1241. Szabó Magda: Ókút (7) – Magánszám

2014. március 17. 23:25 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 07.  A tenger – 09. Színház »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

08. Hitélet

“Mihelyt megtudtam, hogy Isten választottaihoz megpróbáltatások és csapások mérésével közeledik, így fürkészi ki, mennyire hű hozzá az illető, szívből reméltem, engem nem szeret túlságosan, nem is vagyok a kiválasztottjai közt, így sose lesz kíváncsi rá, én hogyan gondolkozom, és adott esetben mit viselek el. Ilyen tekintetben éppen az adott némi vigaszt, ami egyébként megijesztett: hogy mindent lát meg hall, úgy gondoltam, nem leszünk semmiben kívánatosak, elvégre hallhatja, apám miket mond a fáskamrában, mikor káromkodik, anyám reformátusnak született, aztán áttért katolikusnak, férje is kettő volt, a gyerekei is kétfélék, ez se lehet rendes dolog, magamról már nem is beszélek, mert én a legnagyobb örömmel kinyomnám az unokahúgom szemét, ha szabadna, akinek anyám az én meséskönyvemet nyújtotta át ajándékképpen és örökre, az én csudaszép könyvemet, aminek a tetején egy kisfiú ült egy kagyló fenekén, mert nem volt hirtelen a keze ügyében más, amit odaadhatott volna annak a gyereknek.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Eddig 2 hozzászólás érkezett
Itt aláírhatsz. Úgy értem, a szöveg alá. Nem moderállak, bízom benned, hát úgy. Az email címed kell, nem én találtam ki, de másnak nem mutatom meg.