1296. e pisztola

E pisztolában az a baj csupán,
hogy megáztam én máma is csunyán,
s ezért a kedvem szörnyü ingatag.

E pisztolában az a bökkenő
– lett légyen hangulatom bárminő –,
hogy tél van ím, s eső es rengeteg.

E pisztolában nincs, csak kis szomor:
mikor törik mán le a deres orr,
vagy hogyan lesz így befagyott valag?

E pisztolában nincs, csak női bú,
hogy lébe lép a csepp magassarkú,
s a tél csak loccsan, csélcsap szenveleg.

E pisztolában nincs amúgy harag,
csak elmereng, az idő mint szalad,
s most értem én, a télviz mit jelent.

E pisztolában most fellebbezek.
S bár összehordok itt havat-hetet
– eleggé döcögve peng mán a lant –,

e pisztolában kérve kérem Önt,
ki az időjárás dolgában dönt,
hogy emberelje végre meg magát!

E pisztolámnak dőre stílusát
bocsássa meg nekem hovatovább,
s nézze el hangnemem komor hevét.

 

Maradok híve tisztelettel
(itt kevesebb lett a szótag eggyel) –
Aki Megint Megitta A Levét

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük