✍ 428. szódát

A feketéhez két deci szódát kért.
Szódát? X. a tenyerébe kaccantott. Tapintat volt ez X. részéről, hogy a tenyerébe, de.
Lloaf hűvösen ránézett.
Szódát. És még hogy: hol van teneked olyan retrónosztalgiád. Meg hogy: teneked még a karmos toháshéj a seggeden. Mit tudsz te arról, mikor a patron sziszegve ereszti ki dühét a nehéz, sárga fémtestbe, hogy a nehéz, sárga fémtestben hogyan korran és morran, mozdul nehézkesen a víz, akár a gyomorban, mikor túlteng benn a sav. Hát arról, mikor a patront kiveri a hideg ideg, s a dérre körömmel karmolsz kecses, kacskaringós esseket, tudsz-e valamit. Vagy nyelvbegyeddel érintetted-e a fehér derű, szürke fémet, s tépte-e nyelved bőrét sikoltva az a fagy, vártad-e titkos izgalommal, mikor ereszt.
Nahát. Szódát.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .