1111. a regényvégátíró

2013. január 18. 21:00 - cippo
litera-túra 3 hozzászólás

Én még ilyen nyomasztót, mint ez, szerintem nem is olvastam. És én még ilyen nyomasztót, mint ez, nem is élveztem ennyire.

Az emberi tehetetlenségnél kevés fullasztóbb dolgot tudok elképzelni, és King a Duma Key első részében főként a mélylélektanra helyezte a hangsúlyt. Úgy húztam magamra, mint akinek inge, és bizonyos értelemben (a cigarettafüggőség önként vállalt, olvasókúra segítségével történő felszámolása, ha még emlékszel) az is volt.

Fuldokoltam is, részben a kingi történetszövés pszichoizélgetős provokációja, részben az el nem szívott cigaretták okozta őrjítő hiány, és az emiatt felgyülemlett agresszió okán. (És akkor azt még meg sem említettem, hogy e-ben olvasni Stephen Kinget dupla élvezet. Az ember még azon is rághatja a körmét, hogy ne épp az izgalom tetőfokán merüljön le a Kindle, ugye.) Száz szónak is egy a vége: nekem az Edgar Freemantle lett a személyes Rebám, az én csont nélküli haragbabám, akit falhoz csaptam, szívemre vettem, akinek nagy, kék rajzfilmszeme úgy nézett rám, mintha azt mondaná: Aúúú, csúnya ember! És ahányszor csak dühömben vagy csalódottságomban kis híján feladtam, becsuktam a könyvet, hogy ennyi gyötrelmet már igazán nem bírok elviselni, King, ez a kígyó, ez a pompás szertartásmester mindannyiszor rideg józansággal súgta a fülembe: Meg tudod csinálni. És igaza volt.

A vége, nahát a vége persze ennek is cigányútra ment. Mikor már épp kimondanám, hogy nekem a Kingre pompásan megvannak a jungiánus archetípusaim, és nem az ám a truváj, hogy a rettegés foka a horror, a vámpír, vagy a zombi, hanem az, hogy a lélek hosszú, sötét teadélutánja, akkor a miszter egyszercsak előcincál az írói kelléktárából valami oszladozó félhullákat, és odarittyent a végére egy C kategóriás Ed Wood-szcénát. És akkor én némán anyázva helyezem a hűvös tenyeremet a forró fejemre.

Valami ilyesmiről beszélek – mutatom:

Odafönt Wireman elkiáltotta magát, és szinte nem is remegett a hangja: – Ne gyertek közelebb! Ennek itt ezüstből van a hegye! És használni fogom!

Amikor a Hosszúnak kimérgelődtem magam, hogy jaj már, mér’ kell minden könyv végét elcseszni (lásd még: 11/22/63), azt kérdezte: hát ha nem tetszik, akkor mért nem írod át őket? Úgy érted, a Kingek végét, kérdeztem, mire ő, hogy aha.

Most komolyan, azt úgy látod magad előtt, amikor bemutatkozom és kissé elfogódottan azt mondom: Üdvözlöm, Németh Kriszta vagyok, 21 napja tiszta, és Stephen King regényvégek átírásával foglalkozom?

Stephen KingDuma Key

Eddig 3 hozzászólás érkezett
  1. monblanche

    Ööö… hol mutatkozol így be? Az Anonim Nikotinfüggőknél? ;)

    Azt hittem, Kingnek mutatkozol be, Az tetszene, nagyon is ;)

  2. Na ja. Például a Kingnek. Az nekem is tetszene. :)

  3. monblanche

    tény1: ezer éve nem olvastam a kírályt (A ragyogással meg a Tortúrával hasítottam bele kírályszűzen; mostmitszólsz)
    tény2: fölpiszkáltad a kíváncsiságomat kétszeresen is: az első miatt elolvastam a Dumát, a második miatt kérdezem: mi lenne a Cippo-féle lezárás?

    Türelmetlenül várom válaszod:

    embé(ká)

Itt aláírhatsz. Úgy értem, a szöveg alá. Nem moderállak, bízom benned, hát úgy. Az email címed kell, nem én találtam ki, de másnak nem mutatom meg.