1229. Szabó Magda: Ókút (3) – Magánszám

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 03. A város –  05. Figurák »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

04. Önarckép

“…a muzsika előidézője és teremtője a bot: a karmesternek is botja volt, míg fel nem emelte, abban a vájatban, ahol a zenészek ültek, csak néha-néha pittyent valami, de mikor fellendült az a pálca, egyszeriben elkezdődött a muzsikálás. A színpadon az énekesek produkciója is összefüggött a bottal, nyilván azok hangja is a botból áradt, azt gondoltam, mi különösen tehetséges család vagyunk, mert az én szüleim bot nélkül is tudnak muzsikálni, ez nyilván olyan külön adomány, mint amiről annyit hallottam, őseim irodalmi tehetsége. Évekig nézegettem, emelgettem minden férfilátogatónk botját, nem ad-e hangot, ha felemelem, s évekig hittem a színházi zenekarról is, hogy tagjai csak azért ülnek ott, mindenféle hangszerrel a kezük ügyében, mert így szebb a látvány, de voltaképpen nem csinálnak semmit, a zene, a nyilvánosan színházban vagy utcán hallott muzsika feltétlenül varázslat, a pálca műve.

a hang-játék:


[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük