Nem tudom nem észrevenni, hogy amióta házi feladatként a Coco Chanel életrajzi regényt olvasom, és szigorúan szakmai okokból nyitottam egy időkaput a Gardróbban, amin keresztül ki-be masíroznak a lakásunkba mindenféle túlfűtött, dekadens figurák, mint Stravinsky (az a majom, ahogy magunk közt bensőségesen becézzük) vagy Gyagilev – oh, les années folles! –, csúnyán belegabalyodtam egy időhurokba.
Szóval kérem, ez itt a szappanok Pavlovája, de nem ám az epres-habcsókos süti, hanem a letisztultan puritán, mégis elegánsan fényűző, ugyanakkor titokzatos és érzéki balerina.
A szappan alapját képező rengeteg mogyoróolajat ricinussal, kókusz- és mangóvajjal, gyapotmagolajjal és Tussah selyemmel gazdagítottam, de tizenkilencre még nagybátran lapot húztam, úgyhogy az egzotikum kedvéért – és hogy az orientális stíluselemeket is beillesszem a koncepcióba – belecsorgattam egy kis rizsproteint, ami nálam amúgy a bőrápolás prémiuma. A fehér- és az ausztrál szantálfa esszenciális olaja pedig maga a luxus.
A massza, akár a selyemcukor. A szappan kecses és karcsú, mint egy hattyú, egészen letisztult, a tapintása szatén, a habja selymes, gazdag és finom.
Amúgy a Pavlova (márhogy a torta) állítólag az angolszász karácsonyok királynője.