1190. Gordon blues, avagy Budapest noir, ahogy mi látjuk

 

 

“A Deák Ferenc téren felszállt a földalattira, és az Operától alig pár perc alatt el is jutott a Nagymező utcába. Besötétedett, és a nappal még decensnek nevezhető utca teljesen átformálódott. Akár egy idősödő kurtizán, aki nappal pongyolában dohányzik, és fogadja az udvarlóit, hogy aztán este kisminkelje magát, rengeteg alapozót tegyen fel, vörös rúzzsal kihúzza a száját, hosszú műszempillát ragasszon, kifesse a szemét, haját megfésülje, és divatos kalap alá szorítsa hamisgyöngy kalaptűvel, belebújjon egy kissé fáradt fűzőbe, arra elegáns, de a nappali fény kritikáját már el nem viselő estélyit húzzon, lábát a cipész által megerősített sarkú cipőbe dugja, nyakába kicsit hulló szőrű rókaszőrstólát terítsen, fejét hátravesse, és így szóljon:
– Enyém az éjszaka, Sacikám!”

Kondor Vilmos: Bűnös Budapest

Árpád híd noir

Nos, lett nekünk egy Kondor Vilmos inspirálta Budapest noir-unk, és bár még gyerekcipőben tipeg, mert a tervek szerint egyszercsak egészen interaktív lesz, térképpel, (hangos?) idézetekkel, ilyesmi, de addig is erre – vagy a képre – tessék.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük