[Ez a poszt Pável kérésére készült, de ajánlom minden molyos kispajtásomnak.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Könyvértékelés – Mondhatatlan: Cserna-Szabó András: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan
Azért másnaponként sokszor eszembejut, hogy kitámolygok az akolba, megfogok egy tejes bárányt, kitépem a tüdejét, majd savanyú levest főzök belőle.. [mondjuk ehhez kéne akol, bárány, efféle, meg úgyis három órákig szoktam csak azon töprengeni, hogy vizet kéne inni a fél méterre lévő pohárból]
a hang-játék:
(A felvétel iPhone alkalmazással készült, a hangminőségért a reklamációkat a Steve Jobsnál kéretik benyújtani.)
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]
Én picit nehezen értem – nincs picit túltorzítva? Egyébként szuper :)
Az a helyzet, hogy iPhone-nal készült, igazából csak a móka kedvéért tettem ide, az meg csak ennyit tud. A torzítás alapból benne van az alkalmazásban. Viszont könnyesre röhögtem magam, hogy bármit mondok, a cicu mindent visszaismétel. Ha látnátok, hogy működik az alkalmazás, besírnátok, annyira mulatságos. xD
Nojszen! Hát szabad ilyet!? Könnyesre röhögtetni az embert vasárnap!
A makka naon komoly, a hangja ollan amillen. Szeláví.
Teccős. Igen várom a folytatódást! :)
Nagyfehérasszony, én tegnap óta fetrengek könnyek közt, mert az uram suttyomban néha mellém teszi az okostelefont, és amikor épp nagy komolyan magyarázni kezdek valamit, megszólal a macsek ezen a hangon, és engem utánoz. Szóval, kimeríthetetlen örömök forrása a cicus.