Képes levelező, avagy fényképezés félholt lomblevélre (16)

Fitotípia Lilium bulbiferum (köznéven tűzlililom vagy tigrisliliom, bibliailag Szent János liliom) levélszövedékére – tesztnapló

17. nap

Két nap hawaiiozás (Jézusszive, hogy írjuk ezt helyesen??!) után, amikor végre rendesen üzemelt a napfényműterem, már megint rajtam a rontás.

Tekintve, hogy a tegnapi nap kétségbeesett rohangálással és üvegtörölgetéssel telt a szórványos esőzések miatt (ki az ablakba a másolókereteket, be az ablakból a másolókereteket), eluntam és megint betettem az összes installációt az UV-s levilágító asztal alá, annak ellenére, hogy egyszer már kiderült, hogy teljesen felesleges – ebből is láthatod, hogy olyan vagyok, mint egy ostoba pitbull, ha egyszer ráharapok valamire, nehezen eresztem el.

8 órányi grillezés után nem hogy nem színeződtek el a levelek, de még csak egy egészen csekély mértékű páralecsapódást se produkáltak. Szóval tapasztalatilag kijelenthetem, hogy az UV önmagában lfszt se csinál a levéllel, legalábbis belátható időn belül biztosan nem.

Alapos okom van feltételezni, hogy valójában nem a napfény és az UV exponálja be a képet, hanem a napfény és az, hogy a levél megsül a két üveglap között. Lehet, kipróbálom, hogy mi történik akkor, ha csak szimplán beteszem a sütőbe.

Viccet félretéve, ezer achilles-ina van a klorotípiának: milyen a levél nedvességtartalma, tűzliliom esetén az, hogy a levélsarj mely részét használom, átalakította-e már a növény a cukrot (glülózt) keményítővé vagy még rágódik rajta, milyen a páratartalom, milyen a hőmérséklet, milyen szögből érik a beeső sugarak, és még folytathatnám.

A gyorsan beexponálódó, hálás és kezes növények: az árnyliliom (Hosta), a mályva (Malva), a budai borostyán (Hedera crebrescens) és a babérrózsa (Nerium oleander).

A keménydiók: a tűzliliom vagy Szent János liliom / Lilium bulbiferum szövete (nagyon vegyes és kiszámíthatatlan eredményt produkál), a páfrányfenyő / Ginkgophyta (inkább csak sziluettek lesznek a textúrán), a szomorúfűz / Salix alba Tristis (sötétvörösre érik, emiatt csak átvilágítva válik láthatóvá a kép) és a pitypang / Taraxacum (az idegőrlően változatos időjárási körülmények ellenére 4 napja érlelek egy pitypanglevelet, de a makacssága egy öszvérével vetekszik, inkább megrohad, minthogy megadja magát, pedig esküszöm, láttam, hogy valaki csinált már ilyet).

Most az orientális növényeken kísérletezem. Remélem, a bambusz odaadóbb lesz, mint a ginkgo.