✍ 436. az autizmusról

– Jól van, jöhetnek a hangfalak.
– Nem jönnek a hangfalak. Túl nagyok. Meg különben is, te esztétikusan akarod elhelyezni őket, én meg, hogy jól szóljanak.
– Dehát csak nem akarod kibaszni a nappali közepére?
– Nem. Sarokra kéne.
– Sarokra?! Dehát nincs szabad sarok! Az összes sarok tele van valamivel. De én olyan jól kitaláltam, hogy pont elfér a kanapé mellett, a falnál. Csak… pakolhatok rá?
– Persze. Azt teszel rá, amit akarsz.
– Jó, de azt a bordót – ezért most utálni fogsz -, szóval le is takarhatom azzal a bordóval?
– Le is.
– Jó, de rendesen a falra kell állítani…
– Most komolyan a falra akarod tolni?
– … ha befordítjuk, olyan sok helyet foglal…
– A falra akarod tolni?
– Háát… hogy szögben legyen…
– Nééémethkriszta, baszki, házat fogunk építeni szabálytalan falakkal. Leülünk és megtervezzük előre, hol legyenek a sarkok, hogy akarod elrámolni a bútorokat. Építek neked külön sarkokat, megígérem, csak hogy jó legyen neked.
– Jójó, hat-, meg nyolcszögletű szobák legyenek, haha.
– Úgyúgy. Szóval akkor nem jönnek a hangfalak.
– De most miért?
– Mert kell, hogy legyen a kettő között legalább néhány méter. Te meg a falra akarod tolni őket.
– Baszki, tudom, hogy egy megveszekedett autista vagyok, de komolyan kinézed belőlem, hogy össze akarom tolni a két hangfalat???
– Hát. Hogy szögben legyenek, haha.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük