1045. Karácsony Benő Novella a tatáról – Magánszám

[Mindenekelőtt Havasnak és Múr Otárnak

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Karácsony BenőNovella a tatáról

… Egy hónap múlva aztán levelet kapott. Az volt benne, hogy nincs még állásom szeretett tata, de azért ne búsuljon drága tata. És akkor keresetre adta magát a tata, egy kosárban forró marónit árult lebujokban és lányos házakban, hajnalig kotolt söntések ajatajában. A pénzt postára adta, és írt egy drága levelet, és válaszbélyeget tett egy borítékba.

Egy év múlva egy doboz trabukkót kapott Bécsből, később már némi pénzek is jöttek, egyszer Hamburgból, később Lübeckből, Amsterdamból, és a kis öreg ruhát vett magának, dernier model, semlyeszínű zsakettet barna kockákkal, amilyennel ifjú lordok lovagolnak délelőtt a Hyde-parkban. A kabát egy kicsit hosszú volt, majdnem a cipősarkáig ért, de elegáns volt, és keménykapalot is vett, s elbűvölően beszélt a fia karrierjéről, és boldog volt, hogy úgy hallgatják, mint egy regényt, és megkérdezik tőle, hogy hol van az az Amsterdam. Passzió volt nézni, milyen elégedetten és tekintélyesen dominózott zsemlyeszínű zsakettjében. …

a hang-játék:


[zene: David Darling] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük