1135. Locsolórémek – Magánszám

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Németh Kriszta – Locsolórémek

Zölderdőben jártam,
havas vót, ugy láttam.
Gáspár, Menyhért, Boldizsár –
a fát megvették-e már?
Szabad-e locsolni?

Hol van a nyúl? Alig látom,
havas eső ül a tájon,
s bár a tojás erőst dermed,
jöhet-é a szagos permet?

Hókotróval jöttem,
s ha a kölni löttyen,
hátha csurran-csöppen
házi szilva, barack
– attól leszek paraszt.
Ha a pia beüt,
segít majd a belügy.

Hó alatt van még az egész Hősök tere,
fő is erősen a húsvéti nyúl feje.
A hímes tojást most a tavaszi jégen
szánkóval hurcolja – ez se így vót régen.
Sándor, József meg a Benedek se viccöl,
kölni helyett idén hódarával spriccöl.
Szabad-e locsolni?

a hang-játék:


[zene: Squirrel Nut Zippers] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Felirtakozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük