Mondtam, hogy elbasztam,

2017. október 3. 1:44 - cippo
a_mozigépészről napló

Geri, bocs.



most

2017. április 22. 16:46 - cippo
a_mozigépészről

…egyenesen a földre vetheted magad, kitárt testeddel szétterülve Föld Anyán, abban a biztos tudatban, hogy egy vagy vele, és ő veled. Ugyanolyan szilárdan megalapozott vagy, és ugyanolyan sebezhetetlen, mint ő, valójában ezerszer szilárdabb és sebezhetetlenebb. Amilyen biztosan elnyel holnap, ugyanolyan biztosan életre kelt újra, új törekvésekre és szenvedésre. És nem csak “valamikor”: most, ma, mindennap életre kelt, nem egyszer, hanem ezerszer, újra meg újra téged, éppúgy, ahogyan mindennap ezerszer elnyel. Mert örökre és mindig csak most van, ugyanaz a most; a jelen az egyetlen dolog, aminek nincs vége. (Erwin Schrödinger)



ieuD

2017. április 13. 18:11 - cippo
a_mozigépészről hol_az_egy



Elment a

2016. október 18. 20:31 - cippo
a_mozigépészről

Katika is. (»»)



Purusa

2016. május 28. 23:28 - cippo
a_mozigépészről

2016-05-28 10.48.44



1307. cippodiary #299/365

2015. október 28. 0:09 - cippo
a_mozigépészről

#299_félárnyék

#299/365

Félárnyék (Zorki / Industar 61 / Hoya Blue filter – Rollei Rpx 100 – Rodinal)



1282. cippodiary #274/365

2015. október 2. 22:25 - cippo
a_mozigépészről

#274_aztaszóthogyfermentál

#274/365

Azt hiszem, azt a szót, hogy fermentálás, tőle hallottam először.



1253. cippodiary #247/365

2015. szeptember 6. 12:44 - cippo
a_mozigépészről

#247_jucónéniCSmodorban

#247/365

Jucó néni Sheldon Cooper modorban veri az ajtót, hogy haladéktalanul küldjem át a Hosszút, hogy állítsa be a televízióját, mire kezdődik a meccs.



1235. cippodiary #228/365

2015. augusztus 25. 23:45 - cippo
a_mozigépészről

#228_splitesőnap

#228/365

Esik, úgyhogy Split történelmét tanulmányozzuk az interneten. Az a gyanúm, hogy P GPS segítségével közlekedik az apartmanban.



1077. mint a repülők

2012. október 25. 21:15 - cippo
a_mozigépészről vintagraphy

A Sanyit úgy képzeld el: ahogy ott föl-le gurulgat a megsárgult avaron a rokival, az embernek tisztára az a benyomása  tőle, mintha álomszerűen folyton át meg átsuhanna egy félbevágott bicikli a látómezején. Ahogy villan a fény az acélon. Egy ilyen csonka bringa, tudod, mint kocsiban a Smart. És nincsen elöl semmi. Úgy értem, a lába, az nincsen ott a Sanyinak. Így aztán lábtartója sincs. Csak a kiskerék meg a nagykerék, az is mintha egymásba csúszott volna. Mintha a Sanyinak ülőlap se kellene, vagy mi.


Milyen csöndben mennek, mondja derűsen. Csak a csíkot látni. Olyan magasan repülnek. A kezével árnyékolja a szemét. Margitnéni, mi nem húzzuk el innen csöndben a csíkot, mint a repülők?
Margitnéni nevet. De, Sanyi. Egyszer mind elhúzzuk innen csöndben a csíkot. Mint a repülők.



.

2012. július 11. 5:00 - cippo
a_mozigépészről

Mint fűszál széle, papír éle:
alattomosan ejt sebet
ez a csupaél mindenféle.
Alig vérzik. Lassan heged.
(Petri)

Nem motoszkál, nem törleszkedik.



970. melyben

2011. december 24. 1:11 - cippo
a_mozigépészről 1 lábjegyzet



953. In memoriam Huszár Zsolt

2011. szeptember 17. 13:13 - cippo
a_mozigépészről a_nárciszok_lélektanából

ÉdesIstenem.

RS9 Színház, Sirály, 1994

RS9 Színház, Esküvő, 1994

 



901. énekek éneke

2011. április 10. 22:44 - cippo
a_mozigépészről lomantika

/…/
9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orcádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, aki a liliomok közt legeltet.
17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

(Biblia, Salamon énekek éneke II. 9 – 17.)



875. intercooler

2011. január 23. 23:07 - cippo
a_mozigépészről 2 hozzászólás

Subaru, the intershot



874. hideg napok

2011. január 20. 22:50 - cippo
a_mozigépészről csücsök 5 hozzászólás

A Tulipán utca nyolcba már nem mentem el. Nagy volt bennem az akarás, nem mentem mégse.
Álmodtam pedig róla, a toccsanó kajszikról a magas téglakerítés tövében, a kaptárakról, a hintáról. A Bildóról, ahogy affektálva mondja a fridzsidert.

Fridzsider – mondja a Bildó, az alsó ajkán kerekedik egy picike, csálé csücsör, ahogy beszél, jé, nem is emlékeztem. Meg hogy van olyan karcsú a dereka, mint a Lollobrigidának. Másképp azt, hogy Lollobrigida, pont úgy kell ejteni, mint a fridzsidert. Na és abból származik az, hogy fridzsid.  – Az mi, az a fridzsid? Mi az? – Mi, hát hidegnő. Aki nem a férjét szereti, hanem a pénzt. Ah, különben az leszek én is, ha nagy leszek. Fridzsid – fölvetette a fejét szilajul.

Szóval a Bildótól tudtam a hidegnőt. Hogy az jó. A vért is, hogy van a vér a lányoknak. A sötétben súgta, hogy nem szabad olyankor fürödni. Hoogy, hát akkor a koszosba kell maradni? – szörnyülködtem, a  Bildó meg mondta bele  sötétbe, hogy á, csak pár nap az egész. – Neked már volt ilyen izé? Vér? Volt? – Volt hát. Már kétszer. – Kétszer? Mér’, az többször is van? – Ja, általában – mondta a Bildó, aztán csak bámultuk a zöldesen foszforeszkáló kapcsolót.

A ravatalozónál a Szécsi Pál szólt. Fák, virágok, fény, forgatni kellett a szemet erősen, meg az állat ráncbaszedni konokul. Ott állt a Bildó könnytelenül, öregre, kövérre és kicsire kopva. Csak a szája, az. Az alsó ajkán kerekedő picike, csálé csücsör – jé, nem is emlékeztem. A Bildó, akinek volt olyan karcsú a dereka, mint a Lollobrigidának. Vajon lett belőle hidegnő?

Azt gondoltam, pedig mindig is ott volt különben a Bildó elevensége mögött ez a könnytelen, öreg, kövér, kicsi nő, mindig. Meg hogy neki, a Bildónak mi mutatódik vajon elő az én kopásom alól.
Megöleltem. Olyan szaga volt, mint aki egy szellőzetlen gondolatcsapdában töltött harminc évet. Olyan szaga volt,  mint akinek van a vér, aztán nem szabad miatta fürödni. Olyan szaga, mint akire ráült az idő.



857. dobszerda

2010. december 9. 0:41 - cippo
a_mozigépészről Magánszám nyilasmisi 1 lábjegyzet

“A dokk.hu szerkesztősége mély megrendüléssel tudatja, hogy Zápor György barátunk, író, költő, a portál versszerkesztője 41 éves korában súlyos betegségben elhunyt. Utolsó útjára szűk családi körben kísérik el. Szülei kérik mindazoktól akik szerették, tisztelték, olvasták, hogy részvétnyilvánítás mellőzésével őrizzék emlékét. Utolsó versei az “in mora” nevű naplóban olvashatóak.”

Zápor György – Dobszerda

a gangon áll.
a negyedikről galambszart pöcögtet.
fújja, viszi a huzat.
kockás linó abroszon teríti,
sakkozik, üt, mattra-matt.
magára főz, hetente mosogat.
ugrik lóval.
nagy már neki benn a szoba.
szvetteréből szökik a pamut.

Édentől keletre felszáll a Holdra.
leugrik nyugaton,
visszasétál a kertbe,
nyír füvet, metsz fát,
sövényekből ollóz szobrokat,
aztán réved, mint a mustkavaró ősz ász.
ha észreveszik, mondja,
á, épp kifelé tart, teszi, miként írva van,
ám mindig rajtaveszt a kijáratnál.
firtatják képeit.
gépéből, mikor visszakapja,
hiányzik a pillanat.

pihenteti szívét a leállósávban,
miután végignézte,

ahogyan a madár szárnya
ívet húzott a drótból.
aztán sirat,
aztán eltemet,
elosztja rajta a földet, füveket,
közben egészen erőtlenné válik az égett tollak szagától.
aztán az orra vére elered.
aztán visszaül autójába.
a lámpákat közelre fókuszálja.
kiürül a rádió, mire hazatér.
egyszerűen leveszi a gyújtást a szívéről,
kiszáll, vigyázva átlépi a küszöböt,
nehogy ellenére tegyen
a házat óvó szellemeknek.

a gangon áll.
a negyedikről galambszart pöcögtet.
fújja, viszi a huzat.
kockás linó abroszon teríti,
sakkozik, üt, magára főz.
nagy már neki benn a szoba.
világos indul,
nyolc lépésben pirkadat.

a hang-játék:

 

KedvesZáporGyörgy, szóval maga akkor most már a járdátlan oldalon sétafikál?
Erre most én mondom, hogy “háááát, nem is tudom, mit mondjak jajjj, maga megríkat” Na azé’ csak hallgassa.



856. holt költők társasága

2010. december 8. 14:22 - cippo
a_mozigépészről litera-túra 2 hozzászólás

Zápor György
Ül, vár, elszalad

ül mellettem.
zöldhajú, kicsi lány.
lóbázza lábát, dudorász,
jegykendőjét hímzi,
majd, ha talán,
nem előbb,
szerelmének adja.
csigát fest a cérna.
a rendelő előtt a padon.

sandít,
belekezd.

csiga viszi az időt,
örvénylik a háza,
darálja az esztendőt,
se keze, se lába.

sandít,
belekezd.
képzeljem csak, látta,
a varjak karmaik közt viszik a fákat,
aztán, ha elfáradnak, leszállnak,
a fa gyökeret ver,
azon alszanak éjszaka.

de mondjam,
mire várok?
mondom,
a lábam, meg a kezem romlik épp,
kérném, gyógyítanának meg.

sandít,
belekezd.
aj, hát akkor te csiga leszel.
vegyél kicsi házat,
hogy bírjad.



784. arrul, hogy milyenek is vagyunk visszafelé

2010. július 7. 21:58 - cippo
a_mozigépészről 1 lábjegyzet

Meséltem már neked erről. A macskaszemes rádióról. Világított az a zöld fény a Csabi arcán, ahogy fölizzott a karcsú elektroncsőben. Tudtam, biztosan tudtam akkor, hogy az a budapesti mesélősbácsi azon az elektroncsövön keresztül nézi, figyeli, ahogy ott kucorgunk, két kerekszemű kisgyerek, az ócska fotelben, bűvölve a macskaszemet, hogy lát minket onnan a Bródy Sándor utcai öregépületszagú stúdióból. Jó volna tudni, gondoltam akkor, hogy lát minket, milyennek, ebben a kucorgó figyelésünkben, a Csabit, meg engem; jó volna tudni, milyenek is vagyunk onnan ide, milyenek vagyunk visszafelé. Jó volna, gondoltam, ha egyszercsak kiszólna nekünk abból a nehéz, állott szagú nyersvászonnal borított hangszóróból, kibeszélne a fehér bakelitgombok fölött, úgy szólna ki, hogy Kedves_hallgatóink, most néhány percre megszakítjuk műsorunkat, és akkor mondana nekünk valami személyeset, a Csabinak, meg nekem, vagy legalább kikacsintana ránk a macskaszemen keresztül.

Mindez ott van valahol a szürkezónában, ami a hipokampusz, úgy van ott, olyan télies-borongósan, olyan színevesztetten, ahogyan innen látok be azon a kerekszemű kisgyereken a keresztül, aki voltam, ide, a Bródy Sándor utcai öregépületszagú stúdióba. Ahogyan innen látok visszafelé.

Tegnap adta le a Lénárd első fejezetét a rádió. Tegnap eszembe jutott az a régi macskaszemes, az a nehéz, állottszagú nyersvászonnal borított, fehér bakelitgombos gép. Tegnap én voltam az a mesélős(nem)bácsi az öregépületszagú stúdióban. Tegnap ti voltatok én. Tegnap néztelek titeket kucorgó figyelésetekben a bűvös zöld macskaszemen keresztül, tegnap kikacsintottam rátok. Tegnap megláttam, milyenek is vagyunk visszafelé.



768. a Sokol – az úri huncutság (XII.)

2010. május 29. 17:16 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Tizenkettedik évad – Szíriusz kapitány és Leonida néni

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


755. a Sokol – az úri huncutság (XI.)

2010. május 8. 16:03 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Tizenegyedik évad – Szíriusz és a tizenkét nevelőnő

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


718. a Sokol – az úri huncutság (X.)

2010. március 12. 11:53 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Tizedik évad – Szíriusz és az emberke

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


713. a Sokol – az úri huncutság (IX.)

2010. február 26. 12:58 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Kilencedik évad – Szíriusz kapitány és a Holdon nyíló bársonyrózsa

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


708. a Sokol – az úri huncutság (VIII.)

2010. február 15. 20:41 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Nyolcadik évad – Szíriusz és a rettenetes vendég

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


705. a Sokol – az úri huncutság (VII.)

2010. február 10. 13:04 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Hetedik évad – Szíriusz és az ősember

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


698. a Sokol – az úri huncutság (VI.)

2010. január 29. 21:29 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Hatodik évad – Szíriusz és Corinta

sokol - kattints!

Namost új rendszer van, ilyen teljes évados-cipzáras módszer – anyagmegmaradás, szuperpozíció, komplex amplitudó, meg mittudomén; Lavoisier örül.
Jó holdat.


693. a Sokol – az úri huncutság (V/5.2)

2010. január 20. 14:05 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Ötödik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
5.2. Valami nincs rendben

 

sokol - kattints!
Jó holdat.


692. a Sokol – az úri huncutság (V/5.1)

2010. január 20. 14:02 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Ötödik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
5.1. Valami nincs rendben

 

sokol - kattints!
Jó holdat.


684. a Sokol – az úri huncutság (V/4)

2010. január 3. 12:29 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Ötödik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
4. Hatvan nap határidő

sokol - kattints!
Jó holdat.



680. Karácsonyi történetek

2009. december 23. 19:49 - cippo
a_mozigépészről

Van itt nektek egy kis meglepetés a fa alá – bezipeltem, tobozba raktam; nincs más dolgotok, mint a képre kattintani, és kicsomagolni. Hát így.
Boldog karácsonyt.

meglepetés - kattints!



675. a Sokol – az úri huncutság (V/3)

2009. december 16. 19:25 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Ötödik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
3. Két mozdulatlan férfi

sokol - kattints!
Jó holdat.



670. a Sokol – az úri huncutság (V/2)

2009. december 7. 17:52 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Ötödik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
2. Kastély hét toronnyal

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



662. a Sokol – az úri huncutság (V/1)

2009. november 24. 16:07 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Ötödik évad – Szíriusz kapitány veszélyben.
1. A tárgyi bizonyíték

sokol - kattints!
Jó holdat.



651. a Sokol – az úri huncutság (IV/5)

2009. november 10. 19:13 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Negyedik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
5. Szíriusz bácsiból király lesz

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



643. a kilenc bárányrul

2009. november 1. 19:23 - cippo
a_mozigépészről

Kilenc bárányt festett köré a Lajos, kétszer is megszámolta a Manyi, kilencet.

Nem volt még beüvegezve a veranda, aztán ott ült a Lajos minden nyáron az árkádfolyosó végében, ott keverte a faroston a karcsú ecsetjével a sárgákat meg kékeket. Valami rokona volt a faluban, ahhoz járt le olyan nyaralóformán, aztán mikor a kocsmában a Miskával cimborákká itták magukat, bekvártélyozta magát oda a nyitott verandára. Legközelebb meg már egyenesen odahurcolokodott a bőröndjével a vasútról. A Miska farigcsált, nyeste a bőröket, a Lajos pedig pingált a maga örömére.
A Manyinak papírzacskóban selyemcukorkát hozott – annak az oldalára, a cukoréra persze, rá volt írva, hogy Budapest, mert pesti volt a Lajos -, az meg szájtátva leste, amint zörög a zacskó a Lajos finom, városi kezében.

Le is festette másképp a gyereket, kedvezni akart vele a Margitkának. Az meg, hogy: Lajos, a Krisztust fesse meg nekem, ha kedvezni akar, a Krisztus a jó pásztort. És a Lajos akart, úgyhogy megfestette; kilenc bárányt festett köré, kilencet, nem az apostolok cselekedetei, hanem az angyalok hierarchiájának régiói szerint, és a Margitka nem kérte számon a bárányokat.

– Hanem – töprengett évtizedek múlva -, különös egy ember volt az a Lajos. Mikor a halálhíre jött, nemsokra rá levél érkezett Pestről, a nagynénjétől, hogy a Lajos meghalt. Mindenesetre furcsálltuk, mert a levél a Lajos kézírásával volt megírva. Hát aztán ő volt. Megírta előre, azt adta postára a nagynénje, a Lajos sajátkezű nekrológját.
– Aha – mondta a Manyi -, emlékszem. Azt nem tudtam, hogy a Krisztust te kérted, mama, de a levélre emlékszem. Meg hogy micsoda vörös sörénye volt. Olyan vörös nincs is. Lehet, festtette a haját. Bár, vörös volt annak a szőr is a kezén.
– Az hát. Vörös. Hogy is hívták? Naumann… Naumann Lajos.
– Naumann? Ja… akkor nem hiszem, hogy festtette.

[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]



nagymozgás

2009. október 31. 21:00 - cippo
a_mozigépészről

A bal csizmám orrán, illetve a jobb csizmám sarkán mutatkozó csaknem azonos mértékű folytonossági hiány diagonális nagymozgásokra utal.



641. a Sokol – az úri huncutság (IV/4)

2009. október 29. 12:33 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Negyedik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
4. Mint a vándormadarak

sokol - kattints!
Jó holdat.



635. a Sokol – az úri huncutság (IV/3)

2009. október 19. 13:59 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Negyedik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
3. Lábnyomok a hamuban

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



624. a Sokol – az úri huncutság (IV/2)

2009. október 6. 16:59 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Negyedik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
2. Kirándulás a Földre

sokol - kattints!
Jó holdat.



614. a Sokol – az úri huncutság (IV/1)

2009. szeptember 16. 13:56 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Negyedik évad – amelyben Szíriusz kapitány fogságba esik.
1. A makassari ivópohár

sokol - kattints!
Jó holdat.



605. melyben szó esik valamely balatoni legendárul…

2009. augusztus 25. 10:21 - cippo
a_mozigépészről

A Rózsakő, az tényleg nem volt szándékos. De ha már, akkor ráültünk. Na és hát – egészen meglepő módon – kisvártatva…



.

2009. augusztus 8. 21:09 - cippo
a_mozigépészről

 



591. a Sokol – az úri huncutság (III/5)

2009. augusztus 6. 12:26 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Harmadik évad – Szíriusz és a csillaglány.
5. Csillogó, sima víztükör

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



586. száz év magányról

2009. július 24. 16:26 - cippo
a_mozigépészről

Csendben elmenni. Elmenni, nem hagyva magad mögött fájdalmat, félelmet, hiányt, úgy fordulni tovább a spirál ívén, hogy – betörve minden vágyadat – már csak felkeményedett, kopasz ínyeden őrlöd egyre a léha, nemtörődöm időt, elvégezve, odaadva mindent.

kattints

Elvégezve, odaadva mindent, hogy utólszor már csak avval az egyetlen, a legvégső csonkítatlan óhajtással kelljen dűlőre jutnod, hogy legyen már vége, hogy legyen vége, vagy az akarás kínjának ijesztő maszkját arcodra aggatva alulmaradnod, hogy a történetnek e fejezete visszavonhatalanul az idő fogságába szoruljon.
Hisz nem az-e a legfényesebb, legmámorítóbb felvonásvég, mikor a közönség zokogva könyörgi a ráadást?
S nem ahhoz kell-e mégis a legnagyobb alázat, úgy lépni vissza a függöny mögé, hogy tapsorkán helyett a nézőtér fekete csendjében, nekik, s magadnak megbocsátva, méltósággal meghajolsz? Csak játék volt, tudod? Játék volt. Tudod.

 



584. a Sokol – az úri huncutság (III/4)

2009. július 21. 16:00 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Harmadik évad – Szíriusz és a csillaglány.
4. Ilolo megkerül

sokol - kattints!
Jó holdat.



579. a Sokol – az úri huncutság (III/3)

2009. július 14. 15:47 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Harmadik évad – Szíriusz és a csillaglány.
3. Fontos tízezred másodpercek

sokol - kattints!
Jó holdat.



574. a Sokol – az úri huncutság (III/2)

2009. július 6. 20:03 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Harmadik évad – Szíriusz és a csillaglány.
2. Csodálatos életmentés

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



570. a Sokol – az úri huncutság (III/1)

2009. július 1. 16:30 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Harmadik évad – Szíriusz és a csillaglány.
1. Üdvözlet a harmadiknak

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



563. a tanulásról

2009. június 14. 15:45 - cippo
a_mozigépészről

Úgy néz ki, hogy én tanítom magamat őáltala.
Talán ideje lenne a közvetlenségnek.



561. a minden vágyaink szerint való cselekvésről

2009. június 10. 21:32 - cippo
a_mozigépészről litera-túra 1 lábjegyzet

Mily csodálatos lenne, ha az ember nem próbálná örökké cselekvéssel
tagadni tehetetlenségét; mert ezt teszi, mikor vergődéssel,
magarontással tiltakozik ellene. Ahhoz, hogy tudomásul merjük venni
tehetetlenségünket, bizonyára nagyon erősnek kellene lennünk: minden
vágyaink szerint való cselekvésre képesnek. Akkor talán érdekek nélkül
is szétnézhetnénk a világban magunk körül. Akkor talán lennének
pillanataink, melyek anélkül múlhatnának el, hogy életünk látóterében
bármit is meg akarnánk közelíteni.

/Szilágyi István – Kő hull apadó kútba/


A múltat megcsináltuk. Most vagyunk. Gyere, építünk fényből.



528. a Sokol – az úri huncutság (II/5.2)

2009. április 20. 19:11 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
5.2. Ellenség, vagy jóbarát

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



527. a Sokol – az úri huncutság (II/5.1)

2009. április 20. 18:58 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
5.1. Ellenség, vagy jóbarát

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



524. a Sokol – az úri huncutság (II/4.2)

2009. április 14. 19:43 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
4.2. Öt ember és egy műkutya

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



523. a Sokol – az úri huncutság (II/4.1)

2009. április 14. 19:43 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
4.1. Öt ember és egy műkutya

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



518. a Sokol – az úri huncutság (II/3.2)

2009. április 6. 17:49 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
3.2. Hány nap az élet?

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



517. a Sokol – az úri huncutság (II/3.1)

2009. április 6. 17:44 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
3.1. Hány nap az élet?

 

sokol - kattints!
Jó holdat.



513. a Sokol – az úri huncutság (II/2.2)

2009. március 31. 15:27 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
2.2. Csibész a világűrben

sokol - kattints!
Jó holdat.



512. a Sokol – az úri huncutság (II/2.1)

2009. március 31. 14:33 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
2.1. Csibész a világűrben

sokol - kattints!
Jó holdat.



508. a Sokol – az úri huncutság (II/1)

2009. március 23. 15:33 - cippo
a_mozigépészről

[ «« Előhang, kezelési útmutató itt. ]
Második évad, melyben Szíriusz kapitány haragszik.
1. 1000 kg laskatészta

sokol - kattints!
Jó holdat.



504. a Sokol – az úri huncutság (I/5)

2009. március 16. 21:07 - cippo
a_mozigépészről

[ «« ]
Első évad, melyben Szíriusz kapitány színrelép.
5. A kutya orrát meg kell nyomni

sokol - kattints!

Jó holdat.



497. a Sokol – az úri huncutság (I/4)

2009. március 9. 22:33 - cippo
a_mozigépészről

[ «« ]
Első évad, melyben Szíriusz kapitány színrelép.
4. A barlangpalota titka

sokol - kattints!
Jó holdat.



490. a Sokol – az úri huncutság (I/3)

2009. március 2. 17:58 - cippo
a_mozigépészről

[ «« ]
Első évad, melyben Szíriusz kapitány színrelép.
3. Megszökik egy graviplán

sokol - kattints!
Jó holdat.



484. a Sokol – az úri huncutság (I/2)

2009. február 23. 22:07 - cippo
a_mozigépészről

[ «« ]
Első évad, melyben Szíriusz kapitány színrelép.
2. Hová lehet elbújni a Holdon?

sokol - kattints!
Jó holdat.



✍ 478. a Sokol – az úri huncutság (I/1)

2009. február 17. 0:11 - cippo
a_mozigépészről

[ «« ]
Első évad, melyben Szíriusz kapitány színrelép.
1. Két és fél vendég érkezik

sokol - kattints!
Jó holdat.



✍ 433. ( )

2008. december 15. 20:30 - cippo
a_mozigépészről

 



✍ 431. wellness

2008. december 11. 22:54 - cippo
a_mozigépészről

Eddig savas voltam.
Most meg flúgos.



✍ 407. Introitus

2008. november 11. 23:52 - cippo
a_mozigépészről hol_az_egy

Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.

1 Kor. 19.



✍ 403. a szentségit!

2008. november 8. 10:58 - cippo
a_mozigépészről

– Milyen erkölcseid? Egy erkölcs van.
– Meg tíz parancsolat.



✍ 371. analogikus?

2008. október 15. 21:03 - cippo
a_mozigépészről

túlfűtöttség
hidegrázás
láz
kiégettség

ööö… jellemző?



✍ 360. október

2008. október 6. 15:50 - cippo
a_mozigépészről

Mostan színes tintákról. Nézni kékeket, fehéreket, lilákat az októberi égen – láttad-e, nagy mancsnyomok voltak odapingálva, valami macska járt arra puha, sáros tappanccsal; úgy terítettem könnyű kabátot napsütésből a hátamra. Jaj_olyan_jó_ez, jaj_olyan_dús, most élni csak igazán, tányér aljára, forró aszaltszilva-szószba szivecskét nyalni, úgy üzenni a szakácsnak, kávé fölött levelet írni, mert – végeredményben – mi történt?

Mi is történt? Várj csak. Voltaképp semmi. A
legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat
képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik.
Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem
az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk
csókolni. Sokszor maga a nő a hazugság, és a
vágy az igazság. Egy álom is
valóság. Ha arról álmodom, hogy Egyiptomban
jártam, útirajzot írhatok róla.    /Kosztolányi Dezső – Esti Kornél/



✍ 353. távirat

2008. október 2. 12:53 - cippo
a_mozigépészről

Megint abban az öreg házban laktunk.
Lebegett a mennyezet. Azt gondoltam, biztos erobikoznak a nyugdíjasok. Nézd, mondtam, lebeg a mennyezet, talán szólni kellene az öregeknek, ne ugráljanak. És csak feküdtem az ágyon, néztem, hogy ereszkedik a födém egyre lejjebb, hogy táncol a plafon, és akkor jött a víz, kövér vízcseppek buggyantak elő, végiggördültek a falon, a falról csepegett, és nem is fal volt, akkor láttam, hanem vászon, hatalmas hullámívű redőkkel, és ahogy fellebbentette az október szagú szél, nagy, tágas terek voltak ottan harsogó, vastag gyeppel, éles kontúrokkal, hogy kedvem támadt lóval vágtázni, bele a vad zöldbe. És hát nem is ház volt az, hanem sátor, én vontam magam köré – a kisgyerekek és a kis állatok szeretik az ilyen kuckószerű dolgokat, ahol elbújhatnak, vagy titkos indián vagyok.
És találkoztam Vele, és teljes volt, de nem nagyon tiszta, mert az ilyen függvényszerű dolgokat én sose láttam át igazán, csak le akartam nyűgözni; hát táncoltam a színpadon, szép, komoly zenére táncoltam hófehér, lebbenő tüllben, felette örvénylett a barna hajam, alatta meg a fehér rózsaszirmok, és az maga volt a szenvedély, és az egész előadás mindössze három percig tartott, de micsoda katartikus három perc volt az – ott állt legelöl, csak nézett fényes tekintettel, és a nézők őrjöngve tapsoltak, és akkor vége lett.

Hosszú táviratok jönnek-mennek odaátról ideátra, meg vissza.



✍ 339. el // 0

2008. szeptember 17. 20:15 - cippo
a_mozigépészről

 



✍ 278. mikor a tükör elhasal

2008. július 22. 12:32 - cippo
a_mozigépészről

Látod-e, most biztos nagyon megijedtél volna.
Mert reggelre a nagytükör, tudod, az álló, ott a nappaliban, hasra esett.

Emlékszel, a tükröket mindenhol letakartattad velem, átjátó azt mondtad, kapu a másik világba, gonosz erők nyitja.
Hát, látod, ilyen elővigyázatlan voltam, hogy én azt a tükröt – legfőképpen hiúságból – letakarni nem bírtam.
Namármost, amikor megláttam, úgy eszembe jutottál, aztán meg azt is gondoltam, jó nagy forgalom lehetett itt, jó nagy tülekedés. Lehet, valami kis mulatság volt, valami buli, na még tiszta szerencse, hogy nem hánytak itt össze nekem mindent.
Szóval, hogy végtére is tisztán láss, hajlamos vagyok én ilyen ironikusformán gondolkodni, bocsásd meg nekem.
A tükörről máskülönben az jutott eszembe, ha én most a törött üvegben magamat meglátom, azt mondja a babona, ebben az életben férjhez nem megyek.
Babonás nem vagyok, de az ilyesféle dolgokat az ember legalábbis kabalából, ahogy Márai említi, tiszteletben tartja. Valahogy így vagyok vele én is.
Namost, ahogy azt a lefordult tükröt megemeltem, az ujjaimmal letapogattam, megállapítottam, hát, ez összetört baszki, reménytelenül. Most aztán főhet a fejem, hogy viszem ki a szeméttárolóba, hogy valami módon magamról megfeledkezve bele ne pillantsak – hiúság, asszony a neved, ugye.
Akkor, a keskenyebb oldalánál, végtelen lassan emelni kezdtem. Macskatermészetből meg kellett azt néznem, a két szememmel kellett látnom a gyászt, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen öszetört. Lehet, nem bírta el tovább a sok szépséget, amit nap mint nap bámulni kényszerült.
Na és úgy emeltemben, föntről lefelé, lapos szögben rásandítottam. Ha én nem látlak, te se látsz; persze ez jellemző, ez a gyermeteg ideológia, de a nyugtalan kis lelkem ilyen formán talált fogást, na, majd adok én a babonának.
Nem volt annak a foncsorozott üveglapnak kutya baja se. Még csak ki se csorbult, ahogy ott lefordult a hajókofferről, pofával a parkettre, pedig még a fregoli is rázuhant.
Azzal megnyugodtam. Leesett, hát leesett, LCD tükör, lefagyott, átmenetileg meghibásodott, lehet, a terheltség okán. Mostan szépen restartolom, general repair, meg ilyenek, és még lehetek valakinek az asszonya.

Most nyilván csalódtál. Hogy nem rohanok látóhoz, nem kérdem, ki piszkoskodik velem odaátról. Hát nem. Sőt, megmondom, énszerintem ez, ez az ostoboba tükör is látó máskülönben. Olyan asszonyi módon látó. Olyan rendjénvalóan látó. Hallgatagon, ítélet nélkül látó. Csak néha fáj a látás. De arról nem a tükör tehet.



✍ 203. kanalas game, avagy az üdvösség ára

2008. május 25. 20:21 - cippo
a_mozigépészről kompak[k]t

Mert imádkozni sokféleképpen lehet. Ki hogy képzeli üdvösségét, ugye. Keresztényi kultúrkör szent áhitatában az Atyának jobbján, onnan jön el, ugye, ítélni élőket és holtakat, angyalfanfárok, a test feltámadása, miegymás, ahogy az Írás tanítja. Megváltó, Miatya, legyen világosság.

És akkor organikus Buddha. Gondolnád, sövényangyal, illatos magyal, fazonra nyírva, ilyesmi. De nem. Maga csinálta magát, fura ent-isten, bodor a levele. Vagyishogy hínár. Alga. Valami vizi izé. Él. Éltetik.

Namost ez úgy megy, hogy jön a bevásárlószatyros-kalapos, vagy az aktatáskás-öltönyös, mondjuk ebédidőben, vagy ad hoc, amikor épp van hozzá kanala [ó, fordulatokban, színekben bővelkedő, te, te], aktatáska lábhoz, fogja a kanalat, megmeríti, fölcsapja rá a vizet, fölfröccsenti lazán csuklóból, és akkor az a hínárvagyalga így locsolódik, inni kap. Organikus Buddha-ent, segítői is vannak, jobbról-balról két kisebb, amolyan halálangyalok, van nekik piros nájlonpartedlijük. Kis Buddhák. Mindkettő alacsony. Mindkettő kopasz. Az összefüggés, erre célozgatok, hogy ezeknek eléri a fejét a bevásárlószatyros-kalapos, vagy az aktatáskás-öltönyös, ezeknek nem fröccsent, önt. Borít. És akkor lesodródik a kőről a vizi izé, kopaszra locsolják.

Így imádkoznak, érted, ilyen egyszerűen, hogy van ez az organikus szentháromságuk, és életben tartják őket. Nincs túllihegve. Egy neked, egy neked, egy neked. Meg a hit, hogy jön majd egy másik aktatáskás, meg egy harmadik szatyros-kalapos, az is csap rájuk egy keveset. Hogy így együtt pont annyi a csapat, amennyinek lennie kell.

és akkor kitűzi szépen az üdvösséget a templomban

Na és ezek után száz jenért megveheti az üdvösséget a paptól. Vagy ha a pap épp ebédel, automatából, apróért. Kis fatáblán. Papíron persze olcsóbb. Szépen ráírja, hogy csókolom, ide megyek a szomszédos lóverseny-fogadóterembe, négy szerény szelvény mindössze, kérhetnék néhány nyerő tippet? Nincs túllihegve. És azt az üdvösséget kitűzi aztán a templomban valahová, és elmegy szépen a szomszédos lovira, az idejébe még épp belefér.

Imádkozni sokféleképpen lehet.



✍ 188. hentesekről

2008. május 17. 14:59 - cippo
a_mozigépészről teleregény

Kacsafar és testháj, csirkefartő-böngészde. Ahány betű, annyi égtáj. A hajam tövénél és az ajkaim felett, a pihés kis suhancbajuszkám rejtekéből picike verítékgyöngyök közlekednek elő. A húsok, a nyers húsok legalább nem ejtenek kísértésbe.

Pacal, üvegkalitkában. Gondos gurigába tekert, tört színű frottírtörölközők. Biztos az én gyomrom is pont ilyen belülről, összetapadt kis szőrcsomók, akár egy ázott újfundlandi bundája. Gyomorflorárium izé .

A hentes zsíros bőrű, emeli a nagykést, segítőkész segítő kéz. Rázom a fejem, nincs az az Isten.

[hentes, az kétféle van, kommunikáció szerint. van a kicsattanó, lángosképű – mindig mosolyog, mindig integet, tiszta némafilm. kirakathentes, pozsgás puttó a budafokin. csak a test. van a szikár, fényespofájú, a piaci. namost ez beszédes, úgy bukik fel, mint pezsgőben a buborék. bukott angyal. csak az ige.]

Ezek itt csak tárgyak, ez már nem élet, ettől itt már nincs lelkifurdalása az embernek, hogy ő, a hentes egyszer ölt csak életében, leszúrta azt a disznót, de egy hónapig nem tudott aludni utána, ahogy a nyakába roppanva-nyiszogva belemart a kés, egyedül a felesége értette meg – néha kényszeredetten balra kell lépnem, mert mindezt egy mellettem álló láthatatlan alaknak mondja, bekerülni valami módon látómezejének harmatos, gyönge gyepére. Akkor elnéz mellém megint. Egypontos gyónás.



✍ 185. a mozigépészről

2008. május 16. 10:56 - cippo
a_mozigépészről litera-túra

"színpadunkat innen-onnan összeszedett kellélek díszítik"

X. I. Akármilyen ragyogás övez körül, Marcia, jó sorsunk adta dús kincseink: gyermekek, köztisztelet, vagyon, pompás palota, hódolókkal zsúfolt csarnokok, ragyogó név, előkelő vagy szépséges feleség és sok minden egyéb, amit a bizonytalan s ingatag sors kénye-kedve szerint osztogat, mindez idegen és kölcsönzött pompa csak: mindebből semmi sem örökre a miénk: színpadunkat innen-onnan összeszedett kellékek díszítik, amelyek aztán tulajdonosaikhoz visszakerülnek; az egyiket még aznap, a másikat már másnap visszaadjuk, csak néhány marad ott az előadás végéig. Seneca

És akkor ez. Műanyag széken, várakozásban ülve folyton, füst lomhán lebeg. Gépház, sötét kis ablak. Az a kis ablak ott. Mögötte Isten a mozigépész. Hanyadik tekercs? Rozmaring, a rivalda szélén rozmaring.
Vetítve vagyon itt, meg játszva. Vetítve vagyok itt. Meg játszva. A játék maga. A játék magam. Egy Peter Brook-i üres térben. Kellékszereplő.

Sohase látni a mozigépészt. Szereplő szempontjából nem is számottevő. Vásznon színes kép. A mozigépészt a a néző tudja.



✍ 168. [ ], távolba

2008. május 7. 22:25 - cippo
a_mozigépészről mesés_férfiak_kurblival

Ahogy ott szerelt féltérden, félálomban megmondtam neki, hogy a lába pompás. És hogy szamuráj. Csak úgy tudom – megvontam a vállam, mikor megkérdezte, hogy értem.

Sokáig azt hittem, zenél. Hogy fúvós, vagy ilyesmi. Nagy hangszertokkal jött-ment. Aztán kiderült, hogy mérnök. A hangszertok meg csak olyan látványelem, ezt mondta. Látványelem, mi? Ó, játszottam ilyet én is. Orvosi táskával. A szívemet hurcoltam benne. Doktor szívügyes.

Megint a Bushido után mentem, gyakran megesik. És akkor a nap első percében ott álltam egy idegen lakásban, kezemben egy katanával.

Titkot tartani. Hai – szertartásosan meghajtottam magam. Az élet

[ ]



✍ 156. az otthonokról

2008. május 2. 9:40 - cippo
a_mozigépészről

Van az, amikor pont ott, pont úgy. Lábföltevősen, elernyedősen. Lenni csak, oktalanul. Nem beszélni, nem cselekedni. Vagy beszélni, cselekedni. Nincs hideg, vagy meleg, világos, vagy sötét – akár lehetne is persze, de minden érzéknek alatta/felette áll. Nyitott szemmel aludni nyálcsorogva.

Otthon vagy az úton, ha érted, mire gondolok. Nem az számít, mi vár a végén – ha ugyan. Úton vagy. Bele vagy feledkezve az útba, ilyen szerkezetileg rondán.

Néha kicsukod magad. Amikor sietsz. Amikor elveszíted a figyelmedet. A méltóságodat. Amikor úgy harapnád át a világot, akár egy almát, olyan vérzúdulósan, türelmetlenül. Kapkodsz. Kiéget mindent. Mint egy premier. A világon minden csak bábszínház. Gen.

Leülök itt most. Meglassítom a szívemet. Hagyom, hogy az út megtaláljon.



✍ 136. Guarda e passa

2008. április 21. 20:36 - cippo
a_mozigépészről a_nárciszok_lélektanából

Mert kifényesedett, addig szőttem-fontam körülötte észrevétlenül, fű alatt. Alapoztam, építettem, dózeroltam, megint alapoztam, mert én mindig behúzom a tizenhármast, de az a tizenhármas az a Tizenhármas, ami a Valaminek a vége, és a Valaminek a kezdete, mert minden elaggott Valamiből elősír egyszercsak egy picurka, épp csak csírázó Valami, és mindig annyira megrendít a születésnek ez a szakrális mirákuluma, hogy talán épp ez hajt, ez lendíti tovább a kereket, a kerekemet – mit kerekemet! gömbölyűmet! És nem számít, hogy ma még minden kávém egy újabb pöttyel jelöl meg végig az elejemen, s hogy a hátuljamon feslettek már a gomblyukak a sok föl-le-föl-le próbálgatástól, mert alatta ott van már a Szaturnusz a sal jegyében, az Aleph, az Egy magánya, mágiája, teremtőereje, ott van, hogy annál teljesebben egyesüljön minden létezővel – Guarda e passa „Nézd meg és menj tovább“.

És alatta ott van már a Vénusz a sal jegyében, a Gimel, a Három női szépsége, a Szó, az Értelem, az Alak egysége, a materializálódás végfoka – „Nézd meg és menj tovább“ -, s íme, ott a Mars a sulphur jegyében, a Mem, a Nagy Kaszás; ó, hát mi az, amit önmagamból önmagam fölé alkotni bírhatok?

Most, hogy minden egy kicsit más, szóba állsz még velem, ha majd megint pucér arccal és kócosan nézek rád, és nincs az a kis csillogás, az az utazóládából elővett, újra kifényesedett kicsike glória?

A bolondot az utolsó lépés érdekli, a határátlépés. Mi van tovább?



✍ 110. őrizzed a szememet

2008. április 6. 21:13 - cippo
a_mozigépészről

Az Ő verziója. ( «« )

Őrizzed a szememet

Hogy használjad, arról van szó. Ingerületátvitelről – szaruhártyáról az agyba. Hogy ne csukjad be a szemedet ott bennem.
Hogy meglássad az összetevőimet, a mélyeimet, magasaimat, mint ahogy a zenében is hallod a dobot, a szakszofont, a hammondot; dallamíveket, szólamokat hallasz, mélyeket és magasakat külön-külön, meg harmóniát egyben, és ez olyan rendjénvaló. Erről van szó. Nem érted? Ne ijedj meg, mert erről van szó. Rendjénvaló. Nem érted? Dehogynem.
Amikor meglátod a szerkezetemet, a valóságomat, a lényegemet, úgy érzem magam, mintha suttyomban beletúrtál volna a táskámba, és egy normál méretű tampont találtál volna az alján a savanyúcukorkába ragadva. Erről van szó. Rólam. Rólunk? Érted? Nem érted? Félsz?
Azon buktam le, hogy nagy, csodálkozó szemeket rajzoltam.



✍ 108. őrizem a szememet

2008. április 6. 15:32 - cippo
a_mozigépészről

Hogy használjam, arról van szó. Ingerületátvitelről – szaruhártyáról az agyba. Hogy ne csukjam be a szememet ott bennem.

Hogy meglássam az összetevőidet, a mélyeidet, magasaidat, mint ahogy a zenében is hallom a dobot, a szakszofont, a hammondot; dallamíveket, szólamokat hallok, mélyeket és magasakat külön-külön, meg harmóniát egyben, és ez olyan rendjénvaló. Erről van szó.

Amikor meglátom a szerkezetedet, a valóságosat, a lényegest, úgy érzem magam, mintha suttyomban beletúrtam volna a táskádba, és használt óvszert találtam volna az alján a savanyúcukorkába ragadva. Erről van szó.

Azon buktam le, hogy üres szemeket rajzoltam.



✍ 85. angyalsirató

2008. március 20. 0:39 - cippo
a_mozigépészről mesés_férfiak_kurblival

Erh-nek

Inzert. Egy csomó inzert. És aztán megint ugyanaz. Ugyanott. Ugyanazzal. Egyszer az jutott eszembe, hogy ez az egész nem más, mint egy hülye társasjáték. És a déja vu az a pont, ahol az előző körben kiestem. Aztán addig papoltam a gondolat erejéről, amíg az lett valóban. Mint a Lóverseny társasjáték gyerekkoromban. Ordít a szpíker – aki persze szintén én vagyok -, azt hadarja ordítva, hogy száguld a vörös ló, kedves nézőink, vezeti a mezőnyt, orrhosszal előzi meg a kéket, minden esélye megvan a győzelemre, de hopp, úgy látom, valami gond van, igen, kedves nézőink, ezt árkot a vörös lónak nem sikerült megugrania, most le is marad, óóó, vége, kedves nézőink, a vörös ló kiesett a versenyből…

És akkor leszedem a figurákat, és újra kezdődik az egész. És a következő körben a vörös lónak már sikerül a vizes árok, csak a következő akadályt veri le, és inzert, és megint ugyanaz. Ugyanott. Ugyanazzal.

Nem tudom, hogy ez most egy koordinátarendszer, vagy mi, de az a benyomásom, mintha több origója lenne a kelleténél. Az egynél. És őszinténszólva a tengelyek például nem is egyenesek. Sőt, nem is tengelyek vannak, hanem körök. Vagy inkább spirálok. Mert egy kicsit mindig magasabban vagyok, azt a növekvő tériszonyból tudom. És bár már tisztáztam magammal, hogy nem én osztogatom az örökkévalóságot, csak remélni tudom, hogy nem fog nagyon fájni. Hogy csak úgy befáj. Olyan ismerősen. Hogy vannak voltak. Meg hogy vannak vanok. Közben meg inzertek. Én meg centrifugális erőben keringek mobil origók körül. És úgy kerülök egyre távolabb, ahogy képes vagyok magamon felülkerekedni.

Olyan pillanatok voltak, amik csak kis híján nem voltak a mieink. Olyan pillanatok, amikor a feltételes mód úri tisztességből hátralépett egyet, és tapintatosan elfordította a fejét, míg felöltöztettük a Jószágot.



✍ 47. lenyomatos ember

2008. február 25. 23:23 - cippo
a_mozigépészről

Meglehet, bongyor pelyhes, kicsi bárányokat kellene ezidőtájt legeltetnem lelki habitusom szerint, derűvel mélázni felettük, amint tipegve próbálgatják nevetségesen vékony, őzikeszerű lábaikat, és nagy, szomorú gyerekszemüket kíváncsiság nélkül emelik rám. Egyszerűség volna. Tisztaság. Nem lenne kérdés, hogy hogyan és hova exponáljam az ezt meg azt. Nem kérnék bocsánatot, hogy olyan hosszú szpészt nyomok, hogy a következő szó csak három hónap múlva tűnik elő a világító ablakban. Mindez a lenyomatosról jutott eszembe.

Csak atmoszférára gondolok, érted?