Én ezt most nem tudom, vagy inkább azt mondanám, nem akarom (mert nem lenne méltányos) értékelni.
A hangoskönyvet „olvastam”, és túl azon, hogy helyenként részben édes nosztalgiával idézte fel bennem Nino Haratisvili csodálatos családregényét, A nyolcadik élet-et, továbbá túl azon, hogy a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm, miért nem nyúltam korábban Stefánssonhoz, mindenféle fura gondolataim támadtak.
Például arról, hogy mekkora a felelőssége a felolvasónak, az előadónak. Hogy mikor szerencsésebb narratív szerepbe helyezkedni, és mikor kívánja a szöveg az előadást, illetve hogy amennyiben kívánja, milyenfajta előadást kíván?
Vagy arról, hogy lehet-e „blattolni” (blattol: ismeretlen zenedarabot lapról (kottából) első látásra elénekel, eljátszik) egy Stefánsson szöveget?
Vagy arról, hogy amennyiben lehet, hogy nézhet ez ki leírva? Töredékes? Álomszerű? Hogyan van tagolva? Vagy hogy tagolva van-e egyáltalán?
B. Szabó Zsolt előadásában hallottam már üdítően remekül megszólalni könyvet, ám sajnos ez most – úgy tűnik – feladta neki a leckét. Persze igazságtalan lenne azt állítanom, hogy pocsék volt: Stefánsson lírai mondatfolyamai időről időre magukkal ragadták, élettel töltötték meg a felolvasó szövegét, mi több, helyenként előadássá lényegítették át, de összességében a töredékesség, a meg-megakadó (akadozó) felolvasás, az indokolatlan megtorpanások és/vagy a szintén indokolatlanul hosszan kitartott szünetek okozta bosszantó ritmustalanság jellemezte, amit, ha jól gondolom, egy utólagos szöveggondozással egy jóérzékű vágó ügyesen gatyába rázhatott volna.
Nem ez volt az első kísérletem, hogy Jón Kalman Stefánssont hangoskönyvben hallgassam (korábban három másik könyvét – 2 két különböző felolvasótól – úgy 10 perc után csuktam be bosszankodva), de most a szöveg annyira felpiszkálta az érdeklődésemet, hogy végiggyűrtem. És szörnyen sajnálom, hogy csak gyűrésre futotta, és arra a tanulságra, hogy a következőt inkább majd elolvasom magamnak én.
Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése
Typotex, 2022
Fordította: Patat Bence · Felolvasta: B. Szabó Zsolt