914. Milne Koronázási óda – Nyilasmisi szubjektív

[Egy_embernek, Mrs. Banting-Bate-ségbül, összekacsintással.]

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
A. A. Milne – Koronázási óda

/…/ Mert hajh! a lóra lőre lári fár-

(ez a rész, úgy, ahogy van, még kissé nyers. Ha majd
kidolgozom, ide körülbelül tizenkét sor jön. Azután
villámgyorsan így fejeződik be:)

Atyámfiai, egy van hátra még,
mielőtt vár a szántóföld, s a rét –
ily ünnep végén népünk mit kiált?
hogy Isten óvja a Királynét – Királyt!

a hang-játék:


[zene: You Rang M’Lord]


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

  1. Kicsit leittam magam a röhögéstől, ami a kisebbik baj, de majdnemmeg is fulladtam! Annyira magam elé tudtam képzelni a városkát, a szereplőket (tiszta Avonlea-fíling) és az arcodat. A mimikádat tanítani kéne, mert hogy ezt a játékot a hanggal eltanulni nem lehet, az biztos… és ezzel együtt nagyon sajnálatos is. Pedig én lennék az első jelentkező! :)
    Tapscunami tőlem Neked.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük