669. kis modern mitológia

Bevette magát a Margó az agyába, belekarcolt a maga intenzitásával, nem mint nő, hanem mint az esszenciája, a hatvan kiló húsba sűritett kivonata a nyers parttalanságnak.

Mert parttalan volt a Margó, parttalanok a történetei, kvázi az egész létezése – na nem mintha a mélységet hiányolta volna belöle Lloaf, csak a kapaszkodót, a szilárd talajt a lába alól.

Parttalan volt a Margó a történeteivel, mert folyton mindenféle történeteket mesélt mindenféle emberekről, akik sok pénzt kerestek, de azon a sok pénzen nem volt áldás – tudod, hogy értem -, nézett fel Margó-Pénelopé, és annak a sok szines történetnek a vászna csak nem akart elkészülni, csak szőtte egyre a Margó, míg Odüsszeusz a járólapot flexelte a konyhában, Lloaf konyhájában, szállt a könnyű por; szőtte egyre az Ibojt, így pontos jével, mert a nyelvi jelek bonyolult rendszerében egy valóságos Thészeusz volt a Margó, csak nem volt neki Ariadnéja, csak ez az Iboj, pontos jével – hát hívjuk fel – mondta felvillanyozva -, hívjuk fel hájfájvon – lelkesedett a Margó, és úgy képzelte, hogy akkor szépen betárcsázzák a hájfájvba, hogy Iboj, és akkor lesz csatorna, lesz út lélektől lélekig ő, a Margó, meg az Iboj közt, és akkor lehet beszélni, mintha a világon sehol, soha más Ibojok nem lennének, csak ez az egy, az ő, a Margó Ibojja, a Margó áldás nélkül való valakije, a Margó főbérlője, a Margó egy Istene – akinek minek is gyónjon, hát csak nem csinált semmi olyant a Margó -, a Margó smucig német haverei – akikről nem azonnal derült ám ki a smucigság, csak a nyaraláson, a Margó nyaralásán, úgyhogy meg kell azt nézni, kivel áll le az ember -, a Margó egyre dagadó, szines, széles vászna, míg Odüsszeusz a járólapot flexelte a konyhában, Lloaf konyhájában, szállt a könnyű por.

Hát, reggel még nem mondtam volna, nem ismertelek. Reggel még nem mondtam volna, mert meg kell azt nézni, kivel áll le az ember. Jösztök velünk, hogy menyünk együtt síelni a Hargitára, ezt kérdezte a Margó dagadó vásznai közül, bele a visszhangos, üres szobába; Odüsszeusz még a járólapot flexelte a konyában, s a könnyű por csak szállt.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük