Mire megjöttek az októberi hűvösnapok, kifogyott a készlet, felélődött. Szappanoztunk márciustól, mintha nem lenne holnap, gondoltam, összedobok a kedvenc szőlőmagolajos-mangóvajasból egy adagot. Legyen fehér, egy kis halványlilával finoman megbolondítva, az illata meg geránium.

Találtam csipkebogyót is egy eldugott dobozban, édesanya gyűjtögette, de teának nem fogyott, hát maceráltam kicsit, szappanba megteszi, van olyan jó, mint a bolti. Elszínezte az alapot, a fehéret. Mondjuk a lilát is, de annak úgyis mindegy.
A boltból, ahol sose köszönnek az eladók, szereztem Panthenolt – az álmoskönyv szerint jó vízmegkötő, bőrpuhító és gyulladáscsökkentő, ráadásul serkenti a fibroblasztok szaporodását, jelentsen ez bármit. Az E-vitamin meg csak úgy belecsúszott.

Ja, és még az is van, hogy

De erről majd később mesélek.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük