889. Bencevers – Nyilasmisi szubjektív

[Bencének, kávé mellé.]

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Bencevers (Bence karca)

Nekem játék ez,
pergő percek és
omladó órák.
Inkább ne kérdezz,
málló rímvetés
csak a vakolat,
szavaim elfonták
korán a mesés
lidércek, olyat
nem írok, mint rég,
mikor álmokat
gletteltem ki még
lazább sorokkal.
Most már csak emlék,
rom és ledőlt fal,
lakója oda,
vendége ritka.
És ha kérdeznék:
– Trónból kaloda?
– Szépsége titka
azért még ott van
a jambusokban.

a hang-játék:


[zene: Satie]


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük