Egy ideje az az új hobbim, hogy reggelente a Pékműhelyben kávézom, ahol egyrészről pokoli jó kávét adnak, másrészről mesés a marcipános croissant, és ki lehet ülni a bolt elé az élet, a világmindenség meg minden nagy kérdésein töprengve, és akkor kijön a pult mögül a Peti, aki úgy szereti ezt a várost, hogy végül mindig itt köt ki, pedig már többször is emigrált (most utoljára Párizsba), és lehet vele olyasmiről beszélgetni, hogy a hatalom önreprezentációja egy bukolikus zöld tájban egy ilyen romantizáló, új szintre emeli a történelmet.