsztak (jógatéglák), úgyhogy a reguláris 6×9-es téglák helyett némelyik szappanszelet inkább trapéz alapú hasábra hajazott. Utólag korrigálni kellett az oldalát, következésképp elég sok reszli keletkezett, de jó, nembaj, majd reciklálódik valamelyik következő öntésben.
Zene is van ám hozzá, itt ni: