Olyan gyorsan lépkedett – kip-kop a cipők -, hogy az ellenszélben könnyezni kezdett. Szemüvegben ment pedig; sosem használta máskülönben, csak olvasáshoz. Ajakra szájfény, fahéj ízű, szemre szemhéjpúder. És a szemüveg. Kip-kop a cipők – azt hitte, szédülni fog -, tűsarkakon és szemüvegben. (De nem.) A haj rendezett. S az öltözet. Feszes a járás. S a vonások. Posztmodern outszájder. Jobban érezte magát így önkívületben. Átrétegződve. Kékharisnya Nervosa. Idegen. Akivel nem lehet viccelni.

Beköltöztünk. Egy kanapé, egy fotel, két matrac, rádió. Árnyjátékokat komponáltunk rádiójátékokra.

Nagy lapát tenyerem van, virsliujjakkal. Amikor árnyjátszom, a kezem kecses, és hosszú, zongorista ujjaim vannak a falon. A kivetülésem esztétikusabb, mint a valóságom. Vagy: közelre torzítok.