697. a keserű pirulárul

Benne vagyunk, kérlek, nyakig a változásban. Onlájn, érted, hogy tisztára megcsapott a forradalom szele. Van ez az izgalom itt, hát ez is biztos kap majd egy fejezetet a Wikipédiában, ez az izgalom, ami jellegét tekintve pont olyan, mint a tévéostrom kétezerhatban; a férfiak az utcán – a férfiak, azok kérlek harcosok vagy technikusok, lelki habitusuk szerint, és akkor a nők meg izgulnak értük, könnygáz vagy kék halál, jajcsakbajukneessen, – na, mondom, ez most itten majdnem olyan. Hát aztán ül a Hosszú a tévé előtt, két megnyitott tiszta lap – Chrome a Safarival pariban -, onlájn és ápdét az Apple meg a Plastik, csak mer’ a Steve Jobsnak már megint egy újabb hardverben-szoftverben testett öltött látomása van, és hát egy ideje ölég gyakran, és ölég jövedelmezően van neki, és kérlek, ilyenkor szinte kézzelfogható, amint a szemem láttára fordul a történelem kereke, és ebben a technikai forradalomban hadi övezetté minősített lakásban hallgatom, ahogy a Plasztik Józsi onlájn azt mondja, hogy pedig ő megmondta az Új Péternek, hogy ne rilízelje a sztorit, és azt gondolom, ha most a hatvanéves anyám lennék, ez a mondat aztán már biztosan kiverné a biztosítékot, hogy Istenem, hát tényleg végleg elvitte a cica a nyelvünket?

Na szóval, csak annyit akartam, mondani, hogy ez az Apple Tablet, ez, úgy látszik, sok szempontból is keserű pirula.