562. az írásról

Végül nem mesélte el. Csak: láttam a megjegyzésedet az üzenőfalon – mondta -, gondoltam, nem hagylak cserben.
Rendes tőled, felelte Lloaf, s elmerengett a június természetén, s a dolgok tespedékeny változatlanságán.
Hoztam valamit, mondta akkor L. Témát. Egy fasza témát, ne mondd, hogy nem kínálom neked tálcán a témát.
Nem mondom. Mi az?
Kígyó. Hallod, ecsém, kígyó?!
Kígyó?
Az.
És… hhhh… szóval, videót hoztál?
Nem, nem hoztam videót. A kígyót hoztam.
Értem. De Lloaf nem értette.
Kígyó, ecsém, besurrant a lakásunkba, vágod?!
Phhhuh. És nem vetted videóra?
Nem.
De képet, azt csak csináltál róla?
Nem, nem hoztam képet. A sztorit hoztam.
A sztorit?
Azt. Majd jól megírod.
Aha. És?
Ééés? Hát… ennyi.
Ennyi?
Ühüm. Majd írd meg. L-ék texasi lakásába kígyó surrant be. Tőlem jól ki is szinezheted.

[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük