✍ 69. a Kőr Dáma – dráma

Itt a piros, hol a piros. Valaki hív. Színre szín – habozok. Alkalomfelismerő utólagosság. De show most go on: valaki hívott – hát nem haboztál. Én meg: lekéstél, kis barátom, a most már csak füstbe ment terv, színre szín, számra szám, ebgondolat, mélázz el ezen! Ó, a hívás még persze áll, de azért tudd, hogy talán holnap már nem lehet tovább forró kásákat kerülgetni tevagyén alapon, bár roppant kínos lenne, még úgy venné ki magát, hogy valaki kever – ó, a hívás még persze áll!

Az alkalom szüli a tolvajt. Még véletlenül a zakód zsebében találnám magam. Vagy te az enyémben. Ha lenne merszed megkeresni magad. Ha lenne merszed, persze nem is kellene keresned. Tudnád, hogy ott vagy. A zakóm zsebében. Ha lenne zakóm.

Hát jól behúztam a Szívkirályt. És megint elfelejtettem makaót mondani.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük