Amikor meglátlak, még mindig úgy borzong bele az aurám, mintha citromot nyalogatnék. Beindul a mentális nyálelválasztásom. Előtüremkedik a lelki libabőröm. Vagy hogy. Aztán elmúlik ez is.
Hallom, ahogy kattan a golyóstoll, kli-klikk, ó, te a világmindenségről folyton jegyzeteket készítő, te, most gondosan adminisztrálod: máma ék alakú dekoltázst visel, és nem mosolyog.
Ideges vagy, bele a meztelen lapockámba.
Te is azt méricskéled, ami nem volt?
Smárolás a Flórián téren, a Szentlélek téren, a tereken egyáltalán. Egyáltalán, smárolás. Meg ék alakú dekoltázs. Meztelen lapockák.
Zárvatermő vagyok, tudod-e, láttad-e valaha kétszikü, pillangós virágaim ölén bibém ragyogó, ragacsos csúcsát, akartad-e látni?