Csak fölcsöngetni szaladt át a Sárihoz. – Te vagy az? – Én. – Megjöttél? – Meg. – Na, jó’ van akkor.
A kocsi takarásában férfiak ücsörögtek a szegélyköveken, munkások, sorban, mint galambok a dróton, egykedvű szótlansággal meredtek a kátrányízű, szürkeuszályos párába. Ahogy meglátta őket, riadtan rebbent a keze, úgy marta össze védekezőn a könnyű ing szárnyait a fehér mellkasán. Kicsit fölgyorsított, mereven a kapunyílásba kulcsolta a tekintetét, tán még a fülkagylóját is összeszorítva, sürgetősen lépkedett. Azok meg a szemükkel, mint galambok a tiszta búzát. De szólni nem szóltak semmit. Csak amikor visszefelé jött. Akkora már lebillent a keze, talán megbátorodott.
A legidősebb szólalt meg, halkan, egyszerűen hullajtotta oda, a lába elé éppen, hogy egy csöppet meg is akadt benne.
- Ami szép, szép. Nem köll aztat takargatni.
Csak így. Egyik se mert röhögni.

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

… be vagyok horpadva ezért egy
rossz helyen domborodik ki a
fölösleg túl van a normális tereken
apa anya túl vagyok rajtatok
itt dögöljek meg ha nem …

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Hát, nekem ez a Bartos Erika, ez egyáltalán nem volt szimpatikus. Lehet, azért, mert úgy telenyomta magával a könyvespolcokat, hogy szinte már kezdett az a sokkoló gyanúm támadni, hogy a Bartos a modern gyerekirodalom Courths-Mahlere. Egyszerre azon kaptam magam, hogy ott van – betolakodott, hogy úgy mondjam – a Bartos finoman és észrevétlenül, benne az aurámban nyakig, azt meg azért elég nehezen viselem, ha birtokhatáron belül ledominálnak.
Pláne, hogy amikor ennek hangot is adtam, a postás, a házmester, az autószerelő, szóval mind egyhangúlag olyan apologetikus túlzásokra ragadtatták magukat, mint hogy: na pedig aaaz, már hogy a Bartos, ugye, maga az anyaúristen,  hát azt még a Marcellka is kétpofára, meg hogy az a gyerekirodalom nonpluszultrája.

Jójó, hát akkor feszt elolvasok tőle valamit, okoskodtam, hátha valami kis rálátásom támad arra a –  máskülönben igen figyelemre méltó – literális hézagra, ami nyilván ki kellene, hogy bökje a szemem, mert hát mekkora nagy hézagnak kell annak lenni, kérem, amit már ilyen mennyiségorientáltan kelletik tömködni.
Joviális pofával és heroikus önfegyelemmel kezdtem bele, aztán úgy vártam, vártam, hogy majd csak rábukkanok valami kis nyelvi leleményre, vagy derült égből rajtamüt legalább valami csekélyke cselekményszövési blikkfang, de nem ám. Hogy mondjam, unatkoztam.
Nem vagyok gyakorló szülő, ellenben van nekem empátiám, mi több, színes, szélesvásznam is, és, bazmeg, amivel engem nem motiválnak, azzal – úgy képzelem – én magam is elég kevéssé tudok motiválni; szóval húztam a számat erősen, de azért marhára meg akartam érteni a Marcellkákat is.

Aztán hirtelen úgy mellbelökött, hogy hát a Bartos – bár a Szabolcska Mihály egyszerűgével, és a Nagy háztartáskönyv pátoszmentességével ír/rajzol – a hétköznapok praktikus és kompakt megéléséről mesél nyakra-főre, és akkor itt a hangsúlyt úgy a hétköznapokra, mint a megélésre egyaránt fektetném. Szóval hogy semmi lila köd, semmi nyálasrózsaszín barbiromantika – nem, ezek, bazmeg zöldségest játszanak, meg szerelőst, meg kiszámolják, hány körme van összesen a családnak, meg aztán arra is ügyesen rá van itten, kérem, világítva, hogy az anyu, az nem egy kibaszott glóriás ikon a festett egekben, hanem mérgelődős, meg kiabálós, meg együttjátszós hús-vér anyu, rögvaló anyu. És akkor végre leesik, hogy mit zabálnak ezen a Marcellkák, hogy tulajdonképpen mi is azoknak a Bartos. Hát a mindennapi betevőjük.

Hogy, kérem szépen, az ennek éppen a színe, ami a visszája: kijózanít abból az elbaszott társadalmi ideálból, hogy legyen_má’_mindenki_művész_meg_értelmiségi. Hát ne. Ne legyen má’. Ebben a cifraszűrű világban legyenek má’ egyszerű, hétköznapian praktikus, vagy praktikusan hétköznapi életszemléletek is itt, ahol a kurta farkú malac túr, ha kérhetem, jó? Köszönöm szépen.

[Ez a poszt Mdmselle kérésére készült - neki ajánlom.]

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

… Jaj, javakorabeli japán jegyszedőnő jő jachtján, jellegzetes jellemtelenséggel! Kaladár kalóriaszegény kaukázusi kefirt kanalazva kelletlenül közeledett kárpitozott kenuján, kék kartonruhában. Lám-lám, lehangoló látvány! Maladár magánkívül makogva menekült minél messzebb, mígnem maximális mázlival mahagóni-mintás meggyfák mellett meredező mámorító mákmezőn maradt. …

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Az internet, az az, ami macska nyakában a csengettyű. Hogy az édesgazdád mindig tudja, merre kóborolsz.

[Ez a poszt Pável kérésére készült, de ajánlom minden molyos kispajtásomnak.]

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Könyvértékelés – Mondhatatlan: Cserna-Szabó András: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan

(A felvétel iPhone alkalmazással készült, a hangminőségért a reklamációkat a Steve Jobsnál kéretik benyújtani.)

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

Van a Varró Dani, a költő.
Na, őt zsigerből utáltam.
Ki a bánat és honnan jött ő?!
Hamarabb legyen szakállam,
mint, hogy versét kézbe vegyem. …

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

[Ez a poszt Bognár László kérésére készült - neki ajánlom.]

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

… Se ág, se levél nem moccant, semmi nesz. Mintha csak a csönd is aludna. A lámpaoszlop neonja is melegtől gyötörten szórogatta fáradt fényeit. A tízemeletes épület ablakai mindenütt tárva-nyitva, valami csodás fuvallatra várva, amely majd felfrissíti a forró éjszaka levegőjét. De csodák — ezen a nyáron legalábbis — nem jönnek felénk. …

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Nyilasmisi közszereplő lesz az iTunes színpadán.
A képre kattintva közvetlenül az almás oldalon hallgathatod, azt’ ha minden jól megy, úgy értem, ha van iTunes-od, hovatovább feliratkozhatsz a fellépéseire, vagy akár le is töltheted. Na, ügyeskedjetek.

- avagy Nyilasmisi labdát kapott.

26. játéknap: bajnoki rangadó
Katablan(s)ka – Cippo

• (tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó): írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. jó olvasást.)

A csapat (edző: Cippo)

1. Mark Twain – Önéletrajz
Mark Twaint azért, mert minél kevesebbet tud valamiről, annál nagyobb az önbizalma, és annál jobban meg tudja világítani a dolgot.

2. Szép Ernő – Kispanasz
Mert mi kell a nőnek? Egy tárcában erős pasi. Van még kérdés?

3. Szív Ernő (Darvasi László) – Tárcatár
Jó, hát ezen most vitatkozhatunk, de majdnem egy kötetnyi. Csupa Szív. Ő a másik. A tárcában erős pasi. Van még kérdés? Ja, és amúgy focisat is írt. Pláne.

4. Darvas Iván – Lábjegyzet
Ősblogger, meg ősNyilasmisi. S írva-rívás vagyon. Hallgatva is. A Szívvel szinte szárnyalnak.

5. Háy János – Egymáshoz tartozók
Namost az a helyzet, hogy én a Háynak a szellemi áramlatára állítólag már akkor föl voltam feküdve, amikor még azt se tudtam, ki az a Háy.

6. Karinthy Frigyes – Naplóm, életem
Karinthy az alfa. Vernét eredetibben én még soha.

7. Kornis Mihály – Vígasztalások könyve
Na nézzél csak föl a fülecskére. Hát, annak a faviconnak ott a Mihály az oka. Mert addig-addig mondogatta, hogy nézzek egy angyal szemével, amíg.

8. Winston Churchill harapós humora (szerk.: Dominique Enright)
Nem haragudni a kritikáért még akkor sem, ha a nyomaték kedvéért átmenetileg eltávolodik a valóságtól, jófejség szerintem. Hát, erre nekem még gyúrnom kell.

9. Gratzer József – Sicc
Bravúros. Macska a forró bádogtetőn.

10. F. Scott Fitzgerald – Az utolsó cézár
Azér’, baszki, igazán befejezhette volna.

11. Szabó Magda – Für Elise
Szabó Magda menő. Hát, mit mondjak, megnéztem volna a Géza mercijében, mikor 270-nél előrekiabál, hogy Géééza, mért áll az a sok autó a másik sávban?

Puff neki!

És akiknek az eredményességi mutatóik alapján, illetve a perszonális nexus okán szerintem még a tabellán  a helye: egy_ember, sssajt, fruschka, dömper, cunci.
Úgyhogy puff nekik.

Tudod, Ernő, ez úgy elgondolkodtatott. Hogy a modern méltóságos trafik is éppen úgy fest, mint akármelyik címtelen és jellegtelen, életunt kis trafik Pesten.

Mondjuk az igaz, manapság a lapos fiókban nemigen tartanak már postabélyeget meg levelezőlapokat, mióta a Vinton Gray Cerfnek nevezett cica elvitte a nyelvüket, se forgalmiadó-bélyegeket, mert azok meg iparilag föl lettek nyalogatva a cigarettásdobozokra, az okmánybélyegek miatt legújabban már az Okmányirodában keseredik az ember. De azért a pulton az egynéhány barna doboz, az megvan. S a papírskatulyák, szivarkák a kirakatban. Csak nem Hercegovinának, Királynak, vagy Hölgynek hívják, hanem Hunornak, Viceroynak, meg látnokilag Nabucconak, ugye.
Aztán az üvegtetejű ládát hűtőszekrénynek nevezik; noteszek, tollszárak helyett az egyéb luxuscikkek aktuális divatjuk szerint Heineken vagy Pilsner Urquelle, esetleg Soproni névre hallgatnak. Rövid is van, úgy mondják, tüske – mert csak úgy égeti az ember torkát, szúr, mint a kóró.
A Méltóságosrul különben annyit, hogy kevésbé exkluzív, mint inkább gyászos - szolgáljon mentségéül, hogy a nemzeti szerencsétlenség évada van. Ebből kifolyólag az ő aktív készletében sem szerepel a kedély, deviszont(!) – úgy elirigyeltem ezt tőled - a kuncsafti konfidencia igen.
Tudnod kell továbbá, hogy  a Méltóságos Tiborját mainapság Miklósnak hívják, s karakterrajzának legfőbb vonása, hogy az elegancia terén egynémely hiányosságot tud csak fölmutatni. Na és ez a Miklós, kérlek, szociális okokból tart pakompartot, meg misztikus kis email jelvényt, lévén, hogy hajléka, az nincsen, csak munka iránti hajlandósága, meg méltósága – az viszont tagadhatatlanul van neki. Színházi Életet, vagy a Nemzeti Sportot, azt nem olvas a Miklós, a politikátul meg egyenesen ideglelést kap, mondta is néhányszor. A pultot is legtöbbnyire kívülről támogatja fád arccal, meg a Méltóságát is.

Tudod, amióta a Juci elment, ez, a modern méltóságos trafik maradt a környék kiemelt kommunális örömforrása. Úgy is mondhatnám, a méltóságos trafik az ötvenen túliak Zöld Pardonja. Ide bizony közvetlen pofával ugorhat be a ruganyhajú kárpitossegéd a szomszéd pincéből, s hangfogó nélkül, alázatlanul kérhet egy csomag Kormányzót, vagy fehér Bondot, aktuálisan a Tomorrow Never Dies-t fütyörészve. S ha a Kegyelem vizitel, s valami kis szemrehányó kritika éri a Méltóságost a forgalom okán – Hát kocsma ez, kérem szépen, kocsma ez? – , a Kegyelem személyesen veszi pártfogásába a Méltóságost, legyintve csak annyit mond: – Kocsma?! Piha. Manapság az emberek már egészen elfelejtették, mit jelent az, hogy trafikálni.

Jójó, nem kell ám megijedni; látod, itt is otthon vagy. Divide et impera.
Tudom, te még nem érzed, de ez most olyan nekem – hogy is mondjam -, olyan színes, szélesvásznú. Olyan nagyszínpad, érted. Ujjongok, ha nem bánod.
Szóval, a régi kis játszóterünkön most szépen leeresztjük a függönyt. Persze nem árt ám, ha néha eszünkbe jut, hol is kezdtük.
Különben itt ugyanúgy megtalálsz mindent. Magammal hoztam az összes imprintet. Mer’ tudniillik, nem árt ám, ha néha eszünkbe jut, hol is kezdtük.
… Az első lépés a legfontosabb. A többi már abból következik, szinte gyerekjáték. Csak elkezdeni nehéz a rendcsinálást, folytatni mámor, ezt tapasztaltad már bizonyára.
… Kezdeni, az szinte mindig annyit tesz, mint valamely téren rendet teremteni.
… Folytatni úgy kell, hogy kitartunk.… Folytatni pontosan úgy kell, ahogyan kezdenni. [Kornis Mihály]

Szóval, mostantól itt fogunk játszani. Nahát.

[Kispajtásaimnak, Cuncinak és Döncinek.]

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

… Szóló:
Ki olvasod e versikét
a sejtjeidnek száma sok,
ám veled ellentétben én
csak egy egysejtű vagyok…

Közted s köztem ott feszül
egy kvázi milljós testarány,
bölcsőm, s majdan sírom is
az édes mikrotartomány…

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

…Na, szóval az Ica kisebbik lánya, a Berni, aki úgy amúgy csinos kedves kislány, a töröknél dolgozik már jó pár éve, hogy felszolgál, tudjátok, a kőruton. Ott aztán munka közben megismerkedett egy helyes rendes török fiúval, akinek sose tudom megjegyezni a nevét, valami Ügzür vagy Ögzür vagy mi, én nem tudom, valami zűr van benne, az a lényeg. Egyszer találkoztam vele, és én magamban csak Zsoltinak hívom. …

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Alföldi vagy korcs kroksz -

végülis egykutya;

egyiknek ide húsz,

a másiknak oda.

Brend a görbe bőrben

a Petőfi tája,

de a gumisúznak

hol van a hazája?

Megmondja a gugli,

hogyha rákeresek,

hogy kaucsukcsukát

mostan honnan vegyek?

[rákerestem, kroki - kattra mondjuk látszik is]

Meséltem már neked erről. A macskaszemes rádióról. Világított az a zöld fény a Csabi arcán, ahogy fölizzott a karcsú elektroncsőben. Tudtam, biztosan tudtam akkor, hogy az a budapesti mesélősbácsi azon az elektroncsövön keresztül nézi, figyeli, ahogy ott kucorgunk, két kerekszemű kisgyerek, az ócska fotelben, bűvölve a macskaszemet, hogy lát minket onnan a Bródy Sándor utcai öregépületszagú stúdióból. Jó volna tudni, gondoltam akkor, hogy lát minket, milyennek, ebben a kucorgó figyelésünkben, a Csabit, meg engem; jó volna tudni, milyenek is vagyunk onnan ide, milyenek vagyunk visszafelé. Jó volna, gondoltam, ha egyszercsak kiszólna nekünk abból a nehéz, állott szagú nyersvászonnal borított hangszóróból, kibeszélne a fehér bakelitgombok fölött, úgy szólna ki, hogy Kedves_hallgatóink, most néhány percre megszakítjuk műsorunkat, és akkor mondana nekünk valami személyeset, a Csabinak, meg nekem, vagy legalább kikacsintana ránk a macskaszemen keresztül.

Mindez ott van valahol a szürkezónában, ami a hipokampusz, úgy van ott, olyan télies-borongósan, olyan színevesztetten, ahogyan innen látok be azon a kerekszemű kisgyereken a keresztül, aki voltam, ide, a Bródy Sándor utcai öregépületszagú stúdióba. Ahogyan innen látok visszafelé.

Tegnap adta le a Lénárd első fejezetét a rádió. Tegnap eszembe jutott az a régi macskaszemes, az a nehéz, állottszagú nyersvászonnal borított, fehér bakelitgombos gép. Tegnap én voltam az a mesélős(nem)bácsi az öregépületszagú stúdióban. Tegnap ti voltatok én. Tegnap néztelek titeket kucorgó figyelésetekben a bűvös zöld macskaszemen keresztül, tegnap kikacsintottam rátok. Tegnap megláttam, milyenek is vagyunk visszafelé.

- Jó estét kívánok.
- Jó estét, ki az?
- Én vagyok, felolvasni jöttem.
- No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

… Szerencsés Ágoston, a Szelíd Tekintetű Tengerbiológus két ösztöndíjat is megpályázott egy Földközi-tengeri kutatóállomásra. Pályázatát mindkét alkalommal elutasították, ezért a Terézvárosi Halfeldolgozó Üzemben kezdett dolgozni. Ez volt az a hely, ahol a legközelebb lehetett a halakhoz. A kisállatkereskedés szóba sem jöhetett, mert Szerencsés Ágoston, a Szelíd Tekintetű Tengerbiológus elítélte a hobbiállattartást. Úgy gondolta sokkal etikusabb ha a halat feldolgozzák, mint hogy egy szűk akváriumban éljen boldogtalanul, miközben piszkos körmű kisfiúk kocogtatják az üveget. …

- No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]