[Dorának]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Podmaniczky Szilárd – Feltétlen emberek
(részletek)
Pesztonka Márton mellett ült az ágyon, kötögetett, egy sima, két fordított, vagy ilyesmi, egy idő után le sem vette szemét Mártonról, mert látszott rajta, a homlokbőr mozgásából ítélve, hogy valamin nagyon gondolkozik, s ettől valósággal angyali képe lett. Igaz, egy kicsit kék, ahogy a képernyő színeit visszaverte. Pesztonkát családias hangulat kerítette hatalmába, arra gondolt, mindjárt akar egy gyereket is. De jól ismerte magát, vagy legalábbis volt annyi tapasztalata gyerekkorából, ne engedelmeskedjen az ilyen hangulatingadozásoknak, mert annak vagy nyaktörés, vagy plusz büntető-fogalmazás lesz a vége. (…)
a hang-játék:
[zene: Vukán György, Hidas Frigyes]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.