Valami dermesztően feszkós könyvre számítottam, amitől nem tudok szabadulni. Ehhez képest szinte kizárólag az esti fogmosási rítusom alapdarabja volt – mondjuk az alkalmanként legalább húsz perc (jó, hát én ilyen alapos gyerek vagyok, na), de hosszan, sokestén keresztül húsz perc.
Szóval egyfajta hűvös, tárgyilagos nyugalommal szemlélődtem csak, annyira nem estem hasra, hogy kiszakítsak a napomból némi bónusz olvasási időt, hogy az ügy végére járjak, amíg még forró a nyom. És nem, nem álmodtam vele.
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Partvonal, 2022
Fordította: Sulyok Viktória