720. antik

A Fagort kereste. Hogy hol lehet porzsákot venni.

Tudja. A márkabolt.
Ezen a soron.
Ezen a soron. Értem. Köszönöm.

Valami kis akcentusa volt neki, lehet, valami megfakult korból rajtamaradt.
Mint a tükörbársony nadrág, meg a félbunda, amilyet még a múlt a század elején láttunk. Tudod, az a hamis. Még valami kis sapka is. És kopogós cipő, ahogy fölfelé feszengett, a reklámtábla felé, hogy meglássa végre.

Ezen a soron.

Hogyismondjam, olyan éles volt. Olyan ugrásra kész. S hogy bármelyik kirakat lehetett volna a bejáratat: olyan nyugtalan.
Aztán, úgy mentében, hogy:

Tudja, azt mondták nekem, Dembinszky utca három-öt. Dehát ott…

Értetlenül széttárta a karját. Úgy mentében, mondom. Megint az a kis porlepte, antik röcögés.
Akkorra volt meg a bejárat épp. Arra hirtelen elernyedt a megkönnyebbüléstől. Hirtelen ideje lett, hogy körbenézzen.

Dehát mondja, micsoda utca ez, kérem?
A Damjanich.

A homlokához kapott – nem rácsapott, érted, csak mint aki váratlan belátástól tántorodik meg kissé, érintőleg. Még meg is mosolyogta magát.

Damjanich.

Ilyen szépen csak a Helen Mirren tudná. Dramaturgiailag meg talán a  Szép Ernő. Hogy micsoda utca ez, kérem.

[Na tessék, megint lötyög rajtam a fixa idea.]

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük