– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Van a Varró Dani, a költő.
Na, őt zsigerből utáltam.
Ki a bánat és honnan jött ő?!
Hamarabb legyen szakállam,
mint, hogy versét kézbe vegyem. …
a hang-játék:
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]
Meg vagyok hatva! Ha Dani nem is, én sírok :)) Köszi!!!
Jó’ van, na. Megértem. Sírni csak a győztesnek szabad. ;)
szerintem ezt Varró Daninak is hallani kell… :)
ööö… mondjuk levélváltásban vagyok vele, de most éppen nála a labda. majd egyszer – ha megengedi – esetleg közzé teszem az összegyűjtött levelezésünket, höhö.
Varró Dani mellbevágott!
No nem kézzel,
– a- versével!
Azt gondoltam:- ez egy bolond!
Diliházban
van a helye.
Aztán addig olvasgattam,
nézegettem
ízlelgettem,
hogy én bizony- megszerettem!❤