565. a minden-, s a más nőkről

Minden nő Judit. Más nők Tamások.
Minden férfi Tamás.

Megállsz, Judit? Mennél vissza?

Néztem, és úgy találtam, hátrafelé sötét van. Mint ki üres szobából kimegy, s a lámpát rendre eloltja maga mögött, s az ajtót becsukja, rendre.
Mikor a szolgálat lök hatalmi státuszodba, mikor a nézésed önvakít, mikor az egyszerű út cifrává bonyolódik, s névvé kél, s biztonsága vagyon ott, kihullván ajkaidon, megfázósodom. Más nő leszek. Tamás.

Ez a Kékszakállú vára!
Nincsen ablak?
Nincsen erkély?
Nincsen.
Hiába is süt kint a nap?
Hiába.
Hideg marad? Sötét marad?
Hideg. Sötét.

Aztán egyszerre ez is hátrafelé lesz. Mint ki üres szobából kimegy.
Gyere, vezess, Kékszakállú.
 
S akkor újra minden nő leszek.
A szoknyám akadt
csak fel.
Felakadt szép selyemszoknyám.

[forrás: A kékszakállú herceg vára]

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .