Silicon Valley és más hűhók

2017. július 11. 1:19 - cippo
poszt-traumatológia

Tekintve a domborzati viszonyokat és a zuhanyzóhoz felhasznált sziloplaszt mennyiségét, a fürdőszobát mostantól csak Silicon Valleynek hívom.
Valamint hirtelen felindulásból – mivel az előző belehalt a lakásfelújításba és a szó szoros értelmében bomlani kezdett – vettem egy hűtőt és épp a júzermanuált tanulmányozom. A 12. pontnál kicsit leakadtam.



pál, fordulat

2017. június 30. 16:33 - cippo
agymétely napló poszt-traumatológia

publikus kapcsolati státusz: külön élő



Turistakaland

2017. február 19. 22:26 - cippo
poszt-traumatológia

Kaptam használatra egy Voigtländer SuperB-t, azt csaptam a nyakamba, mert a fejembe vettem, hogy mindenféle creepy multiexpót csinálok vele az erdőben, Miss Peregrine-modorban. Miután csaknem másfél órán át bolyongtam űzötten a Táborhegyen, végre találtam egy, az erdőbe vezető ösvényt a Hedvig utcánál, kiderült, hogy
1. túl meredek (mondjuk amúgy ez végülis normális)
2. reménytelenül le van fagyva (!!!)
3. két kutya ront rád, ha és amennyiben – kikerülve a jeges hócsonkokat – letérsz a kijelölt turistaútról.



Persze ha behajtanám az url

2016. február 19. 21:40 - cippo
poszt-traumatológia

virtuális sarkát, és azt írnám rá, mint annak idején a kislányok az emlékkönyvbe, hogy titok, na arra bezzeg kikattintanátok.



1292. szolgálati

2014. november 28. 0:45 - cippo
poszt-traumatológia

Miután az oroszok már a spájzban vannak spammerek költöztek a kommentdobozba, a lelkibékém megőrzésének érdekében kénytelen vagyok egy kis időre felfüggeszteni a hozzászólás lehetőségét. A kapcsolatot a cippo kukac cippo pont hu-n tudjátok tartani velem. Megértéseteket köszönöm.

Újabb intézkedésig ñýíêñ çà èíôó!! vagy áëàãîäàðþ!! esetleg ñïñ!!



1126. nyílt kártyákkal

2013. március 7. 21:02 - cippo
poszt-traumatológia 4 hozzászólás

– krimi egy képben –

killer

Fotó: aHosszú



1054. túlsúlyos garázdaság

2012. szeptember 14. 21:22 - cippo
poszt-traumatológia totálkár

Van nekem ez a bűnöm, ez a szociális háttérben bújkálva elkövetett sunyi kis vétségem. Azóta van, hogy fejemre nőtt az életszínvonal, azóta, hogy a négyről a kénytelen, és (főleg kezdetben) kelletlen két kerékre recesszionáltam magam. Szóval hogy mindennek ellenére egyszerre élvezni kezdtem ezt a csurom létfenntartási ösztönből fakadó státusztörekvést a kerékpáron. Nem is gondoltam mással, csak tapostam-köpültem napról napra a kelletlenből a kellőst.

A baj itt kezdődött, a kellősnél. Mert bizony kívánatos lett a kerékpár más számára is. Csakhogy én alkatomnál fogva képtelen vagyok osztozni bármin, a nagyvonalúság és széleslátókör e tekintetben szinte teljességgel hiányzik belőlem. Egy szó mint száz, én a biciklit ha nem is hét, de három lakat alatt, zárt folyosón, ráadásul ásó-kapa – házastársi hűséggel hozzáláncolva az uraméhoz – őrzöm.

Van azonban a józan belátásnak az a törésvonala, aminek mentén a vágy szándékká mutálódik, majd a tettlegességig fajul. Így történhetett, hogy az alkony alamuszi csendjében, előre megfontolt szándékkal vagy hirtelen felindulásból, a folyosó ajtajának zárja biciklitolvajlási szándékkal, idegenkezűleg kitépetett. S bár küllemre úgy tetszhetett, a két csábító kerékpár szinte hívógatóan hanyagul támasztja a falat, tán az illető mégis elszámította magát. Gondolom, úgy okoskodott, hogy nyeregbe pattan, s hamar, hogy még a nagyfilmre épp hazaessen, meglovasítja legalább az egyiket.

Kit anya szült, az mind csalódik végül. Vagy aki sokat markol. Két összecsatolt kerékpár elemelése, az, ugyebár, már kimeríti a súlyos garázdaság fogalmát. Képzeld, micsoda méreg lehetett szegénynek, mikor rádöbbent a dolgok restriktív láncolatára. Balladás rosszkedvében azért persze csak nekiveselkedett, hovatovább összefogta, felmarkolta a két biciklit, de nyilván alábecsülte a saját erejét, vagy legalábbis a feladat nehézségi fokát, mert két-három méter heroikus cipekedés után végül inkább akkurátusan letámasztotta a őket, és megpróbált észrevétlenül olajra lépni.

Csakhogy valamiképp megneszeltem a dolgot, s azonmód, ahogy a vacsora mellől fölpattantam, mezítláb, egy darab zsírtól csöpögő oldalassal a kezemben, feltéptem az ajtót. Már a folyosó közepén járhatott, amikor rányitottam. Arra aztán bepánikolt, megugrott, mint a benzinár.

Szinte megsajnáltam. Hát micsoda kínos közjáték, micsoda egy szánalmas baleset, de tényleg. Nem elég, hogy üres kézzel, de ilyen dicstelenül kényszerült távozni. Hogy szégyenszemre – ahá, menekülsz, mi? fut a gyáva! – még a nyúlcipőt is fel kellett húznia. Titkon azért persze remélem, hogy megütötte a bokáját.

(Ez az írás eredetileg a Gittegylet.com-on jelent meg.)



863. töprenkedések a hencserrül

2010. december 28. 16:00 - cippo
dizájncenter poszt-traumatológia 4 hozzászólás

Harmadnapon pedig – mintegy a karácsonyi mulatságok záróakkordjaként – megérkezett a legszűkebbcsaládi angyal is. Belsőépítész angyal, vagy hogy mondjam, dizájnerangyal, na, egyenesen az Ikeából.
Kétórányi szolídan kurvaanyázós szerelés után, amikor végre ráhajigáltuk a bordó díszpárnákat – rózsaszirmok a szűz havon -, a dolog pont úgy nézett ki, mint egy gigantikus hófehér beddinge, ami – diplomatikusan szólva is –  kinőtte a lakást. Azért itt persze megjegyezném, hogy ingatlanméret tekintetében a japán szociokultúra megátalkodott hívei vagyunk, amit talán úgy lehetne legjobban szemléltetni, hogy a komplett lakás panorámaképe pazarul befoglalható egy 16:9-es képarányú jpg-be.

Most, mondhatni, az egész nappalink egy kurvanagy hófehér beddinge, ami méretben vetekszik Szibériával.
Elneveztük hencsernek. A háromnapos cseregaranciára való tekintettel pedig Szilveszterig a primér opció a hencseren fetrengés. Lelkesedek. (Mondjuk hely hiányában más gyakorlati tevékenység amúgy se igen lehetséges.)

Hencseren az élet könnyű
vízszintesen heverve,
azt se tudom, hogy feküdjek:
hosszába’ vagy keresztbe’?

Tele vele a nappali,
s bár nem vagyok letörve,
ha más mulatságra vágyok,
hogy oldjam meg feküdve?



754. arrul, hogy szállóigévé váltam

2010. május 8. 11:05 - cippo
poszt-traumatológia

Ragaszkodik, mint Cippo a bajuszához.
Csak nehogy közhely legyek.



672. napi zöldség

2009. december 10. 21:18 - cippo
a_művelt_társalgó poszt-traumatológia

Azt mondja:

Igen, vannak sötétzöldebbek is, de néhány saláta csak nevében sötétzöld. Például a jégsaláta.

Aha. Még az angolban sem. Sehol.
Máskülönben eredeti.



661. napi ideg

2009. november 23. 0:46 - cippo
poszt-traumatológia

Na, lesz internet, kedves T-Home – less internet?



658. a virtuális arcfelismerésrül

2009. november 19. 21:21 - cippo
poszt-traumatológia totálkár

About Faces

Arcok a funkciója iPhoto segítségével könnyen megtalálhatók és megtekinthetjük a képeket a kedvenc emberek.
Amikor először nyílt iPhoto ’09, iPhoto ellenőrzi a fénykép-könyvtár megkeresni az összes arcokat fotóit, majd használja arc elismerés technológia csoport valószínűleg mérkőzések együtt.
Miután a scan, akkor fel neveket az arca családjával és barátaival. Ezek az emberek jelennek meg a Faces corkboard, és azt javasolja, iPhoto további képek minden személy számára. A végeredmény: gyors hozzáférést biztosít a képek a szeretteivel leginkább.
Kezdje Faces minden móka és kreatív projektek tudod, hogy az iPhoto: diavetítések, könyvek, naptárak, kártyák, és a nyomatok. Vagy használja arcok gyorsan közzé képeket a kedvenc másokat MobileMe Galéria, Facebook, Flickr, iWeb, vagy saját honlapján.
Is felvehet, a teljes nevét és e-mail címét, hogy az egyes Arcok a csoport, amely akkor hasznos, ha közzéteszik a fényképeket a Facebook barátait Facebook. Ha az Ön által megadott e-mail cím megegyezik egy azonosítót Facebook, Facebook figyelmeztetheti a barátod, hogy az új képek az őt már online.

[iPhoto Help by Google Translate]

Az iPhoto könyvtáramban pedig ezeket találtam…

face2.jpg

face1.jpg

Az iLife az Apple vezetőjének szoftverben testet öltött látomása /…/
[iLife kézikönyv – fülszöveg]

Aha.

Update: Az iLife, könnyen használható programcsomag élete egy digitális csodaországgá változtatja.
[lejegyezte: Alice]



485. الاختلافات حول موضوع استخدام مترجم جوجل — لون من التجاوزات

2009. február 24. 14:26 - cippo
poszt-traumatológia
Variációk egy témára by Google Translate – a színe meg a visszája

poszt az esztétikum kedvéért
Próbálok egyszerű mondatokban fogalmazni. Csak a fordítás kedvéért. Az esztétika kedvéért. Aztán majd meglátjuk, boldogul-e vele.
Az 1001 éjszaka meséi.

وظيفة من اجل علم الجمال
أحاول استخلاص الأحكام البسيطة. فقط مجرد ترجمة. وتوخيا للعلم الجمال. فأنا أراكم الحصول معه.
1001 قصص من الليل.
 
Hozzászólások az esztétika
Megpróbálok kivonat egyszerű mondatokat. Csak egy fordítást. Az esztétika kedvéért. Úgy látom, hogy vele.
1001 Történetek az éjszaka.

تعليقات على الجماليات
سأحاول استخلاص الأحكام البسيطة. انها مجرد الترجمة. وتوخيا للعلم الجمال. نرى أن معه.
قصص من الليل

Megjegyzések az esztétika
Megpróbálom, hogy egyszerű mondatokat. Ez csak egy fordítást. Az esztétika kedvéért. Hiszünk abban, hogy vele.
Történetek az éjszaka

[hát, ha még tudnád, micsoda megpróbáltatás az arabban szövegkijelölni…]



482. helye sírás

2009. február 22. 22:47 - cippo
candymen poszt-traumatológia



✍ 382. arról, hogy mindannyian Gogol köpönyegéből(sic!) bújtunk elő

2008. október 21. 14:19 - cippo
poszt-traumatológia

És a csapatépítő tréningen Activityt játszottak. Adójogi fogalmakból, bm.



✍ 310. Rorschach

2008. augusztus 21. 20:23 - cippo
poszt-traumatológia

Van ez az össznépi Rorschach-teszt. Amikor egész Óbuda össznépileg kivonul az Árpád híd közepére a múltat végképp eltörölni – két hete két sáv északtól délig, oda egy, meg vissza, mert nem oda Buda, ugye, vagy legalábbis nem csak, és ilyenkor nyelvében felfokozottan él a nemzet, fesztiválanyázás – feszt.
Össznépileg várta egész Óbuda a római gyertyák sziporkáit, meg az arany koronákat, szívében az ünnep fényével várta, beígérték nekünk, nekik, várták a különleges látványelemeket az üvegszálas kínai vetőcsövekből, a pirotechnikai kuriózumokat.
Hálás közönség vagyok tényleg, én láttam a kis mokány lovakon poroszkáló magyarokat, pont akkor foglalták el a Kárpát medencét, sőt, ott volt a Lehel is, kopjával, kürttel; mondjuk, hogy mit fújt, azt nem tudnám megmondani, hallótávolságon kívül, periférián bandukoltak, gondolom, még valahol a gerincen járhattak csak.
A Dömper színtanilag közelítette meg a témát, degyönyörűűű, ezt hajtogatta, és egyre csak kapkodott a szívéhez, meg hálálkodott, hogy ezek már megint a Palika színei (aki amúgy a Pau Gasol), a piros, és a fehér, tekintettel a világbajnok spanyol kosárcsapatra, bár én inkább a madridi repülőgépszerencsétlenségre gyanakodtam, hogy annak szól.
A Dömper ebből az aspektusából amúgy azt nehezményezte, hogy az olimpai öt karika színei sehogy sem stimmeltek, én meg azt, hogy formailag kizárólag és jóindulatúlag Elfújta a szél olvasatban tudtam csak értelmezni.
Mindenesetre lelkesen végigkommentáltuk az egészet, D szakmai ártalomból, szenvedélyesen intonálva, hogy ott, ott, nézd, most nézd, én műélvezetből, analitikusan, ironikusan, az óbuadaiak meg meresztegették a szemüket, és röhögtek, és néha azt mondták, hogy jé, tényleg, és az egész családias volt, és egy kicsit csalódás.
Amúgy a legszebb az volt, amikor a megriasztott sirályok fehér hasa a fejünk felett surrogva tovarebbent észak felé.

Ingerenciánk támadt boldog új évet kívánni.



✍ 270. út a tejesség felé

2008. július 15. 14:02 - cippo
poszt-traumatológia

– Un capuccino, un espresso, si doi lapte separat.
– Doi espresso, doi lapte…
– Nu, un espresso, un capuccino, si doi lapte.
– Un capuccino? E ceva lapte.
– Nu face. Doi lapte. [eléggé konyharomán, bocs]*

Ez, kérem, nemzetközi probléma. Hogy lokálisan mindenhol benne van.
És ettől valahogy értelmezhetetlen, mi az anyja picsájáért kér bele a
hülye vendég külön kitételben tejet. És az a rettenetes gyanúja támad,
hogy ez akkor nyilván speciális helyi sajátosság, a mi sajátosságunk, 
a tej a kapucínerben, hogy ezek szerint máshol a hülye vendéglátó képes
tej nélkül szervírozni.
Namost ilyenkor a kreativitásnak nincs
határa. Pultos-aktivitás szerint hol egy hosszú kávét kapsz, kis kancsó
tejjel, hol egy kapucínert felöntve egy deci tejjel.

rettenetes gyanúja támad

Esetleg csináltatok egy ilyen kis táblácskát, tudod, ilyen
kitűzőt, mint amikor az ember nemzetközi konferenciára megy, hogy 
Cippo – Hungary. Mondjuk digitális kijelzővel. És aktuálisan rá lesz írva
az adott nyelven, hogy: Kérem szépen, tisztában vagyok vele, a tej benne
van a kapucsínóban – jelzem, mindenhol benne van -,  ezzel együtt,
ennek ellenére, és ezenfelül szeretnék mellé külön tejet, respekt.

Nahát. 

* – Egy kapucsínót, egy presszókávét, és két tejet kérek.
  – Két presszó, két tej…
  – Nem, egy presszókávét, egy kapucsínót, és két tejet.
  – Kapucsínó? Dehát a kapucsínóban benne van a tej.
  – Nem baj. Szeretnék hozzá külön tejet.



✍ 259. kaliforniai felpaprikázó

2008. július 5. 15:41 - cippo
poszt-traumatológia

Szócikk a Ciki-pédiából (lásd: Cippó kibukik)

Kaliforniai paprika

Törzs: zárvatermők
Osztály: kétszikűek
Szaporodásbiológia: egynyári, bogyós termésű

Legújabb kori biokertészeti ténykedéseknek köszönhetően – valamint további gasztronómiai célú felhasználás tekintetében –  szaporodásbiológiai szempontból nyugodtan átsorolhatjuk az örökzöldek közé.
Tányérunkon az év minden szakában bőséggel fellelhető, kiváló hiánypótló, hogy úgymondjam tömítőanyag. A kalifoniai paprika a zöldségek közt olyan, mint – ezt már korábban is említettem – szövegben a szpész. Megbízhatóan minden darab után jön egy, és jellegét tekintve mindig ugyanolyan.
Tapasztalati síkon ezt a következőképpen tudnám szemléltetni: egy répadarab – egy paprika – egy uborka – egy paprika – egy paradicsom – egy paprika – egy sajtdarab – egy paprika, etc.
Kiválasztás tekintetében megemlítendő, hogy egynémely egyed epenedve nem fogadja epekedve, C vitamin ide, vagy oda – de a medicinális részt most hanyagolnám.
A kaliforniai parika tehát modern korunk fenyője, a séfek szerint meg legyen minden nap karácsony, hurráoptimizmus, pozitív szemlélet, örülünk.
Szubjektív:
Halkan megjegyezném, hogy a tárgyszó énszerintem színesztétikailag ütősebb, mint gasztronómiailag. Mennyiség tekintetében legalábbis kéretik ezt figyelembe venni. [Lefordítom: kedves séfek, ha mégegyszer teleba…tok a salátámat kaliforniai paprikával, lelkiismeretfurdalás nélkül fogom szétdobálni a műfüvön. Bocs.]



✍ 24. Kolozsvár

2008. február 3. 21:02 - cippo
poszt-traumatológia útmente 1 lábjegyzet

De messze van ide Cluj,
sokat kell utazni, juj!

Kolozs de messze van ide,
nem érünk ki reggelire!

romanul matei corvin

De messze van ide Kluzs,
lekopott rólam a ruzs!

Csudajó hely Kolozsvár,
csak ne lett vón’ nyakig sár!

kirakat

(részletek a Kolozsvári bamba dalok ciklusból)



✍ 15. Madarasi sírrégió

2008. január 23. 23:56 - cippo
poszt-traumatológia

Csak kibököm…néha nem tudom megállapítani, hogy a humorérzék, a szeretet, a figyelem, egyáltalán bármely idegállapot hol kezdődik, és hol végződik – benned, bennem…? Napok óta piszkál ez. Az pontosabban, hogy belefutottunk egy különös beszélgetésbe, ami a Kerepesivel kezdődött. Hogy oda kellene menni fotózni. Valami hülye szellemeskedés is elcsattant ennek kapcsán, amikor a laza derűbe Királylány benyögte, hogy neki már megvan a sírhelye.Belénkszakadt a röhögés. Folytatta, mert valahogy meg kellett törni a csendet, elmondta, hogy Csepelen, meg hogy a nagyi mellett, meg hogy az úgy volt, hogy tu in van, pontosabban három, de mindegy…hosszú hallgatás után elég feszengősre vettem, de mégiscsak kiszakadt a kérdés, hogy nem szar érzés ez az ijesztő előrelátás tulajdonképpen? Királylány azt válaszolta, hogy kicsit sem, sőt megnyugtató, az viszont kevésbé, hogy a természet törvényeit tekintve bizonnyal a szülei előbb mennek el, mint ő, és hát fogalma sincs, ki fogja őt oda eltemetni. Ez sokkolt le csak igazán. Akkor döbbentem rá, hogy valójában nekem valószínűleg még csak megközelítőleg sincs lövésem a barátaim mélységeiről. Egyáltalán, hogy van az, hogy harmincévesen ilyesmi eszébe jut?

Aztán tegnapelőtt az éjszakában sétálgatva színt vallottam neki, elmondtam, hogy evvel kapcsolatban még mindig nem jutottam dűlőre. Királylány annyit mondott, hogy ő ezt pusztán iróniának szánta, és hogy szerinte ez vicces. Mondtam, hogy én kicsit sem éreztem annak, és hogy az persze vitatható, hogy az adóban, vagy a vevőben történt valami kis interferencia, de a dolog lényegét tekintve számít-e egyáltalán akkor már (na persze az emberi méltóságon túl), hogy mi történik? Tényleg olyan fontos odaát dr Vihar Kálmán és neje, Virág Rózsinak, hogy két idióta azon röhécseljen száz, vagy akárhány év múlva, hogy mulatságos történeteket találnak ki arról, hogy amikor Rózsira rátört a kikapósság, a jó Vihar doktor hogy mérgedt meg erőst, s hogy tépte-cibálta meg a snájdig Virág Rózsit? Hááát, én nem tudom… De ha már itt tartunk, tűzre velem, aztán a fele a Hargitára (ha lehet, a Gyopár közelébe), a másik fele meg az Adriába, Opatijában (ha lehet, a korsós lány közelébe), hogy a szívügyekre mindenképpen tekintettel legyünk.

Madarasi Hargita

Na, ha jól látom, ez meg itten a Madarasi sírrégió…



✍ 14. Credit Express

2008. január 23. 20:50 - cippo
poszt-traumatológia

Tiszta röhej, hogy eddig azt hittem, a CREDITexpress valami bank, vagy hitelintézet. Aztán kiderült, hogy nem. Adósságbehahahajtó (mert lenyűgözően szellemes) vállalat. A Fizetési felszólítás hátoldalán kiemelték -gondolom pszichológiai célzattal- a Ptk., Polgári perrendtartás vonatkozó passzusainak értelmezését, úgyismint

– fizetési meghagyásos eljárás,
– végrehajtási eljárás,
– felszámolási eljárás,
– inkasszó,

de a hülyébbek kedvéért megtoldották még a Magyar Értelmező Kéziszótár néhány, szintén a témába vágó meghatározásával:

erkölcs fn
– Vki, vmi magatartását irányító, annak megítélését segítő,
társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, illetve ezek
megvalósulása.

Per fn – 1. Polgári bírósági eljárás jogi vita eldöntésére. 2. Jog Büntetőeljárás bírósági szakasza.

Alperes fn – Jog Polgári perben az a személy, aki ellen a pert indították.

Fizetetlen mn – Ami (még) nincs kifizetve. ~ számla.

Adós fn és mn – Valakinek pénzzel tartozó (személy). ~, fizess! : átv is tartsd meg az ígéretedet! | Kölcsönzött dologgal tartozó (személy)
Adósság fn – 1. Az a pénzösszeg vagy más érték, amellyel valaki tartozik. ~ot csinál: a) hitelbe vásárol; b) kölcsönt vesz föl. 2. Erkölcsi kötelezettség. ~-átütemezés fn Pénz esedékes hiteltörlesztésnek a hitelezővel kötött megállapodás alapján való módosítása.
Végrehajt ts ige – 1. «Hatóság adóst» foglalással és árverezéssel tartozásának kiegyenlítésére kényszerít. 2. ~ás fn
Az a cselekvés, hogy valamit végrehajtanak, illetve ennek eredménye.
3. Valaki vagyonának bírósági lefoglalása pénztartozás kiegyenlítésére. 4. ~ó fn Hatósági pénzügyi végrehajtást végző személy.

Namost az én szerény felvetésem az lenne, hogy – pusztán a teljesség kedvéért – ne toldjuk meg valami kis zenei betéttel, hmmm?!  Valami ilyesmire gondoltam:

 



✍ 7. fiktív

2008. január 16. 11:45 - cippo
cicanaci poszt-traumatológia

Múlt pénteken, összeszedve minden lelkierőmet, beballagtam az önkormányzat ügyfélszolgálatára, hogy végérvényesen pontot tegyek az elmúlt két év végére.
Kedvesen tájékoztattak, hogy az állandó lakcímről történő kijelentéshez egy kérelmet kell benyújtanom, hogy a nevezett személyt kezeljék fiktívként (?!), s mindehhez csatolandó egy 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap-másolat (a betekintő költsége: 2000,- másolási díj + 1500,- szállítási ktg.!), 2200 forintos illetékbélyeg, továbbá szükségeltetik két hiteles tanú.
Jó, mondtam, akkor essünk túl rajta, megyek a pénztárhoz, aztán csináljuk.
Az ügyintéző némi iróniával leállított, hogy – bár a költségeket kifizethetem – kell a két tanú, azt meg itt ugye nem tudom megvenni. Erre persze elengedtem egy gyenge szellemességet, hogy dehogyisnem, mire kijózanítólag annyit mondott, hogy a tulajdoni lap másolatának megszerzése igénybe vehet néhány napot, úgyhogy nyugodtan szálljak csak le a földre.
Így azután hol volt, hol nem volt, ma szépen visszamentem, mesébe illő egyszerűséggel túlestünk minden procedurán – tulajdoni lap másolata a helyszínen, illetékbélyeg beszerezhető, aláíráshoz toll is dukál, picinyke párás érzelgősködés az adatlapok felett, hisz mégiscsak nagy volt a szerelem, egyszóval perfekt minden; majd, egyszerre váratlanul az ügyintéző egy fecnit tol elém, s azt mondja: Viszontlátásra!
Zavartan makogok egy köszönömöt, megkérdezem, van-e még valami dolgom, azt mondja, nincs. De valahogy nem értem ezt a fecnit.
Kalandvágyból nekiszegezem a kérdést, hogy akkor ez most azt jelenti, hogy az illető ki van jelentve a lakásomból?
Lesújtóan rámemeli a tekintetét, és azt mondja, nem, nincs. A fiktívként kezelés azt jelenti, hogy Nem Valós, azaz az illető a bejelentett állandó lakcímén nem valós, tehát fiktív. Aham.

Namost historikusan-rögvalósan ez így néz ki:

a fiktív hazafi: van a műszékely – aki akkor azért még nem az, már úgy értem, nem székely (mondjuk műnek lehet, hogy mű) -, na és hát nemzeti önérzettel folyton fröcsköl, de nacionalizmusa – minden irónia nélkül – kimerül a verbalitás szintjén;

a fiktív telektulajdonos: vásárol egy székely telket, amit nyilván nem tud a saját nevére iratni a tulajdonra vonatkozó román törvények miatt;

a fiktív székely: mintegy szándéknyilatkozat gyanánt beújít egy valóságos székely barátnőt, vele együtt valóságos székely havereket, s egy fiktív vagy valóságos székely otthont, pungába szedi a sátorfáját (lelép) – hűde mekkora paraszt vagyok, de tényleg, dehát;

a fiktív lakó
: állandó bejelentett lakcíme – mely az én valóságos otthonom – szerint Fiktív Személy Egy Valóságos Óbudai Címen. Vagy: Valóságos Személy Egy Fiktív Óbudai Címen.

Na, puff neki, mi?