803. Zápor György Tizennégy nemzedék – Nyilasmisi szubjektív

[Ajándék, mellyel meglepem – magam magam]

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:

… meg voltak szagok,
büdösek, és sárguló, pecsétes illatok,
meg nehéz lilák,
és a levegő barna, tán rozsdavörös,
árnyékos barna,
sarokmélyi rozsda,
és a Bunsen ráégett a Kémia-szutra,
és nyögtünk, és markoltunk,
és a periódus az asztalra fröccsent

a hang-játék:


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

3 hozzászólás

  1. Namost, mivel elindult egy jóféle kritikai beszélgetés a Zöld mező ligetéről, pontosabban a feldolgozásról (itten: http://fercmuvek.eu/?q=node/4141), úgy gondoltam, nekimegyek újra, csinálok új értelmezéseket, pregnánsabbakat. Mer’ így nem jó, úgy vagyok vele, megakadt valahol félúton a se nem komoly, se nem komolytalan közt. Úgyhogy lesz egy ilyen stílusgyakorlat a Zöld mezőből. Csak szólok.

  2. nekem eddig a komoly verzió tetszik a legjobban.
    csak nagyon leheletnyit kell ezt idézőjelbe tenni, az én ízlésem szerint legalábbis.
    azér’ jó volt meghallgatni a két másikat.:)

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük